Egy embernyi távolság

Üdvözöllek

Kedves olvasó! Khloe Price a nevem jelenleg 17 éves vagyok. A barátommal már 6 éve együtt vagyunk. A szüleink mondhatjuk, hogy legjobb barátok. Minden hétvégén együtt grillezünk, filmezünk, túrázunk stb. Apukám csak "A Wilson családnak" hívja őket. Az én barátomat pedig Luke Wilsonnak hívják.
Nagyon jóban vagyunk egymás barátaival is. Igazából mondhatjuk, hogy egy olyan kapcsolatban vagyok amire mások epekedve várnak. Néha vannak instabil napok... és van amikor elgondolkozom azon, hogy valójában mi van ha csak a megszokás a családaink a barátaink tartanak minket össze...
Ezeken a gondolatokon már csak az kerekedik felül, hogy végre tavasz van. Ez a kedvenc időszakom az évben. Minden megújul, nyílnak a virágok, süt a nap. Újra grillezhetünk a kertben vagy akár csak ülhetünk az erkélyen és beszélgethetünk pulcsi, sál és sapka nélkül. A barátainkkal lehetünk a szabadban vagy készülődhetünk a fesztiválokra, nyaralásokra. Tervek ezrei, barátok, napsütés, jó hangulat...Csak pénzünk nincs. De az majd lesz valahogy...Vagy nem.

Egy Niceville nevű kisvárosban élünk Floridában.  Ma pedig úgy döntöttünk, hogy Lukeal és a barátainkkal elmegyünk egy közeli parkba piknikezni. Vittünk magunkkal tortát, nasikat, üdítőket és Luketól kaptam virágot. Ha már itt tartunk bemutatnám neked a barátaimat is.

Andrew Luke legjobb barátja már amióta világ a világ. Amilyen erős kapocs van közöttük szerintem már az összes életükben ismerték egymást. Kedves srác, bármiben segít, mindig ott van ha szükség van rá. Pont olyan hülye, mint Luke.

Leot a suliban ismertük meg már 2 éve a "csapatunkba" tartozik. Nála elmebetegebb embert még sosem ismertem. Ez nem minden esetben rossz csak mondjuk akkor amikor rávesz a hülyeségeire vagy éppen már a rendőrök elől kell futnunk miatta.

Amy pedig az én legjobb barátom Freyával együtt. Igaz mi a gimi kezdetén lettünk jóba, de hasonlóan erős egymással a kapcsolatunk, mint Freya és köztem. Mindent elmondhatok neki és feltétel nélkül bízom benne.

Freya... Na hát róla lenne mit mesélni. Rossz családi háttér, fű, cigi, alkohol. Mondhatjuk, hogy ő Leo után a másik ördög a vállunkon. De semmiért sem cserélném le senkire. Végig kisértem én is őt és ő is engem sok nehéz időszakon. Az anyukája halála volt ezek közül a legrosszabb...A gyász még most sem múlt el nála teljesen.

Most pedig, hogy tele ettük magunkat Leo már az új zseniális ötleteivel áraszt el minket. Ezek közül a világítótornyos a legrosszabb Freya persze ebbe azonnal benne is van. A terv az, hogy bemászunk a kerítésen és felmegyünk a tetejére. Ha az ajtó zárva van Freya megpróbálja kinyitni egy csattal, ha pedig nem sikerül akkor Leo fejel neki megy. Ez persze poén volt, bár képes hasonló dolgokra.
Úgy tűnik megint jó cigit szívtak.
Útközben megálltunk a kedvenc kávézónkban. Cafe Bienville a neve, hát elég hangulatos hely. Ez a törzshelyünk. Mondhatjuk, hogy nincs olyan nap amikor ne jönnénk be akár csak egy pohár vízre.

Itt egy kép neked róla. Így talán jobban eltudod képzelni.

Ma is éppen így tettünk. Csak valamivel másabb volt a helyzet...Az iskolánkból páran ugyan itt voltak, pedig sosem járnak ide. Egy-egy pohár üdítő mellett beszéltük ki őket és raktuk össze a képet. Az egyik Adam a másik Parker a harmadik pedig Kevin. Ismertük őket, de kicsit sem közelről. Az ilyen embereket mi elszoktuk kerülni elég nagy ívben.
Amanda a kávézó egyik dolgozója és egyben a második anyukánk is kérdezősködött felőlük, hiszen még sosem látta őket erre.
-Kik ezek a suhancok?
-Menő srácok a suliból... - vágta rá Leo
-Neked meg mi van a szemeddel fiam?
-Megfújt a szél Amanda. Hányszor kell elmondanom, hogy érzékeny a szemem?
- Minden alkalommal hazudsz. Ezért nem kapsz ingyen sült krumplit te éhenkórász!
Leo szomorú lett a hírtől, de én már nem tudtam tovább rájuk figyelni. Valami...teljesen elvette a figyelmem. Valami ami most sétált oda a három másik fiúhoz...