𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

4

Megdumáltuk, hogy akkor korán megyünk vacsizni, hogy legyen bőven időnk játszani. Most éppen szokásos, nagy készülődésekben vagyunk... hogy a legjobban nézzünk ki. Legalábbis Én nem folytam bele annyira ebbe, de figyelemmel kísértem a többi lány igyekezetét. Egyik szobából a másikba rohangáltak át, ilyen szoknya, olyan póló, ez a rúzs, az a szájfény.
-Jó lányok nyugi! Sportosan. Ne miniszoknya és magassarkú. Bowlingozni fogunk! Eleve lesz rajtunk egy másik cipő! Vegyetek fel egy farmert és nyomás! Felőlem a póló lehet ujjatlan, vagy köldökig kivágott, de ne vigyétek túlzásba! -nevettem
-Jó, Yvnek most az egyszer igaza van!
-Mint a mérgezett egerek, úgy szaladgáltatok át egymáshoz! -csaptam homlokomra, majd el is indultunk le. Lift... hm, most annyira nem féltem tőle.
Beléptünk az étterem részlegbe és már elég sokan voltak.
-Jézus még a végén mindent megesznek és nem marad kaja! -rohant tányérért Kolett. Mi követtük példáját és Mi is neki láttunk vállogatni a kaják közül. Nagyba agyaltam két köret között, de szerencsére jött egy kis segítség.
-Nekem a püré jobban ízlett!
-Akkor azt eszek!
-Öten leszünk.
-Mi is! -mosolyogtam elégedetten.
-Ki az ötödik?
-Egy másik barátnőm, csak Ő aludt.
-Hát jól van! Győzzön a jobbik! -biccentett, majd ment tovább táplálkozni. Én vacsora közben leginkább Williamre gondoltam. Lehet, hogy nem volt jó ötlet szakítani vele? A távolság nem egy ok a szakításra. Mármint De, de mégsem olyan. Mármint fura. Szerettem Willt és elég sokáig voltunk együtt. Három éven át alkottunk egy párt. Tényleg csak a távolság miatt ment tönkre minden közöttünk. Hát nem is tudom. Annyi vonzalmat már nem is igazán éreztem iránta. De ennek így kellett lennie. A múlton már ne akadjunk fent.
Befejeztük a vacsit, majd a fiúk után indultunk a pincébe. Még mindig kicsit zavartnak éreztem magamat csupán Will miatt. Csalódott volt a hangja.
-Na Hello! -köszöntek a lányok
-Sziasztok! Szóval mi arra gondoltunk, hogy... -kezdte Pierre, de engem közben megzavartak
-Minden rendben?
-Persze, igen! Miért?
-Kissé zavart vagy. Biztos minden rendben?
-Igen. Vagyis nem, de azt hagyjuk most. Nem ide tartozik.
-Rendben. Bármi van, nyugodtan. Ja és, látni akarom azt az őszinte mosolyt! -kacsintott, majd elfordult. Ezen akaratom ellenére is elmosolyodtam.
-De Charles, -fordult vissza- mire gondoltatok? Megzavartak és nem tudtam figyelni. -nevettem
-Szóóóval, arra gondoltunk, hogy az első kört úgy fogjuk, hogy csapatokban és akinek több lesz a pontja az nyer. Aztán megnézzük ki nyeri az egyénit. De szerintem már elkönyvelhetjük, hogy Én fogok nyerni!
-Ohohoh, annyira ne bízd el magadat! Deee, majd meglátjuk!
-Legyen bemelegítő kör? -kérdezte Daniel
-Áh, hát lehet a lányoknak kéne... -szívta a vérünket Pierre
~Uhhh! -mondták egyszerre a fiúk. Ötödik személyünk, Abby nem igazán hagyta magát...
-Mindenki magából indul ki! -mondta egy kisebb mosollyal az arcán, majd összepacsiztunk.
-Huha, elég nagy harc lesz itt!
-Na gyerünk.
-Két csapatból a személyek mindig egyszerre gurítsanak. -erre csak bólintottunk.
Úgy jött ki, hogy Claire Daniellel, Molly Georgedzsal, Kolett Landoval, Abby Pierrerel, Én pedig Charlesszal kerültem egy párba.
-Biztos minden okés?
-Persze! Csak... kéne egy kis alkohol?
-Yvette, nem. Nem kell, anélkül is ki tudod verni a fejedből bármi is legyen benne.
-Exem... azt hiszem két napja szakítottam vele, mert már nem éreztem azt. De lelkiismeret furrdallásom van, mert mindig aranyos és kedves volt. De elmúltak az érzéseim iránta, ezzel még nem tudok mit kezdeni. És szerintem iszonyatosan haragszik rám.
-Oh, értem. Sajnálom. Szerintem nem haragszik rád, tiszteletben kell tartsa a döntésedet és az érzésedet. Nem haragszik. Verdd ki a fejedből ezt. Szakítottatok, mert ennek így kellett lennie. Ne legyen emiatt lelkiismeret furrdallásod. Felesleges! Gyere! -széttárta karjait, Én pedig megöleltem. Ekkor éreztem meg azt az istenien finom illatot, a szívem egy óriásit dobbant és szinte elállt a lélegzetem. Oh wow.
-Ti jöttök! Gerlepár. -nevetett George és Claire, majd összepacsiztak. Én csak megráztam fejemet, Charles pedig jót nevetett.
-Na akkor lássuk, ki a jobb bowlingozó!
-Hát hölgyem, akkor verseny!
Életemben nem izgultam még gurítás előtt. Huh, akkor most mindent is adjuk bele. Elgurítottam a legkönnyebb golyót. Természetesen mikor azt fogtam meg Charles nevetett egy halkat. Kis izé... kinevet. Persze Ő jóval nehezebb golyóval gurított. Na de a játékra visszatérve, felváltva néztem Charles és a saját kijelzőmet, hogy megtudjam melyikünk dobott nagyobbat. Strike!
-Ezaz!
-Ezaz! -kiáltott fel Charles is. Átnéztem a tv-re és láttam, hogy Ő is strikeot dobott. Ekkor arcomat látva elnevette magát.
-Szép volt Charlieka!
-Magától is hölgyem!
Az este folyamán jókat nevettünk, beszélgettünk még. Mindegyik lent lévő versenyzővel rengeteget beszélgettem. Főleg Pierrerel. Na meg persze Charlesszal. Elég sokat tudtam meg mindenkiről.
A csapatos versenyt mi nyertük lányok, az egyénit pedig... Charles. Nagyon nagyon pici különbség volt közöttünk. Csak pár pont. De majd visszavágózunk egyet. Én már hulla fáradt voltam, ezért előre mentem. Elköszöntem mindenkitől, majd a szoba felé vettem az irányt. Közben megnéztem a WhatsApp csoportunkat, amibe Linett írt. Hát jó, akkor holnap korán kelünk. Az ajtót valamilyen okból kulcsra zártam. Elmentem zuhanyozni, majd az ágyba bedőltem és el is aludtam perceken belül.
Éjszaka még kopogásokra és dörömbölésekre ébredtem, de azt hittem csak a szél az, úgyhogy nem igazán foglalkoztam vele, hanem inkább visszaaludtam.

~