Egy embernyi távolság

Luke Wilson te szemét!

Jó estét Uraim és Hölgyeim! - Állt elénk a rendőr majd mi is üdvözöltük őket. - Egy Luke Wilson nevű fiatalember tett bejelentést a barátnője eltűnéséről és kiskorúak alkoholfogyasztásáról. Azt mondta utoljára a parton látta a Hölgyet Zane Scott-al és a többi barátjukkal ezért az első hely ez volt ahova jöttünk.
- Mi nem fogyasztottunk alkoholt és nem tűntem el csak nélküle vagyok a barátaimmal. Ha a szüleimet felhívja mindenről tudni fognak, de Lukenak nem szóltam róla mivel nem vagyok köteles rá... - Mondtam nekik bátran.
- Ha szeretnének bejöhetnek és körül nézhetnek vagy akár meg is szondáztathatnak minket. - Szólalt meg Zane mert tudta, hogy már nem található semmi a szervezetünkben. A rendőrök a második opciót választották hiszen szabálysértést követnének el, ha papírok nélkül házkutatást tartanának. Mivel nem találtak semmit a szervezetünkben és felhívták a szüleimet, elköszöntek és szép estét kívántak. Visszamentünk a házba majd megláttuk a nappali ablakánál bujkáló Lukeot és Andrewet. Leo és Zane azonnal kifutottak a házból, hogy elkapják őket, de már túl messze voltak. Visszajöttek és Leo már a zsebeiben turkált a pakkját keresve.
- Ezt mára tartogattam...ez itt nem dohány vagy fű...ez itt gomba, varázsgomba. - Mondta lihegve, és nyújtotta felénk.
- Az nagyon jó cucc! - Mondta Zane majd kapta ki a kezéből. - Nektek is ki kell próbálnotok! - Nézett ránk.
- Én még sosem... - Mondtam halkan...Majd oda hívott magához és az ölébe ültetett.
- Bezárom a kijáratokat és az ablakokat. Vigyázok rád! Megígérem!
- Jaj de nyálas maradjatok már fuj csak egyétek. Van benne vagy 8 gramm.
Zane pedig kinyitotta a pakkot és a nyelvére tette. Közben nézett rám és rágni kezdte.
- Rossz az íze, de annál jobb a hatása. - Ezzel pedig oda adta nekem. Mindannyian ugyan úgy tettünk, mint ő. Persze Leo kivételével mert ő úgy ette, mintha chips lenne. Kicsivel később már mindenkiben volt legalább egy-másfél gramm.
Háromnegyed óra elteltével pedig csak azt vettem észre, hogy Amy, Freya és Leo szótlanul egymás arcát simogatja. Zane pedig a kanapén ülve telefonozik. Neki sem ütött még be ahogy látom. Gondoltam felállok és odamegyek hozzá, de pár lépés után a semmiből teljesen elfojt a kép. A lábaimra néztem és olyan volt mintha az egész hullámozna. Felnéztem és láttam, ahogy Zane felém fordult, nézett rám egy ideig majd amikor érzékelte, hogy instabillá változott nálam a helyzet felugrott és maga mellé ültetett.
- Minden rendben?
- Minden úszik és fénylik.
- Igen tudom. Nálam sem másabb a helyzet.
Kinyújtottam a kezeim és olyan érzés volt mintha...nem tudom...nem tudom leírni. Mintha a szemem nem fogná fel a mozgás sebességét ezért a kép elfolyna. Nagyon durván jól nézett ki ezért még egy ideig mozgattam magam előtt.
- Tetszik mi?
- Nagyon!
- Azért rá ne kapj...
- Nem fogok...csak most olyan érzés mintha valahol máshol lennék. Valahol ahol minden jó. Nevetek amikor Lukera gondolok.
- Oh értem... - Láttam, hogy kissé kétségbeesett mert félreértette a dolgot.
- Nem úgy gondoltam...A kép ami nap, mint nap az arcom előtt van. Az arca amikor rám nézett és jobbra-balra rángatott. Majd csak az maradt a fejemben ahogyan a kezeimre néztem és láttam, hogy kék, lila foltok öntik el. De most emlékszem minden pillanatra. Arra, hogy az ágyra dobott majd úgy döntött, hogy inkább álljak fel és a csuklómnál fogva felrántott. Én pedig csak sírtam. Nem voltam képes másra. Most pedig csak nevetek rajta. Hiszen már úgy sem tehetek semmit. Akkor minek vegyen el akár csak egy percet is a napjaimból ez a trauma? - Néztem rá kérdően.
- Sajnálom szépségem, hogy ezt át kellett élned. De ugye tudod, hogy én sosem bántanálak? Egy ilyen kincset? Kérlek...aki bántani tud téged az egy undorító féreg. Egy csepp emberség nincs benne. Ha nekem jutna egy ilyen lány...Mindent megtennék azért, hogy az enyém maradjon.

Úgy éreztem nem kell mondanom semmit. Csak megölelnem és megcsókolnom.