valóra vált álom LN ff.

|part 35|

Rosa Lyons

Azóta mióta Landoval vagyok 3 hét telt el. A csapat és a média még mindig nem tud rólunk semmit és ez így is van rendjén. Bár könnyű volt titkolni mivel csak egy futam ment le. Ez bizony Miami volt. Viszonylag jól szerepeltünk. Bár én a 2. szabadedzésen oda csaptam a kocsit. Lando pedig az idő mérőn tette ugyan ezt. Így ő hátulról indult míg én a 3. helyről. Végül egy 4 és egy 2 hely lett az eredménye. Lando büszke volt rám mert 2. lettem én meg büszke voltam rá mivel 4. lett. Így haza fele úton azon veszekedtünk hogy ki szereti jobban a másikat és ki a büszkébb a másikra.

3 napja jöttünk haza az Amerikai kontinensről így hát a bioritmusunk oda. Jelenleg is délután 4 óra Lando alszik én meg nagyjából fél órája keltem fel és a fiút bámulom.

-Meddig terveztél még simogatni csak mert élvezem.-mondta kómás hangon.
Majd aranyosan rám mosolygot.

-Gondoltam ameddig föl nem kelsz de gondolom már ébren van egy igy ideje.

-Az már biztos. Mennyi az idő?

-16:27.

-Basszus nekem 1 óra múlva megbeszélés. -ugrott föl.

-Nyugi beérsz. -néztem rá nyugodtan. -Menj készülődni csinálok neked addig valami kaját. -mondtam egy nyújtózkodás után.

-Istennő vagy. -csókolt meg majd a fürdőszoba felé vette az irányt. Én gyorsan felvettem valami edzős cucc szerűséget mivel elakartam menni edzeni.

Landonak csináltam egy reggeli szerűséget. Ha már délután háromnegyed öt van.

-De csini ma is valaki. -néztem rajta végig. Fekete farmer és egy fehér póló volt rajta. Ezzel együtt egy ing és egy gyönyörű fehér Nike cipő. Haja milliméter pontosan tökéletesen állt mint mindig. Gyönyörű szemei, mosolyával együtt pedig kihagyhatatlan.

-Komolyan a kedvencemet csináltad? -füle mellett teljesen el engedte amit mondtam csak is arra gondolt hogy milyen finomat fog enni.

-Pontosan. Palacsinta ahogy szereted. -mosolyogtam rá.

-Jézusom még mindig finomabban csinálod mint anyukám. -Hát fogalmam sincs anyukája hogy csinálhatja. Sőt tovább megyek élőben még nem is nagyon láttam. -Edzeni mész amúgy?

-igen. Valakinek azt is kell. -ültem le mellé.

-Hé holnap én is megyek. -tömött magába még egy palacsintát.

-Reméltem is. Mert mióta itthon vagyunk csak eszel és nem is edzel. -mondtam nevetve.

-Most azt mondod hogy híztam?-mondta durcásan majd bele harapott még egy palacsintába.

-Nem csak azt hogy fogsz. -mondtam nevetve.

-Nyugi bele fogok férni az autóba. És megnyerem a versenyt.

-Sajnos igaz. Mindig elversz. -mondtam szomorúan.

-Majd egyszer te is győzől. -simogatta meg az asztalon lévő kezemet. -Jut eszembe Max este átjön.

-Én azt hittem ketten leszünk. -néztem hátra a fiúra aki éppen vizet ivott.

-Igen igen talán picit későn szóltam. Bocsi.

-Nem semmi baj. Tudod hogy bírom Max-et és semmi bajom vele.

-Igen tudom szívem. -mondta mosolyogva.

-Csináljak valami kaját estére?

-Álltalábban pizzát rendelünk. De ha neked az nem jó csinálunk majd neked valamit. -mosolygott rám.