A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

71. A téli szünet küszöbén

Kedves Gretie!

Most én vagyok úgy, hogy fogalmam sincs mit írjak, mert rengeteg kérdésem lenne, de azt sem tudom, hogy és mikor jut el ez a levél hozzád.
Remélem minden rendben az iskolában, Valérral. Harry biztos jól érzi magát, de őszintén, az kevéssé érdekel.
Többször is eszembe jutottál.
Na mindegy, a lényeg, remélem a téli szünetet is van hol töltened, ha már nem mehetsz haza. Meghívnálak hozzánk a szünetre, de félek anya komolyan gondolta, hogy nem jöhetsz többet hozzánk. Apát még talán meg tudnám győzni, szerintem ő még nem tud a kapcsolatunkról.
Viszont ha van kedved és időd, összefuthatnánk majd beszélgetni.
Vigyázz magadra és csak okosan a csínyekkel.

D.

UI.: Remelem jól fogalmaztam a levelet.

Sokkoltan ültem a helyemen, és csak pislogtam magam elé. Át kellett még olvasnom párszor, de csak mert alig hittem el, mi történt.
Dudley Dursley levelet küldött nekem. Őszintén, kicsit lelkiismeretfurdalásom is támadt, hogy lassan az első fél év vége van, és én nem írtam neki, de ez azért volt, mert nem akartam bajba sodorni sem őt, sem magamat.
Ráadásul biztosra vettem, hogy idő kérdése és megneszelik, hogy Amos bácsi kitagadott, és akkor én is címlapra kerülök. Nem mintha érdekelt volna, rosszabbakat is túléltem már, csak hát.... Annak nem kéne kiderülnie hol töltöttem a szünetet. Mondjuk Dud jól csinálta, nem írta le konkrétan mi történt.
Remélem Umbridge nem olvasta, de ezt tényleg csak remélni tudom, mert tudom jól, vissza lehet zárni a levelet úgy, hogy ne látszódjon felbontottnak.

Akkor sem tudtam napirendre térni afelett, hogy egy mugli küldött nekem levelet egy varázslóiskolába.
- Én küldtem hozzá baglyot - hallottam Harryt. - Ne félj, nem Hedviget - magyarázta-, a fontosabb, titkosabb leveleket más bagollyal küldöm, még ha a sajátom meg is haragszik rám érte. Hedviget könnyebb...
- Észre venni és hozzád kötni. Igen - bólintottam.
- Elolvashatom? - Meg sem várta válaszom, már oda is hajolt. - Aú - egy ponton a szívére tette a kezét, mint akinek nagyon fáj valami. - Kevéssé érdekel?
- Nem áll jól neked a műhiszti - nevettem fel.
- Milyen műhiszti? Ne szórakozz velem, az unokabátyám most jelentette ki 15 év után, hogy nem érdeklem! Nem mintha újat mondott volna... Csak nem tudtam, hogy képes megfogalmazni az érzéseit.
Hatalmasat nevettünk, csak úgy zengett a klubhelyiség tőlünk.
Viszont, volt egy kis problémám, amit Dudley felvetett, és nem tudtam rá válaszolni. A szünet.
Maradhattam volna a Roxfortban, az igaz, de nem állt szándékomban itt karácsonyozni.
George viszont nem hívott át magukhoz még, és nem tudtam hogy Londonban vajon tárt karokkal várnak-e.

A levelet azonban félre tettem, mert sokkal fontosabb dolgom is volt. Ki kellett találnom a tüntetésünk részleteit. Egyáltalán hogyan szervezzem meg az alapokat? Fontos lenne, hogy nagyot szóljon a megmozdulásunk, de mégis ki kell találni az alapokat. És akkor eszembe jutott a megoldás: Cedric.
Már csak azt kellett kitalálnom, hogy hol és mikor kapjam őt el feltűnésmentesen.
Persze a bátyám, és a különböző házaink eltérése ellenére bármikor odamehettem volna hozzá, mégsem szerettem volna mondjuk a folyosón vagy a Nagyteremben elkapni őt. 
A taláromba rejtett műgalleon felforrósodott, jelezve, hogy aznap lesz az utolsó DS edzésünk a téli szünet előtt. A Szükség szobája! Tökéletes lesz, edzés után ott tudunk maradni és kitervelni a részleteket.

- Margaret, jössz? - gondolataimból egy hang szakított ki, Aliciáé.
- Hova?
- Angelina még a szünet előtt ki szeretné választani kik lesznek az új kviddicstagok... - halkan beszélt csak, gondolom a kapitány fent volt a szobában, és ki tudja, mikor ér le. Előtte nem nagyon szabadott említeni semmilyen kviddiccsel kapcsolatos dolgot, mert ha meghallotta, ez az erős lány képes volt a sírás szélére sodródni. Az igazságtalanságot mindig a szívünkön viseltük. Bár... A meccs óta, ha meglátta a Weasley ikreket vagy Harryt, akkor is hasonló reakciót mutatott.
- Én miért mennék? - fordultam kérdezőmhöz értetlenül.
- Hát, nem voltál olyan rossz a válogatón ősszel. Angie szerintem ezerszer megbánta, hogy nem melletted szavazott. - Ezt csak suttogva tette hozzá, hiszen mindenki tudta, hogy Ron az őrző, ilyen helyzetben biztosan nem tennék ki a csapatból, viszont egy ilyen megjegyzés minden önbizalmát porrá zúzná.
- De az őrző poszt volt - folytattam tovább-, most pedig terelőt és fogót kerestek.
- Hát aztán? Na mindegy, Nem tudtam, hogy ilyen nyuszi vagy....
- Nehogy azt hidd, hogy be tudsz ugratni.
- Mint nyulat a bokorba?
- Milyen nyúlról van szó? - csatlakozott Angelina hozzánk. Nagyot sóhajtottam.
- Repülő nyúlról.... - Kissé kelletlenül ugyan, és nagy erőfeszítések árán, de elindultam a lányokkal a pályára.

