Egy embernyi távolság

Már tudják

Sikeresen kijutottunk az iskolából akadályok nélkül, majd le is ültünk egy öreg padra az egyik parkban.
-Na mesélj te lány. Mi történt?
- Hát az úgy volt, hogy... - és itt elmeséltem neki mindent jóóó alaposan és részletekbe menően...
- Lehet szemétségnek fog hangzani.. - közben meggyújtotta a bizonyos cigijét - Amióta ismerlek titeket tudtam, hogy Luke nem hozzád való. Gondolom azt hitted nem vettük észre a nyomokat például a kezeden vagy szimplán az elégedetlenséget és az apróbb félelmet az arcodon amikor mellette voltál. De mi...Amy, Freya és én végig tudtunk mindenről és mindig próbáltunk megvédeni. Egymás között is folyton beszéltünk erről. Na és hát Zaneről is... Nem véletlen, hogy ennyire nagy egyetértés volt közöttünk a meghívásával kapcsolatban.
- Jaj Leo...Annyira szeretlek titeket. Annyira örülök, hogy nem ítéltek el ez miatt...
- Az kéne még. Remélem Zane betöri majd Luke orrát elég rendesen.
- Én nem szeretném, hogy bántsák egymást. Ezzel az egésszel így is úgy is csak bántani fogom már. De annyira félek mindent eldobni most rögtön. A családainktól félek a legjobban. Te is tudod milyen kapcsolatban állnak egymással és nem akarom elrontani ezt az egészet nekik is.
- Megoldjuk drágám. Ne izgulj! - Majd oda nyújtotta a cigijét. Engem pedig már meg sem lep, hogy gondolkodás nélkül elveszem és szívom.
Ezután még pár órát nevetgéltünk és beszélgettünk, majd kihívtuk Freyát és Amyt akikkel megosztottuk az eseményeket. Hát mit ne mondjak szó szerint visítani kezdtek a hír hallatán. Alig várták a story végét és kíváncsiak mi fog kisülni ebből az egészből. Hát én is...

Fél háromkor megindultunk a kávézóba ahol Zane már ránk várt. Hirtelen mind a három mocsoknak egyszerre kellett mosdóba mennie.
- Szia Khloe
- Szia Zane
- Ők...most..hov..
- Igen elmondtam nekik.
- Huh most ez meglepett. Luke is tudja?
- Nem jaj nem. Se ő se Andrew. Csak ők hárman. Ők közel állnak hozzám és mindig ott voltak nekem. Most pedig támogatnak, mint ahogyan azt látod... - Nevettem és néztem a mosdó ajtók felé ahonnan három fej lógott ki egymás mellől.
- Rajta van a "gyűrű" az ujjadon?
- Igen, itt van.
Majd benyúlt a zsebébe és lerakott az asztalra egy valódi gyűrűt.
- Ezt vedd fel. Sokkal szebben fog állni a kezeden.
- Most ez?
- Ígéret gyűrű. - Már megijedtem, hogy tényleg a semmiből feleség leszek 17 évesen. Bár lett volna lehetőségem nemet mondani.....de szerintem nem akartam volna...
- Én nem készültem...
- Én igen és méghozzá párban vettem. - Mutatta fel a kezét, amin ugyan az a gyűrű volt férfi kiadásban. Mosolygott rám. Annyira vágytam a csókjára, az érintésére. Egyszerűen mindenére. Felhúztam a gyűrűt az ujjamra. Majd megint szembesültem Lukeal. Azzal, hogy megcsaltam őt...Annyira bűntudatom van...
- Ne érzed magad rosszul kérlek. - Kissé váratlanul ért ez a mondat. Mintha a fejembe látott volna.
- Nem...Megütött engem.
- Hogy mit csinált? MIKOR? Most?
- Nem nem...nyugodj meg kérlek. Tavaly...nyáron.
- A rohadék. Megölöm.
- Nem kell Zane. Belül mindig is halott volt.
Majd megfogta a kezem és az ujjaival simogatott.
Végre a többiek is kijöttek a mosdóból és leültek mellénk.
- Jaj bocsi srácok, de ránk jött a hasmenés. Amanda kérlek hozz mindannyiunknak egy vodka narancsot. - Kiáltotta Leo 17 évesen egy kávézóban ülve.
- Már csak az hiányzik a hülye fejednek mocskos kölyök. - Csapta tarkón Amanda - Maximum narancslevet kapsz vízzel hígítva.
- Ne csináld már...az új barátunkra iszunk és az új szere....
- FOGD BE A SZÁDAT LEO - Üvöltöttük le mind a négyen egyszerre.
- NYUGALOM SRÁCOK. Szóval az új szerelőre Nicewilleben. - Zaneből kitört a nevetés
- Rendben akkor öt narancsos limonádé lesz.
- Inkább hét - Szólaltam meg amikor megláttam, hogy Luke és Andrew besétált az ajtón. Majd elkaptam a kezem Zane kezétől.