The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

25. Rész - A buli 2/2.

A hangtól úgy megijedtem, hogy a saját lábaimat összeakasztva azonnal a padlón kötöttem ki. Sajgott minden végtagom.

- Jaj sajnálom, nem akartalak megijeszteni!

Hallottam ahogy odarohan hozzám és leguggolva próbál felsegíteni. Belekapaszkodva kezébe igyekeztem függőleges helyzetbe állítani magam. De ezzel csak azt értem el, hogy arcom vészesen közel volt az övéhez és belenézve szemeibe még a szó is belémakadt.

- Jól vagy? -nem tudtam válaszolni csak bólogattam- Ne haragudj amiért a frászt hoztam rád! Nem akartam. Bradley mondta, hogy várjak itt mert mutatni akar valamit. Úgy tűnik bedőltem a kis trükkjének. -túrt bele hajába egy kínos mosoly kíséretében- Nem tudom tényleg akart-e mutatni valamit vagy csak egy ürügy volt, hogy itt tartson... de végülis ez a látvány se rossz.

Most... ő tényleg...? Ez most egy bók volt? Úr Isten! És az a mosoly te jó ég, menten elájulok ha ránézek! Najó ez most csak a pia miatt van. Nagyon remélem!
Egy pillanatra sem bírtam levenni róla a tekintetem. Ahogy ott áll az ablak mellett és rámnéz... Legszívesebben leteperném! Úr Isten miket mondok!? Az ital miket ki nem hoz belőlem.

- Eljöttél. -szólaltam meg miután megtaláltam hangomat.

- Hiszen megígértem nem?

- Azt hittem nem fogsz eljönni. -piszkáltam körmeimet.

- Már egy ideje itt vagyok. Csak láttam mennyire jól szórakozol és nem akartam zavarni.

- Mi? -na ez lesokkolt! Remélem azért a Maryvel való forró táncomat nem látta... Te Jó Isten!- Mióta vagy itt? -kérdeztem kétségbeesve.

- Mit szeretnél mit mondjak?

Arcán egy teljesen számomra ismeretlen eredetű mosoly jelent meg, amit nem tudom hova tegyek. Közben meg is indult felém ami teljesen belémfolytotta a szót. Addig araszoltam amíg hátam a falnak nem ütközött ő pedig addig jött amíg kezét meg nem támasztotta mellettem, ezzel teljesen felkenve engem a tapétázott falra. Szívem olyan hevesen vert, mint még soha. Szinte bármelyik pillanatban átszakíthatja bordáim és kiugorhat mellkasomból. Olyan közel állt, hogy éreztem édes parfümjének illatát, aminek aromája orromba kúszva furcsa de kellemes borzongással töltött el. Nem mertem mozdulni! Nem azért mert félnék tőle, hanem mert rettentően izgultam mi fog most történni. Csak néztem rá miközben arcáról az a fura mosoly egyáltalán nem akart eltűnni.

- Mit mondjak, hogy semmit sem láttam a Lewisel való táncodból? -nyalt végig ajkán.

Jézus Isten! Látott mindent. Ennél cikibb dolog nincs a világon! Szégyenemben kezeimbe temettem arcom.

- Istenem... -nyögtem fel- Istenem! Sajnálom én nem vagyok ilyen, csak sokat ittam és... -akadt belém a szó. Nem tudtam mit mondhatnék.

- Ugyan nem kell magyarázkodnod. -lökte el magát- Felnőtt nő vagy azt teszel amit akarsz és azzal akivel csak akarod.

Elvettem tenyerem arcomtól, hogy megnézzem jól hallottam-e amit mond. Na ennek aztán van értelme...
Azt mondta, hogy nő vagyok? Legutóbb még egy buta kölyök voltam akit a habokból kell kimenteni. Mi változott?

- Akkor sem vagyok ilyen. -ültem le az ágyra.

Apropó! Minek van itt ágy? Ez egy karaoke bár nem? Vagy... Oh anyám!

- Sky, miattam tényleg nem kell magyarázkodnod. Eljöttél bulizni a barátaiddal, hogy kicsit kiengedd a gőzt, megértem. Különben is rádfért egy kis kimozdulás, az elmúlt hetek nem lehettek könnyűek.

Csak bólogattam és az ablakhoz sétáltam, ahol nemrég még ő állt. Igazán szép volt a kilátás, az egész utcát be lehetett látni, ami még mindig fel volt díszítve a nemrégiben megtartott Halloween miatt.