𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

5

Rengeteg üzenet, rengeteg telefoncsörgés. Na de mégis miért? Még nincs hét óra, hogy szóljon az ébresztőm. Félálomban ránéztem telómra. Hét negyvenötöt mutatott. Te jó ég! Elaludtam! Kipattantam az agyból és eszeveszettűl szaladgáltam a szobában. Fogmosás közben fésülködtem és összeszedtem fontos dolgaimat, sminkelés közben öltözködtem. Mikor kövire néztem rá az órára, már negyed múlt pár perccel. Linett azt írta háromnegyed kilenc, kilenc között indulunk. Mikor ez eszembe jutott rendesen futottam ki az ajtón, azt nyitva hagyva, amit a huzat becsapott és óriási zajt csinált a folyóson. Hupsz! Amikor az egyik kanyarnál futottam neki mentem szokásosan Charlesnak, de most nem álltam le vele beszélgetni.
-Bocsi, elaludtam! -kiabáltam vissza
-Siess, lassan végeznek!
Rohanásomnak köszönhetően még időben leértem.
-Jézus Isten! Jó reggelt! -dobtam le magamat a székre nagy lihegés közepette.
-Elaludtál?
-Miért nem keltettetek?
-Mi mindent megtettünk. Éjszaka meg dörömböltem is, hogy engedje be.
-Jajj Istenem!
-Yv, siess a kajával, alig fél óra és indulunk!
-Jó jó jó jó jó! -hadartam le Linettnek és rohantam valami táplálékért.
Mikor végeztem rögtön rohantam az aulába, ahol mindenki megtalálható volt. Indulás, aztán munka, munka és munka. A mai nap elég hosszúra sikeredett, leginkább a rengeteg utazás miatt és a tegnapi zuhi által elmaradt meló is közrejátszott benne. Ilyen délután öt és fél hat körül járhat az idő. Most nem olyan fáradtan felkullogtunk a szobáinkba. Bekapcsoltam a Tv-t és ledobtam magamat a kanapéra. Szokásosan a Lehetetlen küldetést néztem, de most Claire is csatlakozott. Nyugalmunkat a kintről beszűrődő nevetések zavarták meg.
-Ez Lando! -mondta nevetve Claire
-Daniel is itt van!
-De George is.
-Carlos...
~és Max! -kissé elgondolkodtatott, hogy Charlest ugyan miért nem hallom...
-Gyere köszönjünk ki nekik.
-Nem! -vágtam rá
-Naaa de miééért?
-Olyan mintha kémkednénk utánunk, vagy követnénk őket.
-Tegnap este után nem mindegy? Tök jó kapcsolatba kerültünk velük.
-Jó menjünk...
-Na csak beadtad a derekad!
Hát persze, hogy beadtam. Kíváncsi vagyok, hogy mi van Charlesszal...
Az ajtón kilépve szétnéztünk és oldalról jött is három személy. Lando, George és Daniel. Max lecsatlakozott róluk.
-Hello lányok! Miújság? Hogy telt a nap?
-Sziasztok! Hát kicsit fárasztó volt. Tiétek?
-Két szabadedzésen túl vagyunk.
-Ja tényleg, péntek van.
-Charles hol van? -tértem a lényegre
-Ő még maradt egy kicsit, hamarosan jön! -küldött felém egy mosolyt Lando.
-Jól van köszi! Na és Pierre?
-Szobában.
-Hanyasban?
-Azt hiszem harminchat. Kopogj be, ha más nyitja ki nem ott van. -ezen nevettem egyet
-Oksi, köszi!
Bekopogtam az ajtón és pár másodperc múlva ajtót is nyitottak. De nem Pierre volt az.
-Hupsz!
-Szia! Segíthetek valamiben?
-Szio! Ömmm, Pierre Gaslyt keresem!
-Harmicnyolcas.
-Nagyon kösziii!
Egy nagyon magas, fekete hajú, fiatalabb srác nyitott ajtót. Azt hiszem Esteban Ocon.
A következő ajtón kicsit félve kopogtam már. Itt hamarább ajtót is nyitottak és szerencsére Pierre volt az.
-Huh, Szia!
-Szia Yvi? Minden oké? Gyere be!
