Egy embernyi távolság

Átváltottunk nagymamába és anyukába

- Miért nem köszöntél anyukádnak?
- Most volt időnk beszélgetni...meg veszekedni is...
- Min vesztetek össze?
- Mutogatta a képeket meg a videókat mire én megszólaltam, hogy "Egyiken sem vagyok rajta." . Elkezdett magyarázkodni és próbálta megértetni velem azt, hogy miért jobb ez így. Igazából tényleg nem érdekel, de szomorúnak tartom, hogy ennyire nem hiányzom sehonnan...
- Kicsim...Nekem minden pillanatban hiányzol amikor nem vagy mellettem.
Szorosan megölelt és egymás karjaiban aludtunk el.

Reggel kimentünk a konyhába reggelit csinálni, de Rose már megelőzött minket.
- Jól vagytok?
- Persze! Végre, hogy itt van velem a fia jól tudtam magam érezni. - Egy csepp perverzió nem volt a gondolataimban, addig a pontig ameddig Rose meg nem szólalt.
- Hallottam... - Nevette el magát. Zanet nem igazán érdekelte a dolog. Semleges arccal ült és ette a rántottát.
- Bocsánat, ha esetleg zavartunk.
- Engem aztán nem. Örülök, hogy boldogok vagytok. Ez volt a cél.
- Rose...
- Igen?
Kérdően néztem Zanere. Úgy gondolom el kell mondanunk a döntésünket Rosenak. Tudom, hogy már a nézésemből tudja mit akarok így csak vállat rántott.
- Megtartjuk. - Eddig Rose nagyon visszafogott és elegáns volt, de amint meghallotta felugrott és Zane arcát kezdte puszilgatni, aki mint egy kamaszodó 13 éves kisfiú húzta el a fejét és nyomta el magától az anyját.
- Annyira boldog vagyok! NAGYMAMA LESZEK! Fel kell hívnom Thomast, neki is el kell mondanom. Sőt ide is hívom, még ma repülőre száll! - Majd elviharzott a semmiből.
- Nagyon bírom anyukád.
- Még sosem láttam, így viselkedni. Komolyan megijedtem tőle. Ahhhhh f@szom! Most idehívja az egész családot. Még egyedül is sok volt.
- Nem lesz semmi baj Zane. Emlékszel mit mondott nekem a tanár első napodon? "Lépj ki a komfortzónádból és légy egy kicsit befogadóbb másokkal!"
- Tudom... - Majd inkább folytatta az evést.

- KHLOE! - Kiáltott fel mögöttem Rose. - Hívd át a szüleidet, nagyszüleidet mindekit. Kerti partit tartunk este! Most pedig szépen jössz velem vásárolni!
Gyorsan felkaptam valami ruhát és mivel nem volt nálam tiszta póló Zane ruháiból nyúltam egyet. Éppen indultam volna ki az ajtón amikor Zane megfogta a csuklómat és a fülemhez hajolt.
- Már ellopod a ruháim? Nagyon rossz kislány vagy. Ma ezt nekem kell levennem rólad. Menj gyorsan mert ez a nő mindkettőnket leaprít, ha megvárakoztatod. - Nevetett egyet és a szobája felé vette az irányt.

A közeli Walmartba mentünk vásárolni. Rose miután telepakolta a kosarat üdítőkkel, húsokkal, nasikkal stb. a ruhák felé indult. Megállt egy halom baba ruha előtt és nézegetni kezdte őket.
- Vennünk kell ugye tudod?
- Nem korai ez még? Azt sem tudjuk mi lesz a neme...
- Dehogy korai! Nem kell csak kék vagy csak rózsaszín mindenből! Veszünk sárgát, pirosat, zöldet. Annyi lehetőség van.... Huhhh ezt nézd!
Nem sorolom fel inkább hány ruhát és cipőt dobált a kosárba, de ez még nem volt elég. Vett egy fekete minden funkciós minőségi babakocsit. Baba játékokat is és etetőt. Majd megállt egy gyönyörű babaágy mellett.
- Ugye tudod, hogy ezt most meg kell vennünk?
- De...
- Semmi de! Ez tökéletes! Ennél csodásabb ágyat el sem tudtam volna képzelni. Neked tetszik?
- Nagyon tetszik, de...
- Mondom semmi de! Szépen megkérjük az egyik fiatal fiúcskát, hogy vigye ki az autóba. - Igazából már meg sem merek szólalni mellette...

Amikor hazaértünk az autó annyira tele volt, hogy egy két bútor a nyakunkba lógott út közben. 
- Zane gyere ki segíteni! - Kiabált Rose miután kinyitotta a bejarati ajtót.
- Mi a f@szom ez? - Nézett ránk Zane a teraszról.
- Ne beszélj csúnyán vagy szájba váglak! - Mondta Rose miközben próbálta kirángatni az autóból a dolgokat, amik légóként voltak egymásra rakva az ülésen és a csomagtartóban.
- Most csak álltok és néztek vagy segítetek is?
- Megyek már... - Ugrált lefelé lomhán a lépcsőn Zane.