Always [ Billy Hargrove ff ]

2. Halloween

*két hónappal később*

Mint kiderült Hargrove egy igazi pöcs. Egy beképzelt egoista pöcs, akinek minden este egy másik csaj van az ágyában és az sem titok hogy, kisebb-nagyobb dühkezelési problémái is vannak.

Október 31.-e van, vagyis Halloween. Mivel Steve király legjobb barátja vagyok, ezért természetesen nincs olyan opció hogy ilyenkor otthon maradok, ezért suli után mehetek Tina bulijába.

- Muszáj mennem? - kérdeztem nyűgösen a szekrényeknek dőlve, mire a fiú becsapta szekrénye ajtaját.
- Igen, Lizzie, ne csináld már! Halloween van! Mit gondolsz hagyni fogom hogy otthon, a tévé előtt rohadva mereszd a segged egész este? - nézett rám komolyan a fiú, s elindult a folyosón, következő órájára.
- Igen? - néztem rá kérdőn, miközben mellette haladtam.
- Nem, felejsd el! - vágta rá ellenkezést nem tűrően.
- Jó, akkor megyek! - sóhajtottam fel. - De, szarrá fogom innim magam, szóval ne számíts arra hogy én onnan haza fogok sétálni! - néztem komolyan a fiúra.
- Jól van, vettem a célzást! - mosolyodott el rajtam a fiú.

~~~~~

Annak ellenére hogy eszem ágában nem volt elmeni Tina bulijára, vettem magamnak egy Wonder Woman jelmezt, mert tudtam hogy Steve nem fogja hagyni hogy itthon maradjak. A fiúval azt beszéltem meg hogy majd eljön értem, meg nyilván Nancyt is ő viszi, hiszen még mindig együtt vannak, meg egy utcában lakok vele így az hogy engem is visz, nem nagy kitérő számára. Gyorsan el is kezdtem készülődni, mivel más fél óra múlva, jön értem Steve.

Felvettem a jelmezem, ami jobban kiemelte alakomat mint ahogy azt gondoltam, de mostmár nincs választásom. Meg tetszik is hogy ennyire látszik benne az alakom, csak nagyon merésznek érzem, de már mindegy. Begöndörítettem hajam, raktam fel szempillaspirált, arany színű szemhéj festéket, és egy kevés vörös rúzst. Nem tagadom, elég jól néztem ki. Pont időben készlettem, mert ekkor szólalt meg a csengőnk. Lement a lépcsőn, és nyomtam anyukám arcára egy puszit.
- Nagyon csinos vagy! - mért végig mosolyogva. - Érezd jól magad!
- Jó, szia, szeretlek! - hadartam el egy széles mosoly kíséretében és kiléptem az ajtón. Természetesen Steve még mindig ott állt.

- Azta, Lizzie.. Nincsenek szavak, nagyon jól nézel ki, főleg úgy hogy nem is akartál jönni! - mondta a fiú zavarban.
- Hát, valahogy meg kell jelenni! Egyébként köszönöm, te is nagyon jól nézel ki! - mértem végig én is barátomat mosolyogva.

- Szia Nancy! - köszöntem a lánynak, a hátsó ülésre beszálva, mert nyilván, ő ült az anyós ülésnél.
- Szia Lizzie, jól nézel ki! - nézett hátra rám kedvesen.
- Köszi, én még annyira nem láttam a te jelmezed, de biztos az is nagyon jó! - néztem rá vissza kedvesen.
- Hölgyeim, mehetünk? - nézett ránk Steve, aki csak most ült be a kocsiba.
- Természetesen! - vágtuk rá egyszerre a lánnyal.

Most hogy itt vagyok a kocsiban, úgy érzem, mégsem volt hiba hogy bele mentem abba hogy Steve elrángasson a buliba.

Mikor bementünk egyből kerestem honnan keríthetek magamnak egy kis piát. Szerencsére hamar megtaláltam. Nem nagyon tudtam hogy mi az, de egy pohárral egyből lehúztam a piros alkohol keveréket. Még egyszer megtöltöttem poharamat, de ezt most nem húztam le. Tovább mentem és próbáltam egy olyan helyet találni ahol viszonylag kevesebben vannak. Nem nagyon szeretek nagy tömegben lenni. Ki mentem a kertbe, ahol egy nagy medence díszelgett. 1-2 embernél nem nagyon volt több, ezért leültem a szélére, italomat magam mellé raktam. Viszonylag csendes és nyugott volt, bár innen is kristály tisztán hallottam, mennyire jól szórakoznak odabent.

- Szia! - ült le mellém legjobb barátom fejét lógatva.
- Mi a baj? - néztem rá aggódva.
- Összevesztünk Nancyvel.. - mondta csalódottan.
- Min? - néztem rá kíváncsian,számat húzva.
- Igazából közölte hogy, miattunk halt meg Barb, és hogy nem szeret, jaa, és hogy az egész kapcsolatunk hülyeség. - mondta a fiú feldúltan.
- Mennyit ivott? - kérdeztem óvatosan.
- Elég sokat.
- Akkor valószínűleg csak részeg. - próbáltam megnyugtatni barátomat.
- Biztos hogy az!
- Na látod, akkor majd holnap mindent megbeszéltek! - mosolyogtam rá.
- Jó is lenne, de ez nem ilyen egyszerű.. - húzta a száját.