-Ja, persze! Előbb rossz ajtóhoz mentem! -ezen nevetett- Mondd, Charlesról nem tudsz valamit?
-Nem nem igazán. Szerintem lassan jön Ő is. Miért?
-Jaa, csak, ömmm nem volt a többiekkel és gondoltam megkérdezem mi van vele.
-És a többiek nem mondták?
-Dee, csak gondoltam, Te többet tudsz róla. Valami történt a szabadedzésen?
-Nem nagyon tudok semmiről, csak annyit, hogy nem lett a legjobb eredmény ma. Szerinte.
Erre csak bólintottam egyet, még kicsit dumáltunk, majd elindultam lefelé a játékteremhez. A lépcsőhöz vezető úton, az egyik fordulónál összetalálkoztam egy elég ideges fiúkával.
-Ho ho ho, mi a baj?
-Semmi.
-Charles, mi a baj?
-Semmi. -ez után elég csúnyán néztem rá- Jó, csak annyi, hogy nagyon nem jött össze a mai nap.
-Szeretnél róla beszélni?
-Lehet jó lenne... Menjünk el egy cukrászdába, mit szólsz?
-Rajongók?
-Nem izgatnak most. Van egy jó hely, kicsit el van dugva, de tényleg finom az a cukrászda.
-Oksi. Akkor pill jövök, átöltözöm.
Visszaszaladtam a szobába és minél gyorsabban próbáltam magamat helyre rakni.
-Hát Te meg hova készülődsz ennyire?
-Charlesszal elmegyünk egy cukiba.
-Ooohooohooo, randi?
-Nem, dehogy is. Csak nem jött össze neki a nap, aztán kibeszéli magából.
-Áhhá, értem. Akkor siess.
-Jó vagyok?
-Tökéletes, mint mindig! De fuss fuss, vár a herceged!
-Claire...
-Jó, vicc volt, siess! Pusza!
-Pusz!
Felvettem egy világos farmerszoknyát, egy fehér rövidujjú pólót és egy sportcipőt. Ehhez felkaptam fehér táskámat és indultam is le az aulába.
-Na itt vagyok!
-Csinos vagy! -mosolygott egyet
-Köszönöm! -mosolyogtam vissza
-Én vezetek.
-Hááát, oké.
-Mi az? Nem bízol bennem? -nevetett
-Hidd el, akárhányszor beülök melléd a kocsiba, sosem lesz az kérdéses, hogy bízom-e Benned! -nevettem- Ha Claireben megbízom, akkor Benned végképp.
-Akkor jó! -nevettünk- Szóval, akkor Te most szakítottál a barátoddal?
-Igen, pontosan pár napja.
-Meddig tartott?
-Három év.
-Sajnálom.
-Így kellett lennie. Na és Neked most van valakid?
-Nem, éppen nincs. Inkább a karrierre akarok koncentrálni, aztán barátnő. De ez végülis, bármikor változhat. -erre csak bólintottam. Odaértünk a célhoz. Belépve egy nagyon kis hangulatos helyen találtam magamat. Wow, ilyenbe sem jártam még. Hihetetlenül gyönyörű. Több részlege van az egész cukrászdának. Van egy olyan hely, ahol minden színes, található még olyan is, ahol fa burkolat van és zöld növényekkel van díszítve. Kettő nagyon cuki kis részleg. A kislányoknak csupa hercegnős a helyiség. És, hogy a fiúk se maradjanak ki, nekik szuperhősösre van rendezve a részleg. A gyerekbarát résztől elmosolyogtam magamat.
-Na melyik helyre üljünk? A színesbe vagy a fásba? De ha nagyon vonz a hercegnős, oda is ülhetünk, ahogy akarod! -ezen elnevettem magamat
-Menjünk a fás részhez! -odaérve kihúzta nekem a széket, majd a Ő is leült. Kezembe vettem az egyik étlapot és tanulmányozni kezdtem- Úristen! -kiáltottam enyhén fel
-Valami baj van?
-Itt van olyan süti, amit tinédzser koromban ettem utoljára. Kb amikor tizenhat voltam! Úristeeeen!
-Jó napot! Mit hozhatok?
-Kezd csak Yv!
