A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

72. Teliholdas éjszaka

Két üres pergamen állt tekercsben az asztalomon.
A szobatársaim már szundítottak, engem viszont ébren talált az éjfél.
Telihold volt, és ilyenkor nem tudok rendesen aludni. Nagyon nehezen jött álom a szememre mindig, ez alól a mostani alkalom sem volt kivétel. Persze mikor máskor lenne ez így, amikor a legnagyobb szükségem lenne az alvásra? A válogató és a DS edzése annyira kimerített, hogy nem is emlékeztem rá a nevünket tartalmazó pergament lezártam- e varázslattal vagy sem.

Nagy nehezen arra az örömet okozó levélre fókuszáltam, amit valószínűleg Sirius küldött nekem. Legalább is reméltem, hogy ő volt, hiszen az elköszönése arra a moziplakátra utalt, amit tőle kaptam még az egykori Black család valamikori otthonában.  A plakát  létezéséről pedig a szobatársaimon kívül senki más nem tudott.
Mivel a neki szánt levél tűnt egyszerűbbnek, így megírtam rá a választ.

Drága Igazságosztó!

Rendkívül örültem levelednek és meghívásodnak. Szívesen tölteném szerény és felettébb vidám otthonodban a téli szünetet, mert hiányoznak házad díszei, szerény tánctudásod és bölcs, apai tanácsaid.

Hazamenni nincs túl sok kedvem, mert családom olyan programot szervezett, amely nem való ínyemnek.
Hogy kedves bátyámnak milyen véleménye van a programról, terv hiányában nem tudom elmondani, ugyanakkor utána járok hol töltené szívesen a szünetet.

Szeretettel:
Az egyetlen, és nem Margareta D.

UI.: Akár többedmagammal, akár egyedül érkezem, találkozunk a megszokott helyen és időben.

Azt hiszem ezzel mindent elmondtam, és kimaxoltam minden tudásomat, amit kódokról és titkokról tudtam. A londoni Black-kúria minden volt, csak nem meghitt és szerény, a visító, levágott manófejekkel és Mrs Blackkel pedig időnként kifejezetten elviselhetetlen volt. Mégis... Valahogy otthonként tekintettem rá Sirius miatt.
Sipor annyira még nem is zavart, hiszen nem foglalkoztam vele kifejezetten, Cedricet pedig megkérdezem, hogy velem tartana-e. Ha nem felejtem el, természetesen. Bár van egy olyan érzésem, hogy Ced inkább Noah-val töltené a szünetet, összességében reméltem legalább csalok a válaszommal egy kis mosolyt a férfi arcára, ha már ilyen kedves volt, hogy mindkettőnket meghívott.

Dühödten pislogtam ki az ablakon, mert olyan fény áradt be, ami erősebb volt a gyertyámnál is. Igen, Margaret Diggory mérges volt a teliholdra a fénye miatt.

Dudley levelét is magamhoz vettem, majd új pergament keresve és találva, írni kezdtem. Neki nehezebb volt, mert ott kezdtem hogy hogyan szólítsam meg.
Éjszaka van, fáradt vagyok, nem tudok aludni, amihez már csak hisztikézni kell és kész van az emberiség elleni titkos fegyver Margaret Diggory személyében. Ráadásként a menstruációm is megjöhetne, mert az is késik, pedig semmi oka nem lenne rá - George és köztem még semmi olyan nem történt, ami aggodalomra adhatna okot.

Szia Nagy D.!

Nagyon jól esett, hogy gondoltál rám és írtál levelet. Már én is gondoltam rá, hogy hasonló kérdést tegyek fel. Hogy vagy? Mi újság veled? Remélem vigyázol magadra, és sorra viszed haza az érmeket a boxmeccseidről.
Én eléggé magam alatt voltam az utóbbi időben: képzeld el, hogy új tanárunk lett. Mordon professzorral még te is találkoztál, helyette egy elragadóan bájos hölgyet kaptunk. Nagyon sokat tanultam tőle, például, hogy tüsszenteni sem szabad az óráján, mert elvonom vele a figyelmet, valamint a gyakorlatban is sokat számít egy jól időzített "orrbomba". Nevetséges.
Képzeld el, még büntetőmunkát is kaptam érte, úgyhogy egy ideje tanulom, hogy be kell fognom a számat. Egész jól is megy, azt hiszem, de hát ismersz.... Ha valami mondandóm van, az előbb vagy utóbb kibukik belőlem, és nem mindig a legjobb helyen. Van mit gyakorolni, és ebben a tanárnő nagyon sokat segít nekem büntetőmunkák formájában.
Persze így sem panaszkodom, Harrynek több oka lenne rá, főleg most, hogy ő hazudósnak lett bélyegezve. Ő, Cedric és én is megkapjuk az elmúlt nyári események miatt a magunkét, bár talán Cedric a legkevésbé jó. Az egyik szobatársam például, Ivy már az első estén kiosztott, de szerencsére a többi szobatársam normális, és ők is mellém álltak.
Most pedig beválasztottak a házam sportcsapatába, azt hiszem a fociban én lennék az, akinek hátráltatnia kell az ellenfél játékosait. Nem igazán vagyok otthon benne, fogalmam sincs hogy mondhatnám. Én felelek az egyik labdáért, amit a pályán passzolgatunk.
Szívesen mesélek erről részletesebben, ha el tudsz szabadulni a téli szünetben, találkozhatunk is.
Szeretettel:
G.