Utódok Átírva [Befejezett]

12

Reggeli után rögtön elindultam apámhoz. Most fognak kiderülni a "kirándulásunk" részletei. Mert holnap lesz a családi nap, utána pedig megyünk Leila hercegnőékhez. Az első két órámat emiatt kihagytam, és csak reménykedni tudtam hogy Hana nem pletykálkodik. Bár erre nem láttam túl sok esélyt.
Mint kiderült apánál csak nekem kellett megjelennem, és át kell adnom az információkat a többieknek. Ahogy beléptem a suliba két lány rögtön összesúgott a hátam mögött. Innen tudtam hogy Hana már biztosan elmesélte az egész sulinak a kis laműrömet Jack-kel. Arghh.

- LIZA! - Üvöltött nekem Allie. Mérgesnek tűnt.
- Mégis hogy képzeled hogy összejössz a suli egyik legmenőbb srácával és nekem meg csak meg se említed?! Nekem, a legjobb barátnődnek!
- Nem vagyunk együtt Jack-kel.
- Akkor azt állítod hogy Hana hazudik.
- Hát lényegében...
- Lebuktál. Amit Hana mesélt az tuti igaz. Rögtön tudtad hogy kiről van szó, és ki mondta el.
- Jó tényleg kissé egymásba gabalyodtunk tegnap éjszaka Jack-kel. De nem jöttünk össze. Egy normális szót nem tudtunk váltani, mert utána rögtön megjelent Lucas.
- Áh~! Szóval bele szerettél.
- Én nem...
- Ne már Lizi! Rendesen kihallatszódott a csalódás a hangodból.
- Nem is...
- Szia Szivi! Csak nem rólam beszéltek? - Jack mellém lépett és puszit nyomott az arcomra.
- Mióta vagy te ilyen magabiztos?
- Mióta ennyire gyönyörű barátnőm van!
- Dehát... Dehát mi nem is beszéltünk arról hogy együtt vagyunk-e! Vagy... Ugye nem másra gondolsz?
- Dehogy Lizi! De amúgy te talánn nem szeretnél a barátnőm lenni?
- Én nem tudom...
- Na~, Allie most mondd meg hogy ki nem szeretne az Én barátnőm lenni!
- Hát nem tudom de rajtam kívül azért biztos van néhány lány.
- Liza most mondd a szemembe hogyha nem élvezted a tegnap estét.
- Mármint melyik részét? Mert azt hogy Hana ránk rontott azt határozottan nem.
- Te is tudod mire gondolok.
- Nem tudom... Mármint...
- Mi az hogy nem tudod?!
- Élvezted vagy sem? Erre csak igen meg nem válasz létezik.
- Jó, élveztem, oké? - Pirulva elfordítottam a fejem. - Tudod te hogy ezt milyen nehéz kimondanom?
- Hé Lizi! Szeretlek. Ugye tudod?
- Én is szeretlek. - Még mindig vöröslő fejjel közelebb léptem hozzá, és átöleltem a derekát. Beszívtam férfias illatát és meglepődve vettem észre, hogy Jack teste most is jéghideg.
- Tudtad hogy már olyan verziója is van a tegnap esténknek hogy a folyosón csináltuk? - suttogta a fülembe.
- Uramatyám. Én eskü megtépem ezt a Hana-t. Miért kellett mindenkinek elmondania? Biztos vagyok benne hogy először a kis barátaitoknak mondta el.
- Nem hiszem. Legalábbis hogy ők adták volna tovább azt kétlem. Ha hiszed ha nem, ők jó emberek. És igaz barátok. Engem sokkal jobban kedvelnek mint Hana-t.
- Még Ruby is?
- Persze.
- De ők nem legjobb barátnők?
- Mi? Dehogy. Hana leginkább Audrey-val van jóban. Persze ameddig együtt voltunk addig Ruby-val is elég jóban voltak, de most már nem igen beszélnek.
- Oh.
- Ők szerintem kedvelnének téged. Csak miattam voltak veled ellenségesek. Mert én nem bírtam a viselkedéseden kívül, azt se elviselni hogy neked mind az megadatott ami nekem nem. De már minden megtörtént, nem lehet rajta változtatni.
- Ez igaz.
- Nem akarok beleszólni a beszélgetésetekbe, szerintem is nagyon-nagyon érdekes amiről dumcsiztok, de már csöngettek szóval menni kéne órára.
- Oh igaz. Megyek is bioszra.
- Sziasztok csajok!
- Viszlát gerlepár! - Allie elugrált.

A Jóságtan órám utáni szünetben Jack-ket kerestem. Sehol sem találtam. Helyette megtaláltam a "bandáját". Hiába állította Jack hogy kedvelnének, egyszerűen féltem oda menni hozzájuk. Aztán rájöttem hogy nem fogom ilyen ütemben megtalálni Jack-et. Így végül elindultam feléjük. Adam, Ruby és Mili. Ők álltak ott, és úgy emlékszek pont őket említette múltkor Jack, hogy velük van leginkább jóban.
- Szia Lizi. - Köszönt Mili és közben alaposan végigmért.
- Öhm, sziasztok. Nem láttátok véletlenül Jack-et?
- Már vártuk hogy ide gyere és megkérdezd. Figyelünk egy ideje.

Erre csak nagyokat pislogok, és nem nagyon tudom hogy mit kéne reagálnom.

