A házi kedvenc (light femdom)

Elefántok meg az ormányaik

Szerzői jegyzet: én már tényleg nem tudom mit csináljak Tristannel, a szükségletei jobban érdekelnek, mint a cselekmény. Lassan azért nem halad a sztori, mert őt el kell látni, de remélem ti se bánjátok a rövid közjátékokat. :D Meg azért mondjuk derültek ki dolgok.  

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

További hosszú és unalmas napok teltek el, amelyeket esetenként csak Ren vagy Shin látogatása dobott fel. Samantha újra elkezdett időközönként napokra eltűnni, és nem volt nehéz kitalálni hová megy. 

Ruby elég biztos volt benne, hogy Edwin is éppen ilyenkor megy üzleti útra, és nagyon haragudott miatta az anyjára. Bizonyítéka sajnos nem volt, és túlságosan lekötötte az élete jelenleg ahhoz, hogy nyomozást folytasson az ügyben.

Futás, reggeli, iskola, érttségi készülés, esküvői szervezés, edzés, alvás. Így néztek ki általában a napjai, kivéve mikor esetenként még egy-egy céges vacsorát vagy koktélpartit is beléjük kellett szorítania.- Kánaán! - kiáltott fel, mikor megtudta, hogy Samantha egy teljes hétvégére elhagyta a házat, Maeve-et távoltartják a személyes ügyei, az esti céges vacsorát pedig visszamondták. - Hát mégis van Isten - jegyezte meg boldogan a lány, átölelve a folyosón a hozzá legközelebb eső szobrot. 

- Triis! - rontott be a fiú szobájába. - Szabadnapot kaptam! - hirdette ki csillogó szemekkel, azzal lehuppant a kedvence mellé, aki épp törökülésben olvasott egy könyvet az ókori rómaiakról.

- Huh, látom nagyon érdekel a történelem - vonta föl a lány csodálkozva a szemöldökét. - Igen, érdekesnek tartom - pirult el a fiú. - Az emberek a múltban mindenféle dolgokat megéltek, amikről nekem fogalmam sem volt. Itt van például ez - mutatott egy képre - ez egy ostromtorony. Erről próbáltak a katonák feljutni a városfalra. - Nagyon izgalmas - nyugtázta a lány, de valójában nem nagyon érdekelték az ostromtornyok.

Lassan közelebb araszolt a fiúhoz, míg végül elég közel ért, hogy hátulról átkarolja a vállait és játékosan belefújjon a fülébe. Tris megborzongott.

- Uhm, és itt vannak ezek a harci elefántok...- Elefántok, huh - ismételte a lány, miközben lentebb csúsztatta a kezeit a fiú vállairól a hasára. 

- Kedves ormányos elefántok...- Igen és...nghh...Ruby, mik a legújabb hírek az esküvőről? - a fiú gyengéden lehámozta magáról a lány egyre lentebb vándorló karjait és eltávolodott tőle egy pár lépéssel. Váratlanul érte a dolog és amúgy sem tűnt helyesnek újra ilyeneket csinálni, amíg a gazdája Finn jegyese. Ha Samantha megtudja biztos kidobják a házból... - ilyen és hasonló gondolatok futottak át a fején.

- Nem kell megszeppenni, csak szívatlak - nevette el magát Ruby, mire a fiú elvörösödött. Persze, hogy már megint ő értette félre a helyzetet. - Oh, sajnálom - mondta szégyenkezve. - Az esküvőre visszatérve, már mondtam neked, hogy nem megyek férjhez, és ez nem változott csak azért, mert kénytelen vagyok szerelmes gerlepárt játszani Finnel a kamerák előtt.

Legrosszabb esetben simán nemet mondok az oltárnál - vonta meg a vállát, próbálva magát is meggyőzni arról, hogy ez valóban ilyen egyszerű. Samanthát nem lehetett észérvekkel meggyőzni. Ugyanakkor, ha mégis sikerülne valamivel hatni rá...

- Hát persze - bólintott Tristan, aki nem érezte felhatalmazva magát arra, hogy megkérdőjelezze a gazdája szavait. Eszébe jutott mit mondott Scarlett Finnről és benne is felvillant egy szikrányi remény.Míg így tűnődött, Ruby már megint illetlenül közel került hozzá. 

Nem mintha ez igazából zavarta volna, azon felül, hogy épp szétvetette a bizonytalanság és az utóbbi hónap magánya. Lehet pont ezért vágyott még inkább a közelségre. És most, hogy megnyugtatták egy kicsit, már semmi akadályát nem látta annak, hogy tovább beszéljenek a harci elefántokról...