A király három testőre

1.fejezet

A királyi pár békésen reggelizett fiaik társaságában. Kellemes reggelnek indult, szép napsütéses tavaszi idő volt, és a csukott ablakokon át is behallatszódott a madárdal. Szokatlan jókedv uralkodott a palotában, és szinte a királyok kedve is felhőtlen volt, csak az okozott egy kisebb rossz érzést, hogy Dave megint nem eszik velük.
Dave a főutcán sétált, oldalán kardja, a híres-neves "Bökő". Ruházata teljesen fekete volt, de úrias. Egy ing, hímzett mellény, ami egyben mellvért, barna bőr alkarvédő fekete ujjatlan kesztyűkkel, könnyű selyemnadrág, barna bőrcsizma, amin egy fekete lábszárvédő viselt, és egy vastag öv, aminek a vége combközépig ért, és ezüst volt a csatja és a vége.
Dave élvezte a reggeli sétákat. Ahogy a szellő félhosszú, gesztenyebarna haját borzolja, vagy ahogy szőke frufruját repteti. Aranyszínű szemével az eget kémlelte, hátha lát egy-két bárányfelhőt. Szélesen mosolygott, és jó kedvében még dúdolgatni is kezdett egy dalt, amit előző nap játszott a bárd a főtéren. Ahogy feltámadt a szél, úgy ő is nevetve futásnak eredt, mintha ki akarná hívni egy versenyre. Nevetett, és jó kedvét átadta az utcán járó-kelő népnek.
Hangulatát jobban fokozta a hír, hogy három jóbarátja jött a királyhoz. Ahogy meghallotta a távoli kürthangot, hirtelen megállt, kivonta kardját, belenézett a penge által kínált gyenge tükörképbe, megigazította szépen formált körszakállát, majd eltette a kardot és a vár felé futott.
Elrohant a főtérig, majd onnan tovább a palota bejáratához. Szíve egyre gyorsabban vert, ahogy meglátta a lovasokat leszállni hátasaikról.
Apja, Félix fél szemével átnézett a vendégek fölött, jelezvén, hogy jön már, akire várnak.
A király hatalmas volt a többi emberhez képest. Sötétbarna haját kicsit hosszabbra hagyta és hátrafésülte, pajesza és tarkója már kicsit ezüstös volt. Bal szeme mélykéken csillogott, jobb sárga színben pompázott. Rövid szakállát fújta a szellő. Orrán egy apró viharfelhőt tetoválás volt, amiből két villám indult ki a két szeme alá. Izmos volt, a sok évnyi harc megedzette, mellein és vállán pedig viharfelhőt tetoválások voltak villámokkal a hasa és felkarja felé, ezeket nem is szokta elrejteni, csak akkor ha a trónon ül. Kicsit már ráncos volt az arca, amit V nagyon szeretett, főleg amikor az apja mosolygott. Jól állt neki a kor.
A herceg a három lovasra emelte a tekintetét.
Először a középső lovas nézett hátra. Magas volt, szinte majdnem akkora, mint a király. Bőre barna volt, haja hosszú, hátrafésült, barnásfekete, szemei aranysárgák. Orra alatt kis bajszot viselt, állán pedig szakállat növesztett, ami a fülcimpájáig ért. Halvány mosoly volt az arcán. Tudnivaló, hogy ő volt Dave egykori kérője, aki most is több, mint egy barát a hírvivőnek, de a jegyesség nem fenyegeti őket. Ő Lord Lorenzó, Esmer tartomány trónörököse, és híres szerencséjéről, na meg arról, hogy bal keze és alkarja színtiszta arany, mégis úgy funkcionál, mint egy rendes kéz. "Arannyá" tudja változtatni azokat a dolgokat, amihez hozzáér. Ezt úgy kell érteni, hogy mondjuk ha hozzáér egy rongyos, szakadt ruhához, az egyből drága báliruha lesz, de ha elveszti az irányitást érzelmei felett, akkor szó szerint arany szoborrá változtat bárkit és bármit. Ennek elkerülése érdekében kesztyűt viselt, akárhová is menjen.
