Az Élet Zenéje

5

...Lia kezdte érdekelni. Talán azért, gondolta kezdetben, mert annyira szokatlan volt. Nem úgy, ahogy mondani szokták: "kisasszony, maga annyira más, mint a többi nő"-féle dolog volt ez. Egyszerűen más volt minden ízében. Jungkook addig főleg jól nevelt nőkkel találkozott, azokat ismerte. Másfélékkel nem is jöhetett össze, mert nem olyan körökben mozgott. Szülei, míg éltek, vigyáztak erre is. Később a felesége vette át tőle a stafétabotot, és megóvta a férfit a rossz társaságoktól. Hát Lia bizony nem volt jó társaság. Dehát éppen ezért érdekelte annyira! Minden, amit mondott, ami megtörtént és megtörténhetett vele, tökéletesen mássá tette, mint amilyenek azok a lányok és asszonyok voltak, akikkel eddig összehozta a véletlen. Mert az ilyesmit - kicsit kényelemszerető lévén - mindig rábízta úgymond a "sorsra". 

Hát most is ezt történt. Liaban volt valami szinte látható romlottság, ismeretlen veszély. Lapuló rosszaság ígérete. Jungkook kellemesen megborzongott, amikor az első találkozóra sietett. Már a hely is szokatlan volt; egy már alig használt vasútállomáson várta a lány. 

Bőrdzsekit viselt, fekete nadrágot, amely szorosan tapadt idomaira. A férfi megérintette Lia fenekét a feszülő nadrágban. A lányt ez nem lepte meg. Nem volt finnyás, a szavait sem válogatta meg. Olyan kifejezések hangzottak el az ajkairól, amit Jungkook soha nem írt volna, de még ki sem mondott. Ez is borzongást okozott neki, de azért ő ezután sem szokott rá a trágár beszédre. 

Lia azonnal letegezte, és úgy viselkedett vele, mintha máris az lenne, ami csak később akart lenni. A szeretője. Megfogta a férfi kezét, és húzta maga után. Elmennek egy barátnőjéhez, mondta. A barátnő éppen nem volt otton, de Lia tudta hol van a kulcs. Behúzta a férfit az ismeretlen lakásba...