[Én tényleg azt hittem]

325 13 0
                                    

Hétfő reggel van.A nap be süt az ablakon kinyitom szemem és csak bámulok magam  elé.
Ideje el készülni.
Gimnazista vagyok és ez az utolsó évem.
Minden az érettségi körül forog és én is hajnalokig tanulok mint a
többi velem egykorú.
Ma csak pár órán lesz és azok is elég unalmasak.
Kiszaladok a konyhába és lefőzök egy adag kávét.
Reggelire nincs időm,így is sietősen kapok magamra egy egyszerű rövid nadrágot és egy virágos inget.

[]

Hajamat át fésülöm és egy laza sminket dobok fel magamra.
Az összkép nem is olyan borzalmas.
Több napi nem alvás után nem tudtam volna jobbat kihozni magamból.
Felkaptam táskám,felhúztam magamra a már túl sokszor viselt converse cipőm és rohantam le a lépcsőházban.

[]

Szerencsére nem találkoztam ismerőssel ami megnyugtatott.
Mostanában kerülöm az ilyen találkozásokat,mindig is az volt a téma hogy jobban vagyok e már a Bencével való szakításom után.Oh hogy ki is Bence?
A volt barátom,3 évig voltunk együtt,egy általános suliba jártunk csak ő felettem egy évvel.Suli végére nagyon össze barátkoztunk és persze hogy kezdtünk többet érezni a másik iránt.Bence és én elválaszthatatlanok voltunk,egy ideig.
Más suliba mentünk és az egyik haverja mondta el nekem hogy megcsal.Az érzelmeim vezéreltek,tipikus tini szerelem.
El sem tudod képzelni az életed nélküle és ha vége van rá döbbensz hogy mennyire értéktelen vagy(amit utólag beláttam hogy nem vagy az de olyankor így ereztem).
Magam alatt voltam,és még bocsánatot sem kért.Mintha ez egy természetes dolog lett volna.

[]

Aztán még mélyebbre kerültem mikor megtudtam hogy apukám beteg lett.
Magamba fordultam és csak nem akartam semmit sem érezni.
A következő kép hogy a kórházban keltem.
Pontosabban a pszichiátrián.
Ki esett minden ezért nem tudtam hogy mi történt.
Végül elmondták hogy öngyilkossági kísérlettel vittek be és hogy pszichológushoz kell járnom.
Mondanom sem kell hogy nem örültem túlzottan,de vissza tekintve nagyon sokat segített.
Most meg itt vagyok én,úgy érzem kezd minden jó lenni.
Leérettségizek és aztán vár rám az egyetemi élet.
Vagyis én tényleg azt hittem.

[]

[Heloo!
Hat vissza tértem.
Ez is egy cc-s ff lesz de nem a megszokott(vagyis úgy hiszem)
Majd meglátjátok!
Remelem tetszeni fog nektek!
Pusziiii]

Ketten az esőben Where stories live. Discover now