Coming Home - Larry Stylinson

4.

Hirtelen csörren meg a telefonom, amit azonnal felkapok, meg sem nézem, ki az. Hiába, mióta Louis nincs itt, és ugyebár nem tudok róla semmit, egyszerűen olyan éberen figyelem a telefont, hogy az már beteges.

- Haló? - szólok bele kíváncsian, remélve, hogy a férjemmel kapcsolatos a telefon másik végén lévő személy szándéka.

- Harry, Higgs vagyok. - szól bele a telefonba a férfi, aki történetesen Lou jó barátja, és társa.

- Higgs, mondd, hogy Louról van valami jó hír. - kérem sóhajtva, mire ő is sóhajt egyet.

- Nem, vagyis nem feltétlen. Szóltak a központnak, hogy Louis három napos kötelező jelentkezése elmaradt, és meg kell kérjelek, hogy ne nagyon hagyjátok el a házat. - mondja. - Ez nem jelenti, hogy baj van, csak biztonsági intézkedés. Ti vagytok a családja, a húgait is figyeljük a biztonság kedvéért, de hallgass rám, Harry, és ne hagyjátok el a házat. Ha kell valami, szólj nekem, oké? - kérdezi végül. Reszketeg sóhaj hagyja el a számat, tagadni sem tudnám, hogy szétvet az ideg és aggodalom.

- Rendben. Higgs, kérlek, ne hagyd, hogy baja essen! - kérem meg könnyezve, miközben az ágyunkra kuporodok.

- Ha az öt napos jelentkezést is kihagyja, én is beépülök. Vigyázok rá, testvér. - mondja biztatóan. - Mennem kell. Ne keltsetek feltűnést, csak maradjatok bent! - kéri, majd leteszi.

- Istenem, Lou, vigyázz magadra, kérlek... - suttogom magam elé elhullajtva néhány könnycseppet, majd gyorsan össze is szedem magam, mert Darcy szól, hogy dél van, ennünk kell.