P R O L Ó G U S

14 1 0
                                    

Kopogtak. A húgom lépett be. Felvont szemöldökkel ráztam a fejem, hogy mondjon már valamit. Vagy inkább ne mondjon semmit. Nem akarom hallani.

- Nem mehetsz el! - kiáltotta könnyes szemmel. Hangos léptekkel végigszántott a szobán, megfogta az egyik félig tele bőröndöm, és  a benne lévő ruhákat, cipőket, és kisseb tárgyakat a földre borította.

- Dehogynem - közöltem higgadtan, és letérdeltem a ruhakupac mellé, amit a húgom okozott.

A húgom idegesen belerúgott a kupacba, mikor hozzányúltam. Felnéztem rá.

- Hagyj elmenni. Jobb lesz így mindenkinek. Neked is. Boldog lehetsz Ryannel - pedig nekem kéne boldog lennem Ryannel.

A húgom a név hallatán csalódottan leengedte a vállait.                                                                                      - Szóval  csak emiatt? Ha annyira szereted, akkor engedd el, és újra minden olyan lesz, mint rég - magyarázta hevesen, de legbelül talán tudta: semmi nem lehet olyan, mint rég.

- Semmi nem lehet már olyan! És nem is akarom, hogy olyan legyen. Nem akarok ebben a családban élni, ami csupa becsapás, hamis szavak, hamis érzések. Ebben a  családban egyedül én vagyok az, aki nem tudott megfelelni az elvárásoknak. Ahogy te megszülettél, én háttérbe kerültem. A kis Summer, aki szép, kedves, kiváló tanuló, és a fiúk is döglenek utána. És van a családnak még egy lány gyermeke, aki talán átbukdácsol év végén, ha kijön a kettes. Van Winter, akinek sose volt tökéletes alakja, és állított fel hamis állarcot maga köré, miszerint ő is jópofát fog vágni mindenhez, és mindenkihez. Aki után sosem szaladtak a fiúk, mert féltek attól, hogy felfedi a valódi énüket: hogy ők is egyek a többi közűl, akiknek egyedül annyi céluk van, hogy megfektessenek, és akikbe annyi emberség és empátia sem szorult, mint a kisujjamba - közöltem gúnyosan. Summer döbbenten nézett rám, és éreztem, hogy neki erről fogalma sem volt.

- Sajnálom.

- Sajnálhatod is - szóltam, s kitártam neki az ajtóm. Kilépett, s vissza sem nézett. De hogy is nézett volna? Szégyen amit tett. Nagy szégyen.

Szürke szerelemWo Geschichten leben. Entdecke jetzt