Anabell Potter története

Part 45 - A hálókörzet

A csóknál nem haladtunk tovább Perselussal, bár érthető is volt, hisz mégsem eshetett nekem egy folyosóbéli beugróban.

Másnap a kevés alvás ellenére is kipihenten ébredtem, és mosolyogva öltöztem fel, miközben Perselus járt a fejemben. Az uniformisom szoknyáját lecseréltem egy szűkebb fekete szoknyára, ami a combom közepéig ért. Hozzá felvettem szokásosan egy fehér inget és a Griffendéles taláromat, amin ott díszelgett az arany iskolaelsői kitűzőm. A nyakláncomat elrejtettem az ingem takarásába, majd felhúztam a lábamra a mokaszinomat, a hajamat pedig lazán feltűztem egy kontyba.

Mihelyst realizáltam, hogy mennyi dolgom van még, meg is feledkeztem Perselusról; nem elég, hogy Harryvel beszélnem kellett, de már ideje lett volna osztályoznom az ismételni valókat a RAVASZ-ra.

Amikor leértem a klubhelyiségbe, nem találtam meg az öcsémet, csak az ikreket, akik látszólag rám várhattak, így együtt indultunk el reggelizni.

- Milyen volt az őrjáratod? – kérdezte Fred rám pillantva.

- Ezt, hogy érted? – kérdeztem, miközben igyekeztem minden érzelmet elrejteni az arcomról, de így is éreztem, hogy a tenyerem elkezd izzadni.

- Elkaptál bárkit is? – vonta fel a szemöldökét, mire megkönnyebbültem.

- Nem, fölösleges volt az egész – forgattam a szemem megjátszva magam. Mostantól ez lesz? Hazudni fogok a barátaimnak?

Amikor leértünk a nagyterembe az öcsémék már pont befejezték a reggelit. Amíg Ron és Hermione barátságosan felénk intettek, addig Harry lehorgasztott fejjel elsietett, miközben Ron és Hermione értetlen arckifejezéssel utána mentek.

- Minden oké köztetek? – kérdezte George leülve, majd elvett egyszerre három pirítóst a vele szemben lévő tálról.

- Összevesztünk, majd ha készen áll megbeszéljük – legyintettem, miközben szedtem magamnak a csokis zabkásából, majd előhalászva a jegyzetfüzetem, elkezdtem pontokba leírni, hogy mit kell délután átismételnem.

- Te nagyon készülsz a RAVASZ-ra – szólt elismerően George.

- Veletek ellentétben, nekem szükségem van rá – mosolyogtam rá, mire felnevettek.

***

- Nocsak, nocsak! – elkaptam Harry karját, aki gyorsan akart elsuhanni a lépcsőn lefelé hömpölygő diákok között. – Ha nem akarod, hogy a saját házunktól vonjak le pontokat, akkor végre megbeszéljük a dolgokat – szóltam, mire Harry fújtatott egyet.

- Kemény szavak, Harry hallgatnák rá a helyedben – szólt oda George, aki mellettem állt.

- Képes megtenni – tette hozzá Fred, majd lesétáltak mind a ketten, bizonyára, hogy kimehessenek a parkba egy kicsit levegőzni, amíg én az öcsémmel beszélek.

- Na gyere – intettem a kezemmel, miközben vissza felmentünk az emeletre. Harry némán követett engem, miközben én a prefektusi fürdő felé vettem azt irányt, ami tudtam, hogy biztosan üres lesz.

Amikor odaértünk és kimondtam a jelszót, mind a ketten beléptünk a tágas fürdőszobába, majd Harry felé fordultam.

- Tedd félre a dühödet és add ki magadból, amit gondolsz az egész dologról – fontam össze a karom. Harry kissé elpirult a dühtől, mire figyelmeztetően felemeltem a mutatóujjam. Harry idegesen kifújta a levegőt és lehunyta a szemét. Egy percen keresztül csendben állt, majd, amikor kinyitotta a szemét, beszélni kezdett.