Always [ Billy Hargrove ff ]

1. Az új srác

Vége van a nyári szünetnek, ma van az első tanítási nap. Épp a suliba sétáltam, a fehér conversemben, miközben a szeptemberi nap finoman melegítette bőrömet. Mikor oda értem a gimnáziumhoz, arra lettem figyelmes hogy semmit nem változott, bár ez nem meglepő.

- Szia Lizzie! - hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Mikor megfordultam egy mosoly terült szét arcomon.
- Steve Harington, te semmit nem válzotál! - öleltem meg, s mikor eltávolodtam tőle, bele túrtam mindig tökéletesen beállított hajába.
- Na nemár, ne tedd tönkre! - szólt a fiú dühösen mégis egy halvány mosoly jelent meg ajkán.

Stevevel tavaly, amikor Nancyvel kezdett romlani a kapcsolatuk, eléggé közel kerültünk egymáshoz és szinte már legjobb barátok vagyunk, és mint kiderült, Steve király mégsem akkora nagy pöcs, mint ahogy azt éveken át hittem róla.

Egyszer csak nagy zajra lettünk figyelmesek, és egyből a hang irányába kaptuk tekintetünket. Nem kellett sokat várnunk hogy megtudjuk mi volt ennyire hangos. Egy kék Camaro ment el előttünk eléggé gyorsan, főleg ahoz képest hogy a parkolóban le is parkolt amiben álltunk. Mindenki kíváncsian nézett az eddig ismeretlen kocsi irányába, és nyakukat nyújtogatva várták, ki szál ki belőle. Természetesen én is kíváncsian meredtem az új kocsi irányába.

Amint megláttam a volán mögül kiszálló embert, azt hittem elájulok. Tenger kék szemeivel kilóméterekről hódítani tudott volna, szőke göndör fürtjei majdnem olyan tökéletesre voltak megcsinálva mint Steve haja, mégis kicsit rendezetlen volt, de ennek ellenére tökéletes, szájában pedig egy szál cigoretta díszelgett. Egyszerűen maga volt a tökéletes pali, mint egy félisten!

Mikor elsétált mellettünk, esküdni mertem volna hogy végig mért, de biztos csak beképzeltem, vagy valaki mást nézett. Miután bement a suli ajtaján, barátomra néztem mosolyogva.

- Vigyázz Steve, még a végén elviszi előled az összes csajt! - mondtam neki nevetve, s gyengéden válba ütöttem.
- Aha, nagyon humoros vagy ma is Liz!
-mondta unottan, de nem bírta sokáig, mert halványan elnevette magát. Nem sokkal ezek után, mi is elindultunk az iskola bejáratához.

Már a folyosón beszéltünk a szekrényeinknél, amik szerencsére majdnem egymás mellett vannak.

- Na és, hogy alakulnak a
dolgok Nancyvel? - érdeklődtem.
- Hát nem is tudom, ez.. Eléggé bonylúlt!.. - dőlt neki a szekrényeknek egyhangúan.
- Steve! - néztem rá komolyan. - Már hónapok óta nekem lelkizel mindenről, legfőképpen Nancyről és rólad, szóval mesélj csak! - a fiú nem mondott semmit csak csöndben nézett rám. Én is így tettem.
- Jól van na, nyugalom! - mondta kissé kínosan.

- Igazából, nagyon remélem hogy nem így van, de úgy érzem hogy Nancy már nem is szeret igazán, nem olyan mint régen volt...
- Jó, de már senki nem olyan mint volt, a tavalyi évünk, eléggé... Megrázó volt, és ez alól Nancy sem volt kivétel, te is tudod!
- Oké, tudom, és én ott is vagyok neki, és számíthat is rám bármi van, de úgy érzem hogy már nem szeret, sokkal inkább Byerst.. - sütötte le szemeit.
- Nem tudom mennyi esély van erre, de ha mégis így van, én itt vagyok! - néztem rá halványan mosolyogva, egy kis bízatás képpen. Erre a fiú felkapta rám a fejét és láttam rajta hogy mennyire hálás.
- Tudom, nem Nancy vagyok, de hát most velem kell beérned! - mondtam halványan nevetve, mire Steve arcára is egy fél mosoly ült ki.
- De jó megint így látni! - ajkaim még szélesebb mosolyra húzódtak, s szoros ölelésbe vontam a fiút.
- Csak neked köszönhetem! - mondta kedves, lágy hangon.

