A házi kedvenc (light femdom)

A várakozás napjai

Egy hónap telt el mióta Ruby beleegyezett az esküvőbe. Azóta az anyja folyamatosan kényszerítette rá, hogy ilyen vagy olyan boltokba járkáljon, ékszereket próbáljon fel, válassza ki a falidíszeket, ésatöbbi. Mindenféle menyasszonyos dolog, amiknél kisebb dolga is nagyobb volt. Azt persze nem mondhatta jelen helyzetben Samanthának, hogy mindez teljesen fölösleges, mert amúgy sem megy hozzá Finnhez. Nem, egyelőre még dunsztja sem volt, hogy ússza meg a dolgot, és amire legjobban vágyott, az csak egy kis szabadidő volt, amiben békésen szövögetheti a terveit.

Sajnos az anyja mindent megtett, hogy egy pillanat ideje se maradjon, és a közeledő érettségi vizsgák sem nagyon segítettek a helyzeten. A régi irritáló dolgok a nagy rohanásban kedves, ismerős dolgokká váltak. Így például Eric, akit a lány világ életében ki nem állhatott, hirtelen valamiféle kabalaállatkává alakult át a szemében, aki a tavalyi év békés, szívatós mindennapjaira emlékeztette.

- Mit bámulsz? - rivallt rá egyik nap a fiú, akit nagyon nyugtalanított ez az új, ábrándos stílus.

- A plüssdisznóm, Dezső, jut rólad eszembe - válaszolta neki a Ruby, miközben arra sem méltatta a kérdezőt, hogy felemelje a padról placsniként szétterült fejét. 

- Őrült ribi - motyogta az orra alatt Eric, azzal kiviharzott a teremből. 

- Folyton drámázik - sóhajtott a lány. Addigra nem volt más vágya, minthogy végre megint kettesben maradjon a kutyájával. Mint minden másra, az utóbbi hónapban erre sem maradt ideje. Mikor átrendezte a programjait és csinált rá, Samantha mindig talált valami okot, hogy elküldje a házból. Például edzenie kellett, hogy bizotosan beleférjen a karcsúsított derekú esküvői ruhába, vagy végig kellett kóstolnia úgy száz tortát, hogy megtalálják a megfelelő ízvilágot.  Ja, kicsit se gyanús ez a kettő így együtt. Ha ő esetleg otthon is tudott maradni, olyankor Tristannek lett hirtelen mindenféle feladata.

Anyuka kétségkívül bekeményített, nem akarva, hogy a lánya ezúttal is kiszúrjon vele. Egyébként nem csak ő volt izgatott, még a Googlenél is a tizedik legnépszerűbb keresés előkelő helyére tornázta fel magát Finn Lefair és Ruby Reinhardt esküvője, nem beszélve arról, hogy mennyi újság megjelentette a történetet. Az igazsághoz persze vajmi kevés közük volt ezeknek az írásoknak, volt aki szerint Ruby és Finn gyermekkori játszótársakként kezdték, és volt aki szerint a gonosz Rubypók szándékosan behálózta szegény kicsi Finnlegyecskét, hogy végül belemélyeszthesse rágóit a Lefair vállalat szaftos potrohába.  

Azt valahogy senki sem gondolta, hogy Rubynak esze ágában sincs házasodni, de az igazság valószínűleg nem is érdekelte őket. Tristan egyszerű botrány lett volna nekik, semmi több. 

- Ez a ruha valami borzasztó giccses - fintorgott a lány egyik nap valamelyik esküvői ruha szalonban. Az anyja épp "üzleti útra" ment, ezért a könyvelőt állította a lánya mellé bébiszitternek. 

- Szerintem csinos - mérte végig Maeve. - Bár nem vagyok a házasságok híve. Sokkal jobb szinglinek lenni. Ennyi pénzért mondjuk már talán én is...

- Úgy érted te a viszonyok híve vagy - vonta fel Ruby kérdően a szemöldökét.

Maeve hirtelen elmosolyodott. - Hát igen, azt hiszem ebben Johnatan és Jett is egyetértene veled. Nem szoktam tagadni, hogy nem mondok nemet a jó szórakozásra.

- Sőőőőt - hangsúlyozta Ruby - valójában hajszolod az élvezeteket. A férfiakat pedig halmozod. Hah. És nem zavar, ha közben elrontod mások házasságát. 

Maeve egy-két percig nem válaszolt, a beszélgetés természetes módon megszakadt, mikor Ruby feljajdult, mert gombostűkkel kezdték szurkálni. Nem értette miért, mert egyáltalán nem tetszett neki a ruha, ez próba nélkül is egyértelmű volt.