-Én egy epres limonádét és egy citromos álomhab tortát szeretnék kérni.
-Én pedig egy görögdinnyés limonádét és egy olyan sütit, mint a hölgy! -mosolygott kedvesen a pincérre, majd rám nézett- Eléggé meggyőztél az örömöddel, úgyhogy kipróbálom!
-Na de mesélj, mi volt ma a baj? Azért vagyunk itt!
-Az első edzés nem volt annyira rossz, harmadik lettem, úgyis, hogy nem mentem túl sokat. De a második katasztrofális volt. A szabadedzés felénél megállt az autó és ki kellett szálljak. Ettől lettem elég ideges, és beszéltem a mérnökökkel, Mattiaval, meg még egy-két emberrel.
-Oh értem. Ne izgulj, holnap sokkal jobb lesz! Ügyes vagy, nagyon tehetséges és mindenki tudja, hogy mennyire szívből csinálod ezt a dolgot. Ez a szenvedélyed, ez a munkád, ez tesz Téged boldoggá. Ez ma így volt, ne ragadj le a múlton. Persze, megértem, hogy itt nem olyan könnyű, mert ki kell deríteni, hogy mi volt a baj, meg ilyenek, de most gyűjts sok erőt a holnapi napra. Meg fogjátok oldani a problémát. A harmadik szabadedzés jobban fog sikerülni, az időmérőn, pedig meg lesz a pole pozíció! Oksi?
-Rendben! -mosolygott- Figyelj Yvette! Ez most nagyon kedves volt Tőled. Esetleg, nincs kedved a hétvégén eljönni velem a Paddockba? Holnap meg vasárnap...
-Hű, hát! Persze, hogy lenne kedvem! -most megszeppentem. Kicsit zavarba hozott ezzel a kérésével.
-Köszönöm!
-Én köszönöm, hogy felajánlottad! Viszont annyi, hogy holnap lesz a két program között egy fotózásom. De onnan rohanok vissza!
-Rendben, ne aggódj! Most mesélj Te! Hogy kerültél a modell szakmába?
-Hűha, hát... anya régen fotós volt és ilyen fotózásokon vett részt. Modell ügynökségéknél meg ilyeneknél és Ő mondta mindig, hogy modell alkatom van és miért nem élek vele, miért nem próbálom meg, sikeres is lehetek stb. De Én mindig is fodrász akartam lenni. Nem engedtem belőle. Olyan középiskolába is jártam. De aztán az első év közben meguntam, átmentem egy divattervező suliba és ott volt, hogy neked kellett bemutatni, hogy mit terveztél meg ilyenek és akkor ott kiszúrt egy ügynökség vezetője és bummm megvett. -nevettem- Nagyon sajnálom, hogy nem hallgattam előbb anyura.
-Akkor neked most divattervező végzettséged van?
-Így van.
-Wow, az nagyon menő. Egyébként örülök, hogy végül modell lettél.
-Miért?
-Ha fodrász lennél, akkor nem ismertelek volna most meg.
-És ha a fodrászod lennék?
-Kicsi rá az esély, de ki tudja! -nevetett
Elfogyasztottuk a rendeléseket, közben nagyokat beszélgettünk. Már kezdett lemenni a nap, amikor hazaindultunk. A szállodába érve elváltak útjaink. Mindketten szobánk felé vettük az irányt. Beléptem a szobába, becsuktam az ajtót és neki dőltem. Körbenéztem, de senki nem volt bent. Gondolom lent lubickolnak. Felvettem a papucsomat, majd elindultam le. Útközben találkoztam Pierrerel.
-Na Hello!
-Szia!
-Charlest megtaláltad?
-Igen. Beszélgettünk egy jó nagyot.
-Na jól van akkor. Egyébként reggel minden rendben volt?
-Persze, igen. Miért?
-Enyhén szólva szétszórt voltál! -nevetett
-Ja, igen. Brutálisan elaludtam. Aztán meg munka volt és sietni kellett!
-Na az komoly! -folytatta a nevetést- Te merre mész?
-Le a fürdőbe.
-Ruhába akarsz úszni?
-Nem, barátnőim feltételezem lent áznak és próbálnak befűzni egy versenyzőt! -ezen nagyot nevettünk.