- De amúgy nem. Nem tudjuk pontosan hol van. Néha így eltűnik suli időben. Nyugodtan itt maradhatsz velünk ameddig elő nem kerül, vagy be nem csengetnek.
- Van egy olyan érzésem hogy mindjárt megjelenik. Főleg hogyha beszélgetni kezdünk. - Mili a szemet forgatja, Rapunzel gyerekei pedig csak kuncognak. Gondolom belsős poén.

Most hogy lehetőségem nyílt, jobban szemügyre vettem őket. Ruby-nak hosszú szőke derékig érő haja van, kék a szeme és világos a bőre, amit szeret sötét ruhákkal hangsúlyozni.
Az öccsének barna a haja, de ugyanúgy világos a bőre és kék a szeme.
Mili-nek a bőre sötétebb mint az előbbieké, a szeme mélykék, az eredetileg fehér haja pedig szürkén tündökölt, egy kis világos lilával keverve. Kétség sem fér hozzá hogy a sulink egyik leggyönyörűbb lányáról van szó. A bőre hibátlan, az alakja tökéletes, az arca formás és látszik rajta hogy teljesen természetes, egy csipetnyi smink sincs rajta. Ellentétben velem, aki kénytelen volt egy fél tubus alapozót a fejemre kenni, hisz a szemem alatt mély karikák húzódtak, és szörnyen festettem. Így bármennyire is utáltam túl sminkelni magam, annyira rettegtem Jack reakciójától hogy mégis megtettem.

Amikor újra visszatértem az elmélkedésemből, Mili fürkésző arcával találom szembe magam.

A szüleink mindig is utálták egymást. Amikor Anyukám beakarta vonni a Fehérkirálynőt az ámokfutásába az kihívta rá a rendőrséget. Ő jutatta a szigetre az anyámat. Mondjuk nem bánom. Anya bolond emberből egy őrült gyilkolásra vágyó szörny lett. Amikor összefogott Demónával már a világot is elakarta foglalni. Miután a Fehérkirálynő leleplezte hogy a gonoszok mire készülnek és mindannyiójukat a szigetre jutatta, hős lett belőle. Úgy tekintettek rá mint Auradon megmentőjére.
Gyűlölnöm kellett volna Mili-t. De mivel én már legbelül Auradonivá váltam, így semmi ellenszenvet nem éreztem iránta. Sőt, én is tiszteltem.

A suliban az anyja miatt Mili-t nagyon kedvelték és tisztelték. Csak hamar népszerű lett azután hogy idekerült.

- Mond csak, mióta vagy szerelmes Jack-be? Nagyon utálhattad amiatt hogy mindig idegesített téged.
- Öhm, nem tudom. - Elgondolkodtam hogy mit feleljek. Ezt még Allie-vel se tárgyaltuk ki teljesen, és ami itt elhangzik azt nagy valószínűséggel Jack is visszafogja hallani. - Már egy ideje. - Megpróbáltam megereszteni feléjük egy kedves mosolyt.
Tisztára olyan érzésem lett mint ha ők lennének az uralkodó, én pedig egy egyszerű paraszt lány. Igen, ez egy tökéletes hasonlat.

- Most nagyon utálhatod Hana-t. - Mutatta felém a mobilját Ruby, amin a sulinkról szóló blog volt megnyitva. - Már Lily is megírta a blogján. Majdnem 350-en látták. - Szorosan behunytam a szemem és mélyen beszívtam a levegőt. 350 ember az majdnem az egész iskola.
- Mit írt?
- Hát~, közelében sincs annak amit Jack mesélt nekünk.

Én is ránéztem a cikkre. El se tudtam hinni mennyi hazugság szerepelt benne. Az egész mehetne a szemétbe. És még Hana-t mutatták be mint áldozatot. Bár fogalmam sincs hogyan.

- Sosem kedveltem Hana-t, de mindig elviseltem. Most viszont hogyha következőnek hozzám szól, tuti lenyírom a szép haját. - Bele telt pár másodpercembe mire rájöttem hogy ezzel a mondattal mennyire erőszakosnak tűnhettem.
- Mármint én nem szoktam ilyeneket mondani, csak Hana...
- Nagyon felhúzott? - Fejezte be Ruby a mondatomat. Aprót bólintottam. - Hidd el ha én kerültem volna ilyen szituációba akkor én is ilyeneket mondanék. De ettől még remélem ez nem fog bekavarni a kapcsolatotokba. Jack megérdemelné hogy végre boldog legyen. - Pír öntötte el az arcomat és lesütöttem a szemem. Ez az egész olyan gyorsan történt. Még mindig nem tudom elhinni. Mindig úgy képzeltem hogy hónapokig fogok esedezni a fiú után mielőtt összejövünk. Nem pedig így.

- Sziasztok! Üdv szerelmem. - Lépett oda hozzánk Jack, és rögtön a derekamra tette a kezét. Persze, a megszólításra még jobban elpirultam, de közben nagyon-nagyon melengette a szívemet.
- Mi a helyzet?
- Jól néztek ki együtt. A piros meg a fehér hajú.
- Tisztára mint abban az animében amit múltkor láttunk.
- Tényleg!
A fejünk fölött megszólalt a csengő.
- Menjünk Jack órára! Sziasztok.
Jack lepacsizott velük, majd elindultunk.