A tőle balra álló férfi, Lord Róbert sem egy hétköznapi alak. Ő a fiatalabbik Csalogány, így kiváló kardforgató, és az árnyakban való eltűnés és feltűnés sem akadály neki. Ő még egy frissebb barátja Dave-nek, nem olyan régen ismerkedtek össze egy utcai bál alkalmával.
Róbert bőre fehér, haja és borostája szőke, szeme égszínkék. Ha az erejét használja, akkor bőre gyöngyház színű, haja tejfehér. Bátorságát gyakran próbára teszik a tartományában folyó belharcok, de ezeket mindig meg tudja oldani vagy szavakkal, vagy karddal, ha már a szó nem hat. Ha éppen nem a csatamezőn van, akkor általában egy kocsmában vagy fogadóban iszik, az alkohol csak nagyon nagy mértékben hat rá.
A legutolsó aki hátranézett, az Gabe király unokahúga, Lady Cintia. Ő sosem volt az a megszokott úrinő. Szépsége páratlan volt, hosszú barna hajával és tengerkék szemével. Szerette a csinos ruhákat és a bálokat, de a kardforgatástól sem rettent meg. Előszeretettel járt nadrágban, ami sem az anyja, sem az apja tetszését nem nyerte el. Ők úgy tervezték, hogy majd férjhez adják, de kérőt nagyon nem talátak. Cinti ugyanis egyszer majd férjhez akar menni, de azt csak tiszta szerelemből, és nem pénzért vagy további területekért.
A hármas először nem tudta, mit kezdjen a másik kettővel, és csak álltak, majd Lord Lorenzó megindult és átölelte a nála egy fejjel alacsonyabb Dave-et. Jól megszorították egymást. Ezek után Cintia lépett oda, és ölelte meg a nála egy fejjel magasabb V-t. Lord Róbert még mindig nem tudott magához térni, de egy kis idő után ő is odalépett, átkarolta a barátja nyakát és ő is üdvözölte.
Ezek után Félix kezdett el beszélni.
- Örülök, hogy elfogadtátok a meghívómat. Mint tudjátok, a fiam mellé szeretnék testőröket és tanácsosokat, akik segithetnek neki.
A hármas a királyra nézett.
- Szóval azért vagyunk itt, hogy elvégezzünk egy olyan dolgot, amit a királynak kéne? - Lorenzó elkapta az éppen felszólaló Róbert vállát.
-Nyugi, Szőke, a király tudja, hogy mit csinál. A helyedben én örülnék, hogy itt lehetek és segithetek Dave-nek.
V kuncogott:
- Szőke, ez tetszik. Jó kis becenév lesz ez neked.
Lorenzó V felé fordult:
- És most, ha ő is befejezte a kuncogást, térjünk rá a lényegre. Mit óhajt tőlünk pontosan?
Félix elmosolyodott:
- A feladatotok egyszerű. Itt fogtok élni egy ideig, és a fiam oldalán fogtok maradni, vigyázni rá, és jó értékeket mutatni neki.
A hármas összenézett.
- Várom a válaszotokat. Nyugodtan fontoljátok meg, ha mégsem vállalnátok, nyugodtan térjetek haza.- folytatta a király.
Egy kis gondolkodás után Lorenzó szólalt meg:
- Nincs jobb dolgom, és bármit megadnék, hogy vele legyek. Vállalom.
Dave biccentett:
- Hát, végülis jobb dolgom is lenne... Nem, csak viccelek, szóval igen, én is vállalom - mondta Cinti.
- Miért ne? Vállalom. - Róbert is rábólintott.
- Kiváló, a szállásotok itt a palotában lesz, de a fiamat ismerve, nem sokszor lesztek itt.
Mindenki Dave-re nézett és nevetett.
- Innentől a fiamra bízlak titeket, és őt is rátok. Vigyázzatok egymásra! - Félix távozott.