- Sejtettem, hogy itt leszel - unokabátyám hangja a hátam mögül ért el hozzám. Kezében a seprűjével téblábolt mögöttem, mintha ő is csak a válogatóra jött volna. Természetesen nem én lettem volna, ha nem jegyzem ezt meg neki.
- Én viszont nem is gondoltam volna, hogy te is jelentkezni szeretnél a csapatunkba.
Ezen jót nevetett, mire én is mosolyra húztam a szám.
- Remek feltételezés. Miért nem kérdezed meg? Tudom, hogy szeretnéd...
Pontosan tudtam, mire érti. Nekem nincs seprűm itt, és mivel kicsi volt az esély rá, hogy játszhatnék, nem hoztam magammal.
Szóval egy sima iskolai repülő eszközt kerestem. Amivel egy baj volt csak: elég régi volt az összes. Az elsősöknek repülésórára tökéletes, de egyébként....
Cedric viszont soha nem hagyta, hogy más használja a seprűjét. Ezért nem akartam tőle elkérni, még azokban a pillanatokban sem, amikben titkon arról álmodoztam, hogy jobb vagyok kviddicsben és játszhatok a házam csapatában. Na jó, talán még is el akartam kérni, de őszintén, magamnak se mertem volna bevallani. Szóval tagadtam
- Megint képzelődsz? Szeded te rendesen a gyógyszereidet?
- Úgy látom elfelejted, hogy a Roxfortban vagy és nem egy bolondok házában - vágott vissza.
- Kételkedem, hogy a kettő nem ugyanaz-e.
Egy ideig szívtuk még egymás vérét, hiszen mire én következtem volna bármelyik posztra, sok idő volt. Cedric-kel félrehúzódtunk, csak fél szemmel követve diáktársaink bénázását, és halkan sutyorogni kezdtünk.
Alig hallottam meg a nevemet, de én következtem.
- Itt felejtetted a seprűt... - szólt utánam ő, mire már fordultam volna vissza, hogy ott van a kezemben, ne ugrasson. Megfogta az iskolai darabot, amit kölcsönvettem, és felém nyújtotta a sajátját. A döbbenettől elnémultam.

A hidegben már teljesen átfagytam, mire a válogató véget ért. Nem mondanám, hogy brillíroztam, egy esetben például kis híján eltalált az egyik gurkó, egy másik esetben pedig sikítva fordultam el. Az agresszív labda túl későn ért a látóterembe, és ahelyett, hogy elrepültem volna, átfordultam egy egyszerű lendülettel a seprűn. Cedricet kerestem utána, aki pimasz vigyorral ingattana fejét. Angelina pedig nemes egyszerűséggel közölte, hogy engem választanak minden hibám ellenére, mert nem nyafogok.
Jaaa, hogy ennyi kellett volna?
- Azért remélem tudod, hogy nem stratégia volt, amikor sikítva lefordultam a seprűről a gurkó láttán. Szimplán megijedtem.
Angelina lepisszegett:
- A többiek nem tudják.
- És ezt szeretnéd, hogy így is maradjon? - A számat enyhe mosolyra húztam, ami rám is fagyott, amint megéreztem a kinti hideget.
Hát... Akkor kezdődjön az utolsó DS.
Elszántan vágtunk át a parkon, hogy 15 perccel később megérkezzünk a kastély legrejtettebb helyiségébe.

Azt gondoltam Angelina kevésbé lesz mérges, de úgy tűnik előttem leplezetlenül megmondta a véleményét a többiekről és rólam is. Nem mondom, hogy jól esett, de nem foglalkoztam vele különösebben.
Még Fred és George véleménye se izgatott. Tudtam én is, hogy sok gyakorlásra van még szükségem, azt nem tudtam hogyan oldjam meg feltűnésmentesen.
Na meg, milyen seprűt is vegyek.
Legalább egy dologról tudtam, amit a téli szünetben mindenképp be kell szereznem.
Arra, hogy a kastélyban töltöm-e a szünetet, végül is aznap este kaptam már választ egy bagoly és az általa hozott levél formájában.

Kedves Gretie!

Örömmel látnálak vendégül a téli szünetben Londonban, amennyiben neked is megfelel.
Társaságunk nem túl nagy, mindössze hárman leszünk a kiszolgáló személyzettel, illetve, amennyiben gondolod, közeli rokonod is várom szeretettel e keserű és sötét házban.
Programlistát keresre összeállítok neked.
Várom mihamarabbi válaszod:
Az igazságosztó