The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

29. Rész - Az áldás

Két nap telt el azóta, hogy megtaláltam az Owentől kapott levelet a konyhapulton. Azóta az egész sajtó, tv, rádiók sőt még az internet is azzal van tele, hogy megszökött a kegyetlen bűnöző. Anya azonnal hazarohant munkából amint meghallotta mi történt, alig bírtam rávenni, hogy nyugodtan menjen be a nappalos műszakra hiszen én úgyis suliban leszek. Ami nagyon szar volt másnap mert mindenki engem kérdezgetett hallottam-e Owen vagyis David szökéséről, félek-e, mi a tervem stb. A negyedik óráig bírtam aztán elmenekültem a könyvtárba és ki sem jöttem onnan amíg vége nem lett a tanításnak. Brad és Jake találtak rám. Rögtön szárnyaik alá akartak venni, de ez a túlzott aggodalom valahogy kezdett az agyamra menni. Tudom, hogy csak védeni akarnak és jó szándékból teszik de mégis...
Ma péntek van. Talán most először az életben nem örülök neki, hogy hétvége jön. Félek mi fog történni. Ebben a két napban annyiféle rémesebbnél rémesebb sztorikat gyártottam a fejemben, hogy lassan aludni sem bírok. Rettegek ha otthon kell lennem egyedül, de persze ezt nem említettem anyának, ígyis eléggé kivan szegény. Minden egyes apró kis rezdülésre halálfélelmem van és ha csenget valaki az ajtón nem merek kimozdulni a szobámból. Igaz anya elvileg otthon lesz velem ebben a két napban, de bármelyik pillanatban bejöhet egy sürgős eset neki pedig mennie kell életet menteni. Bár abban sem vagyok 100%-osan biztos, hogy Owen nem merne rámtámadni ha anya otthon lenne. Végülis nem sok kell ahhoz, hogy egy embert kiüssön. Csupán egy jól irányzott ütés és az ellenfél ájultan terül ki a földön.

A suli folyosóján sétálva úgy haladok előre akárcsak egy zombi. Mindenkinek nekiütközök, mintha ott sem lennének. Egyszerűen túl fáradt vagyok kikerülni őket. A tegnapi eset miatt pedig még mindig akadtak páran, akik ismét le akartak támadni kérdéseikkel. Szinte elrohantam előlük, meg sem állva a 98-as teremig. Ami előtt csupán Mary ült az egyik szekrényen, amikről amúgy azt sem tudom miért pakolták ki őket. Odasétálva lehuppantam mellé és egy sóhaj kíséretében nekidöntöttem fejemet a falnak. Csak egy percig had aludjak.

- Minden rendben veled Sky? Elég szörnyen festesz. -Mary hangján jól hallottam az aggodalmát de egy bólogatásnál többre nem futotta tőlem- A srácok? -hozakodott elő más témával.

- Passz. -rántottam meg vállam- Te nem Zacel jöttél? -emeltem rá tekintetem.

- Nem. Miért jöttem volna vele?

Ezt olyan hangnemben kérdezte, mintha egy egetrengető kérdést tettem volna fel.

- Nem tom'. Azt hittem együtt vagytok? -felhorkantott.

- Hát ezt meg miből gondolod? -nevetett fel.

- Mindig együtt lógtok és olyan aranyosan nevetgéltek. Azt hittem... De bocsánat ha félreértettem a dolgot, biztos kezdek vakulni.

- Nincs köztünk semmi Zacel. Aranyos srác, tökre jól néz ki meg minden de... -elgondolkodott egy pillanatra, mintha csak azon filózna elmondja-e ami a szívét nyomja vagy ne- Számomra ő túl jó fiú. Más tetszik nekem.

- Kicsoda? Ismerem?

- Ismered. De ezt most ne firtassuk! Inkább arról mesélj sikerült-e a rendőrségnek találniuk valamit vagy még mindig semmi? -újra elkomorodtam.

- Nincs semmilyen nyomuk Ow.. vagyis David hollétéről.

- De ugye azért vigyáznak rátok? Mármint zsaruk a házelőtt vagy egy álruhás rendőr beköltözik hozzátok esetleg titkosügynökök lesnek a szomszédból?

- Jaj Mary ez nem egy akciófilm! -nevettem fel- Nincs rendőr se a ház előtt se a házunkban és nincsenek titkos kommandós ügynökök a szomszédoknál. Néha elmegy előttünk egy járőr kocsi és ennyi.