- Akkor, mi a terv mára? - kérdezte Róbert.
- Hát, először is megkapjátok a királyi gárdisták egyenruháját. Apám őrei nem szeretik, ha "idegenek" mászkálnak körülöttem. Utána pedig követhettek a napi rutinomban, vagy itt is maradhattok. - vetette fel Dave.
- Gárdisták leszünk? - pattant fel Róbert szeme.
- Nem hivatalosan, de igen. Storm armor, a gárdisták vezetője tudni fog rólatok, és nem lesz gond, ha körülöttem lesztek. Gyertek.
A kastély egyik szélső szárnyához mentek, ahol egy több méter magas, vastag faajtón átmenve beértek a gárda szállására.
Odabent egy nagy tér fogadta őket, amit egy épület vett körbe. Kétszintes volt, a felső részén végig korlát vigyázott az emberek épségére. A tér közepén két elég nagydarab férfi vívott, őket társaik vették körbe, fent a lelátón pedig a gárda egyik vezetője figyelte az eseményeket. Fél szemével a társaságra nézett. Hümmögött egyet, majd lesétált melléjük. Körülbelül két méter lehetett, széles vállú, haja és szakálla egykoron sötétbarna volt, manapság viszont elég sok benne az ezüst szál. A bal szeme kék volt, a jobb pedig sárga. Az orrán egy pajzs alakú tetoválás volt, amiből két villám indult a szemei alá.
-Szóval ti vagytok a herceg új őrei. Remélem, apád jól döntött, Dave, nem kéne, hogy bajod essen ezek miatt. Nade, nyilván nem azért vagy itt, hogy a véleményemet kikérd róluk, ugye? Gyertek.
A három újdonsült testőr ismét összenézett, aztán követték a két vihart.
- Itt is volnánk. Öltözzetek be.
Magukhoz vették a ruháikat, de inkább a szobáikban szerették volna átváltani. Először Lorenzó végzett. Fekete nadrágot és inget viselt, az ingen egy királykék mellény volt fekete hímzéssel, fehér nyakkendővel, és barna, térdig érő csizmával. Az oldalán két kis táska lógott. A mellény nyaka, alja, válla és az ingujja aranyszínű volt. Az összes csat és gomb is aranyból volt. Jobb és bal oldalán egy-egy vivótőr volt tokkal. A markolatok aranyból, a penge ezüstből volt, de ahogy az arany kéz hozzáér, királykék lett.
Második volt Cinti. Ugyanúgy fekete inget és nadrágot, kék, hímzett mellényt és nyakkendőt viselt, térdig érő fehér zoknival és magasított sarkú cipővel. Az ing alkar-része díszes volt. Fehér, harangszerű, a csuklónál csipkével összehúzott szár volt. A mellény aljából egy-egy fecskefarokra emlékeztető logó dísz volt, kék liliom mintával. A derekán és combjain bőr pántok voltak. A jobb oldalán egy ezüst vivótőr volt, bal kezében egy legyezőt tartott, ami a csillagos eget ábrázolta, az anyagot tartó feketített ezüst részek pedig alkalmasak voltak arra, hogy valakinek a torkát elmetszék.
Róbert került elő utoljára. Ő a nehézlovasság páncélját kapta. Fekete ing és nadrág aláöltözéknek, királykék, fekete hímzett kabát, vastag barna öv, oldalán egy nagy tarsollyal, mellén és vállán fekete és szürke vaspáncél, lábán bőrcsizma, vassal bevont orral és lábszárral, hátán egy nagy köpeny sötétkék színben, liliom mintával és ezüst széllel, kezében egy hosszabb vivótőrrel.
Mind a hármójuk tetszését elnyerte az új ruhája.
- Szóval, ha már itt vagyunk, lesz időnk gyönyörködni ebben a helyben. Hova megyünk most? - kérdezte Lorenzó.
-Hát jelen idő szerint a fogadóban kellene lennünk, megnézni, hogy van-e valami új hír vagy munka most.
Bólintottak, majd a négyes elindult.