Egy embernyi távolság

A reggel amikor mindannyian visszatértünk a valóságba

Miután jobban lettem Zane felkapott és az ágyba fektetett. Betakart és megpuszilta a homlokom. Sosem éreztem magam ennyire biztonságban. Ő pedig annyira csodás volt.
- Kimegyek, megnézem a többieket és visszajövök.
- Megígéred?
- Hogyne ígérném drágám? - A szavai melengették a szívemet és nyugodtan mertem pihenni az üres szobában. Nem tudom mi történhetett eközben Leoék között, de a hangokból ítélve bármit is csinálhattak jól érezték magukat...
- Itt vagyok Khloe. - Szólalt meg mögöttem Zane majd befeküdt mellém az ágyba.
- Azt hiszem...szeretlek Zane...
- "Azt hiszem" én is Khloe. - Mosolyodott el és ölelt át.
Na várjunk csak...rajtam a bugyimon kívűl nincs is más, de nincsen erőm felkelni.
- Nincs rajtam ruha.
- Engem nem zavar.
- Gondoltam... - Mondtam és nevettem el magam.

Majd csak arra eszméltem, hogy fény szivárog a szobába. Már reggel van. Zane és én ugyan úgy aludtunk annyi különbséggel, hogy már ő is csak egy szál alsónadrágban volt. Így pedig elég rendesen éreztem, hogy reggeli merevedése van...Lent is lereagálta a testem a helyzetet...és reflexből közelebb nyomtam magam hozzá. Amire azonnal átfogta a derekam és ott is tartott. Még álmában is perverz. Éreztem, hogy egyre jobban mozgolódik. Majd megpuszilta az arcom.
- Jó reggelt Khloe.
- Jó reggelt Zane.
Majd megérezte a felkelésének okát a takaró alatt és meg is nézte.
- Hát ez gáz.
- Dehogy az. Ne érezd annak!
- Gondoltam, hogy neked nem az. - Majd hirtelen a lábaim közé nyúlt.
- Most már érzem is, hogy neked nem az... - Ezután pedig egy mocskos mosolyt húzott a szájára.

Benyúlt a bugyimba és szép lassan végig húzta rajta az ujjait. Elkezdte puszilgatni a nyakam és a tarkóm hátulról. Majd kisebb fájdalmat és utánna egy gyors zsibbadást éreztem. Az egyik ujja már bennem volt.
- Annyira szűk vagy. - Mondta pár hangos levegővétel között halkan.
Majd folytatta amit elkezdett. Egyre hangosabb nyögések hagyták el a szám. Nem bírtam visszatartani őket. Majd jött még egy ujj és én egyre kevésbé kaptam levegőt. De éreztem, hogy ez nem elég. Nem az ujjait akartam magamban tudni...
Felé fordultam és benyúltam az alsójába. Kényeztettem a kezeimmel. Csókolóztunk és éreztem, hogy lassan elönt a kéj...Ez pár perc múlva be is következett. A testem remegett és üvölteni tudtam volna. Olyan volt, mint megszabadulni egy kíntól, de ettől méginkább akartad.
- Én már kész vagyok. De te még nem.
Gyorsan a kezeimbe vettem az irányítást és felültem rá. A nyakát csókolgattam majd a nyelvemmel végig haladtam a testén. Lehúztam róla az alsóját és akkor...megtorpantam. Sosem láttam még...főleg nem ekkorát. Amikor megfogtam nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy lesz. Még nem csináltam ilyet és ez a méret kicsit megijesztett.
- Szólok, ha valami nem jó. - Nevetett egyet majd megsimogatta a fejem. Gondolatolvasó még mindig.
Végig csókoltam az ágyékát majd végig húztam rajta a nyelvem. Láttam ahogyan a fejét a párnába nyomja. Forró volt. Először csak kicsit engedtem be majd egyre jobban és végül majdnem teljesen is sikerült. Bár még gyakorolnom kell...
Egyre nagyobb lett és már alig fért el a számban. Zane már nem bírt uralkodni magán. A hajamba tépett és erősen ráhúzta a fejem újra és újra. Fel-le emelkedett a csípője.
És egyszer csak forróság töltötte el a szám. Ő pedig hangosan kapkodta a levegőt.
- Lenyelted?
Megráztam a fejem.
- Leakarod nyelni vagy kiköpöd?
Majd lenyeltem.
- Ettől még jobb érzés volt. - Majd nevetett egyet.
Leo pedig konkrétan beszakította az ajtót amikor berontott. Gyorsan a takaró alá bújtam, hogy ne lásson meg.
- Megzavartam valamit?
- Pont nem. - Nevetett Zane
- Ennek örülök. Kint pedig vár titeket a svédasztalos reggeli Leo Ramsay séftől személyesen.
Hát kissé ijedten néztünk egymásra Zaneel, hogy még is mit kotyvaszthatott Leo a konyhában. Főleg, hogy "svédasztalos reggelinek" hívja ami azt jelenti, hogy nem egy ételről van szó...