-Ennyire nagy a harc? Mindenkinek van kiszemelt?
-Talán egy-két lánykának.
-És neked van?
-Nem, dehogy. Most szakítottam.
-Oh, sajnálom.
-Nem, semmi. Én voltam.
-Ja értem. Távolság?
-Igen. Honnan tudtad?
-Yvike, szinte hetente más országban töltöm a hétvégéimet...
-Jogos! Holnap hánykor kezdődik a harmadik edzés?
-Reggel tizenegy. Miért?
-Charles elhívott.
-Hűhaaa! Dúl a love?
-Nem, dehogy! -nevettem kicsit kínosan- Csak jó motivációs szöveget mondtam neki!
-Hidd el, több van a dologban! Ezer éve ismerem a fiúcskát. -erre csak bólintottam, mert nem tudtam mit mondani. Leérkeztünk a wellnessbe és barátnőim felfedezésére indultam. Pierrerel. Ő sem találta barátait.
-Ott vannak! -mutattam a jakuzzira.
-Igazad volt. Bár nem fűzik őket!
-Ritka pillanatok egyike!
-Na Hali! Milyen volt a randiii?
-Miii? Pierre és Yv? Randiii? Le vagyok maradva!? -kezdte Lando
-Mi, nem! -tagadtam le
-Nem Pierrerel, Charlesszal.
-Mi, Charlesszal? Erről Én vagyok lemaradva. -mondta Carlos
-Nem, nem volt semmi randi! Csak beültünk egy cukrászdába, mint két barát.
-Ooo, tehát randi. -vágta rá Russell is.
-Whuuu, nem!
-Yv nyugi, vörös vagy! -nevetett ezen mindenki.
-Na mi ez a felhőtlen boldogság? -érkezett meg emlegetett Charlesunk.
-Semmi, semmi, semmi. Csak sok cukrot ettek.
-Ó, értem.
-Igazából... -kezdte el Daniel, mire Én mutogatni kezdtem nekik, hogy hagyják abba vagy megölöm őket- csak jó a társaság. Húsz felett vagyunk, nem pörgünk fel az édességtől.
-Hát a társaság tényleg jó. Lassan vacsi, siessetek!
-Jól van Apuci! -mondta Lando. Ezen óriásit nevettünk. Elindultam vissza a szobába, de Charles jött utánam.
-Figyu, holnap tizenegykor kezdődik a program. Ilyen tízre oda kéne mennünk. Az úgy nem gáz?
-Nem, dehogy.
-Akkor oké. Majd talizzunk reggeli után lent az aulában, aztán majd elviszlek.
-Oksi. Köszi!
-Én köszönöm! Akkor majd vacsinál még találkozunk!
Folytattam utamat. Mindeközben azon gondolkodtam, hogy milyen jó társaság van itt tényleg. Tök bulis mindenki. A pilóták iszonyatosan jófejek, viccesek. Így képzeltem el Őket, de még a képzeletemet is felülmúlják.
Vacsinál sokan ültünk egy nagy asztalnál. A megszokott csapat. Mivel, hogy Én aludtam a legtöbbet és bennem volt meg rengeteg energia, ezzel az járt, hogy be nem állt a szám. Lányok már kezdtek egyre szótlanabbak lenni, a versenyzők elkezdtek fel-felvonulgatni a szobájukba. Végére már Én is úgy döntöttem, hogy elhagyom a helyiséget. Még Linett-tel kellene beszéljek a holnapi napról. Éppen azon agyaltam merre lehet, amikor belebotlottam főnökömbe.
-Linett, pont Téged kerestelek.
-Na mondd!
-Annyi, hogy holnap reggel tizenegykor megyek Charlesszal a harmadik szabadedzésre és kérte, hogy menjek vele az időmérőre is. Szóval, azt hiszem az időmérő ilyen három körül lesz. És szerinted a szabadedzés vége és az időmérő kezdete előtt minimum egy órával végzünk?
-Hoppá, csak nem rád talált a szerelem.
-Nem, dehogy.
-Egyebként, ha veled kezdünk simán megleszel.
-Jól van, szupi! Köszi! Jó éjt!
-Neked is.

~