Anabell Potter története

Part 46 - Az utolsó balhé

A szex utáni békesség nem tartott sokáig.

Perselus épphogy csak elvált tőlem, hogy aztán egy gyengéd csókot nyomhasson az ajkaimra, de egyből váratlan módon összerezzent.

- Mi a baj? – toltam el magamtól, végig simítva a vállán. Perselus tekintete elsötétült és gyorsan elhúzódott tőlem, hogy az ágy szélére ülhessen. Felkapta a földről az ingét, de mielőtt felvehette volna azt, megragadtam a karját. – Mi történt? – kérdeztem ezúttal már ijedten.

- El kell mennem – mondta közömbös hangon.

- Tessék? – rökönyödtem meg. – Mégis mi... – elengedtem a bal csuklóját, majd megláttam, hogy miért is lett ennyire hideg és sietős. A sötétjegy, ami eddig fel sem tűnt számomra, megmozdult a karján és a kígyó a koponya körül tekeregni kezdett, mintha csak egy élő hüllő mászna az alkarján. – Ó, te jó ég – suttogtam.

Hagytam, hogy Perselus felöltözzön, és közben én is elkezdtem magamra venni a ruháimat, de reszkető kezem miatt nehezen ment. A sötétjegyet először a gyengélkedőn láttam a karján, amikor a miniszternek megmutatta, miután visszatért Voldemort. De akkor nem mozdult meg, és nem voltunk ilyen szituációban.

Amikor magára kapta a talárját, várakozóan rám pillantott. Amilyen gyorsan csak tudtam, felhúztam a cipőmet, majd menet közben ujjaimmal átfésültem a hajam, hogy ne tűnjön úgy, mint akinek összekócolták.

Ahogy sietve elhagytuk a hálókörzetét, gondolkodtam a megfelelő szavakon, de fölösleges volt. Inkább aggódtam Perselusért, mert tudtam, hogy hová megy. Tudtam, hogy kihívja.

- Nem kell felkísérned... inkább siess – szóltam aggódva. – Kérlek... vigyázz magadra – mondtam a folyosó elágazásnál, miután már felértünk a pincéből. Perselus rám pillantott és bólintott. – Figyelni fogom a térképen, hogy mikor érsz vissza, addig nem vagyok hajlandó aludni – mondtam szigorúan, mire Perselusból előcsalogattam egy halvány mosolyt.

- Inkább aludj. Nem először csinálom már ezt – szólt keserű hangon, majd további szó nélkül elindult kifelé az épületből.

***

Perselus rá két órára megérkezett a birtokra, és egyenesen Dumbledore irodájába ment. Csak utána voltam képes elaludni, így délelőtt tizenegy órakor ébredtem csak, és még akkor is további egy órát az ágyban töltöttem, hogy legyen időm feldolgozni a tegnap történteket. Lefeküdtem vele. Lefeküdtem Perselus Pitonnal. Lefeküdtem egy tanárommal...

Lehet, hogy meg kéne ijedve lennem, de helyette végtelen boldogság töltött el. Mióta vágytam már arra, hogy megkaphassam őt, és most megtörtént. Boldog voltam.

Amikor lementem a klubhelyiségbe ott találtam Harryt is, aki éppen valami brosúrát lapozgatott fintorral az arcán, Ron és Hermione társaságában.

- Tegnap későn érhettél vissza, ha csak most kelsz – szólt Harry felpillantva, miközben én odasétáltam hozzá, és letettem elé a Tekergők Térképét, amit szokásos módon kölcsön adott a járőrözésemre.

- Csak fáradt voltam és jól esett aludni – vontam meg a vállam rezzenéstelen arccal, mire Harry elrakta a zsebébe a térképet, majd tovább folytatta az olvasást.

- Jól megy a tanulás? – kérdeztem.

- Ez a pályaválasztással kapcsolatos – mutatta fel Hermione a kezében tartott szórólapot, ami a muglik egzotikus világáról írt.

- Ó, holnap lesz nektek a tanácsadás? – kérdeztem érdeklődően.

- Igen, de én még mindig nem tudom mi érdekel igazán – sóhajtott Ron.