Egy embernyi távolság

A generációnk egy szemét

- Nem kellett volna miattunk ilyen dolgot tenned. Nálad fontosabb dolog nincs az életünkben Khloe. Ha ezt tudtam volna soha többé nem beszélek velük! - Mondta anyukám miközben az arcomat simogatta. - Neked pedig köszönöm! Köszönöm, hogy vigyáztál rá és, hogy belekerültél az életébe! Nélküled talán még most is szenvedne a lányunk. - Nézett rá őszintén Zanere majd felállt és megölelte őt. Apukám pedig kezet fogott vele.Annyira jó érzés volt ezt látni.

Kellet egy-két nap mire annyira helyre jöttem, hogy normálisan tudjak sétálni. Pulcsi, melegítő. Borzalmasan melegem van. Zane már kint vár engem az autóban, hogy elmenjünk iskolába, de nagyon félek. Tudom, hogy ott lesz Luke. Bármikor, bárhol könnyű préda vagyok neki főleg úgy, hogy a hat óránkból ma négy vele van és a barátaim közül senki nem lesz ott. A többiek tudják mi történt, Leo volt az első aki megtudta miután Zane hazament. Amy letörölte magát instagramról és Freya szerint egyre kevesebbszer nyúl a telefonjához. Legalább ilyen szempontból jó hatással voltak valakire az események...

Amikor beértünk mindenki engem nézett. Nem tudtam, hogy azért mert majdnem 30 fok van és én hosszúban vagyok vagy azért mert tudnak rólam valamit amit nem kéne...Na és akkor jött még csak a valódi tekintet hullám amikor Zane megfogta a kezemet. Erősen megszorította és azt mondta "Nem lesz semmi baj."

- Huha Zane fiú elkapta a szűz Khloet.
- Luke vagy Zane f@rka volt nagyobb?
- Megjön az új srác és rögtön lecsap rá ez a rib@nc.
- Hat év tökéletes kapcsolatot eldobni egy ilyen semmi emberért...

Hát rosszabb a helyzet, mint gondoltuk. Az egész iskola hallott egy történetet aminek akkora valóságalapja van mint annak, hogy "tökeletes" volt a kapcsolatunk Lukeal.
Szörnyen éreztem magam. A kapucnimba bújtam egész nap és zenével próbáltam elnyomni a bántóbbnál bántóbb szavakat és mondatokat.
Nem elég az ami a hetekben történt, most még ez is. Az emberek anélkül állítanak rólam dolgokat, hogy ismernének. Milyen kegyetlen világot élünk.

Majd Luke besétált a terembe és olyan üdvözlésbe kezdett Kevinnel, Adammel és Parkerrel, mintha ezer éve ismernék egymást. Majd később Andrew is így tett. Leültek hozzájuk és többszőr engem nézve beszélgettek. Vége volt az egyik órának...majd a másiknak is. Zane pedig besétált az ajtón. Odajött hozzám és a kezemet simogatta.
- Minden rendben?
- Nem...annyira. - Néztem rá Lukék csapatára.
- Patkányok. Kevinék egész este hívogattak és írogattak...
- Nem is szóltál róla...
- Nem akartam elvenni a kedved attól, hogy be gyere.
- Elvették mások...
- Nem sokára vége! Egy hét van az iskola végéig Khloe. Együtt végig csináljuk. Megyek és beszélek Mr.Hill igazgatóval, hogy valahogy rendezze egybe az órarendjeinket. - Majd felállt és mielőtt elindult volna megpuszilta a homlokom.
- Mi van Zane finom a maradék? - Kiabált utánna Parker és lökdöste meg a többieket.
Nem tanulnak semmiből. Zanenel nem jó ilyen játékot űzni... Elég pár szó, hogy robbanjon.
- Nektek finom egymást sz@pk@dni mert más nem teszi meg nektek? Hat év alatt annyit sikerült elérnie Lukenak is, hogy tönkretegyen valakit. - Szólt vissza az ajtóból majd hagyta el a termet.

Miután vége lett a napnak átmentem Zanehez.
- Khloe drágám!!!! Hogy vagy? - Ugrott fel Leo a kanapéról nyakig chipsesen.
- Jobban is meg nem is... - Elmeséltem neki mi volt ma a suliban.
- Ideje bemennem holnap! - Nézett rá Zanere, mintha lenne egy előre megbeszéltük tervük aminek csak a megfelelő idejét várták.
- Bemegyünk a szobádba? - néztem kérdően Zanere
- Jó szórakozást! - Nevetett Leo és huppant vissza a kanapéra.

- Sokat járt ide Freya az elmúlt napokban. Leohoz jött...
- Remélem legalább nekik minden összejön normálisan...

Amikor beértünk a szobába az a bizonyos reggel jutott eszembe. Akármilyen borzalom történt velem Zane borzalmasan izgatja a fantáziám most is. Nem volt elég...többet akarok. Eldöntöttem.