Game Of Chaos / Teen Wolf ff /

--1--

Egy szokásos estének indult minden. Melissa elment dolgozni, én a szobámban tanulok, Scott készül a hamarosan történő lacrosse válogatóra.

Szegénynek nem sok esélye van. Vézna, asztmás, törékeny. A Jackson félék egyből eltipornák, de ezt persze sose mondanám el neki. Nem akarom megbántani.

Este tíz lehetett már, amikor befejeztem a tanulást.

3 év után is bennem van az, hogy muszáj mindenből kitűnőnek lennem. Melissa természetesen ezt egyáltalán nem várja el, de hát megszokás.

Mivel megszomjaztam, lementem a konyhába egy pohár vízért. Hallottam, ahogy Scott kikapcsolja a zenéjét. Azt gondoltam, hogy biztos végzett és megy aludni, de nem így lett. Nagyon meglepődtem, amikor a lépcső felé fordulva láttam, ahogy scott csendes és óvatos léptekkel lépkedett lefelé, egy baseball ütővel a kezében.

Láttam rajta, hogy ideges. Amint rám nézett és látta az arcomra kiülő értetlenséget, a szája elé emelte a mutató ujját. Egyáltalán nem értettem, miért csinálja ezt. Megszoktam már, hogy néha kicsit furán viselkedik, de ez más volt.

Felém lépett. Énis közelebb mentem hozzá.

-Valakit hallottam kint. Te maradj bent, én megnézem. - suttogta nekem. Megijedtem, hogy mégis ki lehet kint. Ekkor lépteket hallottunk kintről.

Scott elindult a bejárati ajtóhoz. Attól függetlenül, hogy azt mondta maradjak bent, nem hagyhattam, hogy egyedül menjen ki. Szépen lassan utána mentem.

-Mondtam, hogy maradj bent- nézett rám összeszűkült szemekkel az ajtó előtt állva.

-Nem hagyhatom, hogy egyedül halj meg-  mordultam rá, majd egy kicsit előrébb toltam, hogy nyissa ki az ajtót.

Szépen lassan a kilincsre tette a kezét, majd elfordította. Amilyen halkan csak bírta, kinyitotta az ajtót, majd szépen lassan ki léptünk azon.

A hűvös őszi esti szél megcsapta az arcom. Jólesett volna ez a kis friss levegő, ha nem éppen azért vagyunk kint, hogy megnézzük, ki akar bejönni hozzánk.

Elindultunk lassan előre, bár a sötétben nem nagyon láttunk. Éppen annyi fényforrás volt, amennyi az ablakokon jön ki. A fák leveleinek halk susogása csak még ijesztőbbé tette az egész szituációt. A talpunk alatt meg-megrecsent a régi fadeszka.

Zörgést hallottunk a felettünk lévő tetőnél, így megálltunk. Scott elindult a korláthoz. Hirtelen a semmiből egy alak lógott lefelé a tetőről. Nagyon megijedtem. Egyszerre kezdtem el sikítani Scottal és a rejtélyes idegennel.

Scott majdnem megütötte az ismeretlent, amikor felismertem az illetőt. Gyors Scott mellé pattantam és megfogtam az ütőt, mielőtt kárt tenne Stilesban. Ekkor Scott is realizálta, hogy ki is a fejjel lefelé logó fiú.

-Stiles mi a francot csinálsz?- kérdezte felháborodva Scott a legjobb barátjától.

-Nem vettétek fel a telefont! Miért van nálad az ütő? - kezdett el mentegetőzni Stiles. Én csak megforgattam a szemem.

Jellemző Stilesra, hogy ha számára fontos dolgot akar velünk megosztani, és mi netán nem vesszük fel a telefont, mindegy milyen késő van eljön hozzánk. Ezzel már csak annyi a baj, hogy nem úgy csinálja, mint a normális emberek, hogy kopognak a bejárati ajtón, hanem sokszor a nyitott ablakokat használja.

-Mert azt hittük, hogy egy betörő akar bejönni hozzánk te tökfej! - förmedtem rá, de a szám széle mosolyra húzódott. Már meg sem lepődök rajta. Ez a 3 év alatt sikerült annyira megismernem a srácot, hogy tudjam, sokszor elvetemült ötletei vannak.