Ezt az aranyos pillanatot a hangosbemondó szakította félbe.

- Elizabeth Johnson, fáradjon az igazgatói irodába.

- Mit csináltál már megint? - rázta a fejét egy mosoly kíséretében Steve.
- Semmit! - akadtam ki.
- És ezt még el is kéne hinnem? - nézett rám a fiú kételkedően.
- Kapd be! - mondtam unottan, majd el indultam az igazgatói iroda felé.
- Én is szeretlek! - üvöltötte utánam a fiú még mindig mosolyogva, de én csak sétáltam tovább a folyosón.

Mikor oda értem bekopogtam az ajtón, s még választ sem kaptam, be nyitottam.

- Jó napot! - néztem az igazgatóra, de ennek hamar annyi lett, mert megláttam az asztala előtt ülő félistent.
- Miss. Johnson, örülök hogy itt van! - nézett rám mosolyva Murphy igazgatónő. - Ő itt.. - kezdett volna bele a nő, de a fiú megelőzte, s gyorsan felült székéből, és mélyen szemembe nézett, azzal a gyönyörű tenger kék szempárral.
- Billy Hargrove! - mondta fél mosolyal, s megfogta kezemet egy csókot nyomva rá.

Nem tudtam hova tenni ami most történt, de oda vagyok ezért az emberélt!

A fiú újra helyet foglalt, majd én is leültem, a tőle balra elhelyezett székre, lábaimat keresztbe téve.

- Miss. Johnson, arra gondoltam hogy mivel ön egy kedves, lelkes és szorgalmas diákunk, körbe vezethetné új diákunkat az iskolában! - nézett rám széles mosollyal a nő.
- Nagyon szívesen! - mosolyogtam vissza kedvesen, s eltűrtem egy kósza fekete tincsemet fülem mögé.

- És körbe értünk! - mondtam kedvesen mikor már az egész iskolában körbevezettem.
- Hát, ez a hely sem lesz a kedvencem. - mondta egy grimasz kíséretében.
- Nem annyira rossz itt!
- Az biztos hogy jobbá teszed ezt a helyet! - húzta fél mosolyra ajkát, s felvette a szemkontaktust. Teljesen zavarba jöttem, nem tudtam mit mondjak, de éreztem hogy az arcom paradicsom piros lett.
- Hogy is hívnak, hercegnő? - kérdezte még mindig szívdöglesztő nézéssel.
- Elizabeth, Elizabeth Johnson. - mondtam zavarban.
- Mond csak, Elizabeth.. Nem érsz rá valamikor a közeljövőben? - húzta széles mosolyra száját.

Teljesen zavarba jöttem, meg hát nem is akartam az a könnyű préda lenni, ha tényleg akar, akkor majd még próbálkozni fog.

- Nem bocsi, mostanában sok dolgom van! - mondtam halvány mosolyal mert hát, eléggé zavarban voltam. Nyilván nem igaz hogy sok dolgom van, mert az idő nagy részében otthon vagyok vagy barátokkal találkozok, amik nyilván elnapolhatók. Meg hát nyilván, tavaly volt még egy kis demogorgon vadászat is.
- Kár, azért majd szólj ha jó lesz valamikor, hercegnő! - mélyen szemembe nézett, s eltűrte egy kósza tincsemet fülem mögé, majd elment.

Nem tudtam feldolgozni ami az előbb történt, Billy Hargrove álmaim csávója érdeklődik irántam. Vagy csak megjátsza, bármi lehet. Bár jó lenne hogy ha tényleg lenne majd köztünk valami, nem bánnám. Tudom hogy csak ma jött, és még nem is ismerem, de én teljesen belezúgtam.

A mai órákról szerencsére lemaradtam, mármint még lenne három órám, de ilyenkor haza mehetek. Nyilván nem vártam sokat, szinte egyből elindultam haza felé.

Mikor haza értem egyből felmentem a szobámba és felvettem egy bő hosszú pulcsit, ami térdemig ért. Még mindig nem tudtam hova rakni a ma történteket. Tudom nem kéne beleélnem magam ennyire, de nem megy, teljesen oda vagyok érte! Már most.