- Miért? - néztem rá kérdőn.
- Mert.. Idővel arra jöttem rá, hogy.. Az emberek, akkor a legőszintébbek, mikor részegek..
- És mi van akkor, ha Nancynél most nem így van?
- Jó lenne, de tudod hogy már egy ideje gondoltam arra hogy úgy gondol a dolgokra..
- Jó, jogos.. - húztam el én is ajkamat.

- Na de most hadjuk ezt a depis hangulatot! - pattant fel lelkesen barátom. - Mit szólnál ahoz, ha.. Úsznánk egyett? - nézett rám mosolyogva.

A fiú megsem várta válaszomat, hátam mögé ment, s bele lökött a hideg vízbe.
Egyből felúsztam a tetejére, és dühösen barátomra néztem.
- Steve Harington,neked véged! - néztem komolyan a fiúra, aki nyilván csak elnevette magát rajtam, majd ruhástúl, ő is a vízbe ugrott.

Páran kijöttek a csobbanás hangját halva, és csatlakoztak hozzánk. Már szinte többen voltak a medencénél mint odabent,viszont én már nem bírtam.

- Steve, én most kimegyek! - mondtam barátomnak vacogva.
- Oké, veled menjek? - nézett rám aggódva.
- Jaj, dehogy, maradj csak, megleszek egyedűl! - néztem rá mosolyogva.
- Oké, de ha kell valami, itt leszek! - mosolygott vissza rám.
- Észben tartom! - mondtam, s ott hagytam a fiút.

Amint kiszáltam a medencéből, megcsapott az őszi hideg. Vacogva, víztől ázva, karbatett kézzel ültem le a kanapéra. Becsuktam szemeimet, s kizártam a világot. Nem sokkal később éreztem ahogy valaki lehuppan mellém. Kinyitottam szemeimet, és a lehető legkevésbé kívántabb személlyel találtam szembe magam.

- Neked még nem mondták hogy ősszel nem ajánlatos fürödni? - mért végig egy mosoly kíséretében Hargrove.
- Nagyon vicces vagy! - mondtam szemeimet forgatva.
- Nem kell egyből durcizni, hercegnő! Tessék, vedd fel ezt! - lekapta magáról bőrdzsekiét, ami alatt nyilván nem volt semmi, amit eddig is tökéletes lehetett látni. Bármennyire próbáltam ellenállni a kísértének, tekintetem a tökéletesen kidolgozott felsőtestén ragadt.

- Tetszik a látvány, mi? - nézett rám kaján mosollyal, miközben vállamra rakta dzsekiét.
- Csak szeretnéd! - forgattam meg szemeimet újra.
- Ma eléggé nyűgös vagy! - állapította meg.
- Figyelj, Hargrove.. Semmi kedvem nem volt eljönni ebbe a buliba, és rád pedig a legkevésbé van szükségem. Én nem vagyok olyan mint a többi lány, akikkel csak egy éjszakát töltesz utána annyi, szóval azt most elfelejtheted hogy engem is megfektetsz. Ha pedig még annyit sem akarsz tőlem, akkor végképp elmehetnél a közelemből! - felálltam helyemről, már indultam volna a medence irányába, de megtorpantam a fiú előtt. Dzsekiét egy mozdulattal lerántottam magamról. - Erre pedig rohadtúl nincs szükségem! - emeltem fel hangomat és hozzá vágtam a roha darabot.

Éppen idultam volna vissza a medencéhez hogy szóljak Stevenek, hogy már haza mennék, de jobb csuklómon erős szorítást éreztem, és ekkor, vissza rántott.
Billy kibaszott Hargroveval találtam szembe magam.

- Nem tudom kinek képzeled magad, de te velem így nem beszélhetsz! - sziszegte fogai közt, feje pedig egyre vörösebb lett a dühtől.
- Külömben mi lesz? - kérdeztem unottan. Rájöttem hiba volt.
- Hidd el, nem akarod megtudni! De igazad van, te tényleg nem olyan vagy mint a többi kurva, akikkel szoktam lenni. Te még hülyébb vagy, vissza feleselsz, miközben én kedves voltam veled! - hangja egyre idegesebb és hangosabb lett, de ezt nyilván csak én hallottam mert a zene elnyomta. Csuklómon viszont éreztem hogy egyre erősebben szorít.
- Vigyázz miket mondasz, Johnson, még a végén megbánod! - sziszegte dühtől feszült álkapoccsal, mire végre elengedte kezemet.

Gyorsan ott hagytam a fiút, és rohantam ki könnyeimet vissza folytva, barátomat keresve.

- Steve! - mondtam hangosan mikor megtaláltam.
- Lizzie.. - a fiú egyből meglátta arcomat, és tudta hogy valami nem oké.
- Mi a baj? - nézett rám aggódalmasan.
- Nem szernék róla beszélni.. - sütöttem le szemeimet. - Haza tudnál vinni?
- Igen, máris megyek.

Az út hazafele csendbe telt, mindig tiszteletben tartotta hogy ha valamit inkább magamban tartanék, ezért mint mindig, most sem firtatta. Mikor megérkeztünk, kiszáltam a kocsiból. Még vissza fordúltam a kocsi felé.
- Köszi hogy haza hoztál, jó éjt!
- Megigértem, jó éjt! - még vetett rám egy aggódó pillantást, majd tovább ment.