A FNaF trilogia

1983 Fredbear's Family Dinner

5 nap van a partiig

Evan Afton:

Ez a nap sem különbözött a többitől. Michael megint a frászt hozta rám azzal a nyavajás maszkkal, nem értem miért nem érti meg hogy írtózom azoktól az állatkabaláktól. Azok a szemek meg ahogy rángatóznak a színpadon...
Most is itt ülök a sötét szobámban, az egyetlen barátommal Fredber-el. Michael szerint csak egy élettelen plüsmedve, de szerintem sokkal több annál. Ő az egyetlen lény ezen földön aki megért, és elhiszi amit láttam. Amit láttam...láttam ahogy az egyik kabala elragadja a húgomag, de senki nem hisz nekem, csak Fredbear. Ezért is ő a legjobb barátom. Még a saját apám sem hitt nekem, vagy talán csak nem akarta elhinni?
Öt nap múlva lesz a születésnapom, és apának pont a Fredbear's Family Dinner-be kellet szerveznie. Ez volt az első szülinapi bulim amit nem vártam. Nem akartam a kabaláknak még csak a közelében sem lenni. Végigfutott a hideg a hátamon ahogy magam elé képzeltem a két sárga robotot.
Megöleltem Fredbear-t és befeküdtem az ágyamba. Körülbelül 11 óra körül járhatott az idő.
"Holnap egy új nap vár rám" gondoltam magamban és elnyomott az álom.

Michael Afton:

"Az öcsém egy igazi lúzer. Nem hiszem el hogy ennyire félős, mindig lejárat a barátaim előtt." gondoltam magamban ahogy ültem a kanapén közben kezemben tartottam a Foxy maszkot. Hirtelen kinyílt a bejárati ajtó és apa(William) lépett be. Nem tűnt valami boldognak, arcán tisztán látható volt a feszültség. Bement a konyhába és kivett a hűtőből egy üveg bort majd leült az asztalhoz és inni kezdett.
-Hallom megint ijesztgeted az öcséd. - mormogta William.
-Én nem- mielőtt befejezhettem volna a mondandómat felpattant a székről és hozzám vágta a már üres üveget amire én felordítottam.
- Apa kérlek ne sajnálom!
- Kérem azt a nyomorult maszkot! MOST! -üvöltötte.
Odanyújtottam neki a Foxy maszkot mire ő egy hirtelen mozdulattal kitépte a kezemből majd a sarokban lévő kukába dobta.
-Most pedig takarodj a szobádba és ne is lássalak reggelik!
Befutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót majd
Lekuporodtam az egyik sarokba és halkan sírni kezdtem.
Én ezt nem így akartam...de elegem van abból hogy apa folyton csak Evan-el foglalkozik. Azt se tudja hogy én létezem! Azt hittem hogy miután Elizabeth eltűnt több időt fordít majd rám, de most már annyira sem figyel rám mint régen. Persze azért hiányzik Elizabeth mert mégis csak a húgom volt, de jó lenne ha apa rám is annyi időt fordítani mint Evan-re és régen Elizabeth-re, és ha csak úgy tudom felhívni magamra a figyelmét hogy zaklatom az öcsém, akkor megteszem. Amúgy is egy lúzer akinek az egyetlen "barátja" egy plüssmedve.