Viharos érzelmek

5.Fejezet

Az ébresztőm hangjára keltem újra, morogva ültem fel és nyomtam ki a még mindig csörömpölő készüléket. Péntek van, ami nem jelent mást mint hogy megyek Crosshoz délután.Hurrá.....A szerda,csütörtök unalmasan telt. Bementem a suliba írtam egy-két dolgozatot,megpróbáltam figyelni órán-több kevesebb sikerrel,majd ahogy hazajöttem megtanultam és vagy sorozatot néztem vagy Emmel beszéltem.
Nulla életkedvel másztam ki az ágyamból,majd a fürdő felé vettem az irányt.

30 perc múlva már készen sétáltam le a konyhába. A szettem egy sima fekete szaggatott farmerből és egy szintén fekete feszülős felsőből állt. Tudom nagyon színes, de ez is tükrözi a mai hangulatomat.
Körbe nézve rájöttem hogy anya ma is korábban ment be. A pulthoz sétálva elmosolyodtam, a szokásos kis üzenet megint ott hevert anya kézírásával.
A polcról levettem az egyik kedvenc kis tálamat, majd a műzlit és a tejet.
Éppen befejeztem a kajálást,amikor is üzenetem jött.

Em:5 perc múlva ott vagyok!
Liv:Oksii

Ígéretéhez híven tényleg itt volt 5 perc alatt. Táskámat felkapva rohantam az autóhoz.

-Sziaa csajszi!-mosolygott rám barátnőm

-Halii!-öleltem meg szorosan

-Indulhat a nap?-kérdezte mikor elindultunk

-Nem....-morogtam amire Em nevetve reagált

-Most mi a bajod?-fürkészte az arcomat még mindig halványan mosolyogva

-Ma délután megint mehetek Crosshoz...-forgattam unottan a szemem

-Tényleg,kérdezni is akartam milyen tanítvány?

-Annyira nem vészes, az esze a helyén van, a személyiségével vannak gondok-sóhajtottam mintha a világ terhe lenne a vállamon.(mondjuk....)

-Csak nehogy a végén az ágyba folytassátok a tanulást-pillantott felém perverzen vigyorogva

-Uhh...-borzongtam meg-...még viccnek is rossz, soha de soha nem lesz köztünk semmi azzal a seggfejjel. Utálom!-forgattam újra szemeim

-Majd meglátjuk!-kacsintott majd újra az útra szegezte tekintetét.

Pár perc múlva leparkoltunk a suliba,majd táskáinkat felvève sétálni kezdtünk a pokol ajtaja felé,amikor is egy már túlzottan ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül...

-Smith!-szólított meg és hátrafordulva megajándékoztam egy unott pillantással

-Mivan Cross?

-Suli után a parkolóban várlak!-mondta halványan mosolyogva

-Oké...-forgattam meg a szememet,majd előre fordulva oldalamon Emilyvel beléptem a suli ajtaján.

__________________________________________

Megváltásként szólalt meg az utolsó órát jelző csengő. Mintha bombát robbantottak volna úgy siettek ki a teremből a többiek és ezáltal mi se voltunk kivételek a drága barátnőmmel. Ez az utolsó történelem óra az életet is kiűzte belőlem,a kora reggeli matekról meg ne is beszéljünk...

-Utálom a törit!-panaszkodtam miközben kiléptünk a suli ajtaján.

-Én a matekot...az a sok szám meg szöveges feladat....semmi értelme!-magyarázta kissé dühösen. Em mindig is jobban szerette a törit mint én, őt lekötötte a sok cselekmény meg évszám velem ellentétben.

-Majd mesélj el minden szaftos infót!-vigyorgott rám barna hajú barátnőm,miközben megölelt köszönésképp

-Mindenképp-forgattam a szemem mosolyogva majd elköszönve tőle a parkoló felé vettem az irányt,ahol is megpillantottam Crosst ahogy a kocsijának dőlve várakozik.

-Csak hogy megjöttèl!-üdvözölt morogva

-Ne nyafogj már!!-forgattam a szemem, majd beültem a kocsiba, amit ő is követett

Csendben telt el az az 5 perc amíg oda nem értünk.
Belépve a házba finom illatok csapták meg az orrom. Levéve a cipőm Adam után sétáltam aki már az anyukájával beszélgetett.

-Drágaságom!-üdvözölt nagy mosollyal az arcán amit Mr.seggfej csak egy szemforgatással reagált le.

-Jó napot!-viszonoztam a mosolyát.

-Mondtam már hogy tegezz drágám!-mondta ahogy felém sétált.Elém érve szorosan megölelt. Kissé meglepődtem megint,de a számát mosolyra húzva én is vissza öleltem.

-Anya! Mennénk fel matekozni...-szólalt meg Adam sóhajtva

-Persze,menjetek csak!-engedett el-Kicsikém,majd viszek sütit!-nézett rám kedvesen

-Rendben!-bólogattam, majd egy kicsit el kedtem kuncogni

Belépve a szobába ugyan az a látvány fogadott, mint múltkor.

-Ülj csak le!-szólalt meg meglepően udvariasan,amit szóvá is tettem.

-Cross te tudsz udvarias is lenni??-vontam fel a szemöldökömet és elhelyezkedtem az ágy szèlén,lábaimat lógatva.

-Én mindig az vagyok-mosolygott önelégülten,majd jobb kezébe vett egy tollal,amit most is pörgetett az ujjai között,bal kezében pedig a könyvekkel elkezdett felém lépdelni.

Már majdnem leült,amikor is ujjai közzül kiesett a toll.

-Basszameg!-káromkodott,majd ledobva a könyveket az ágyra lehajolt a tollért,ami közvetlen a lábam elé esett. Ott térdelt a lábaim előtt,amitől nem tudom miért,de kicsit zavarba jöttem és perverz gondolataim lettek...
Egy meleg érintés szakított ki a gondolataimból...Cross véletlen végig simitotta a kezét bokámon,ami következtében rá kaptam a tekintetemet,de ő is ebben a pillanatban nézett fel így a tekintetünk találkozott. Ahogy bele néztem a szemeibe elég fura érzés kapott el...nem tudtam hova tenni a dolgot...ahogy tovább néztem észre vettem szeme csillogását...

Sziasztok! Itt lenne a következő rész, remélem tetszett❤️❤️