Vörös

1.

Egy és kettő. Fehér és kék. Ismétlődik az iskola folyosóján a csempe színe. Három, négy. Kattog az óra. Öt, hat. Telik az idő folyamatosan. Hét, nyolc. Mindjárt megszólal. Kilenc és tíz.

Kicsengettek. Rengeteg diák özönlött ki a teremekből egyszerre. Kiabálás, rohanás és szörnyen nagy izgalom. Idegesítő. Főleg hogy azt sem tudom hol kellene lennem. Vagy éppen kivel kellene lennem. A rengeteg diák nekem jön, nem figyel, csak rohan a dolgát végezni. Megfulladok, ez sok.

Szeptember 1. Újra kezdődik az élet az iskolákban, pont ahogyan most is. Bár tudnám merre kéne lennem. Haladok a folyosón továbbá rengeteg diák között az ajtókat figyelve. Ez 9. B, 11.A, 10.C nem jó. Megint belém jönnek. Ez kellemes volt.
-Ne haragudj!- és tovább is megy.
Utána nézek majd jobbra. Igazgatói!
Oda állok a nagy barna faajtó elé és kettőt kopogok.
-Tessék, gyere!- haltszódik bentről egy nőies hang. Benyitok.
Letisztult minden. Középen egy nagy fehér író asztal, előtte két bőrszék. A falak bézsek ami nyugodt hatást kelt. Pár kép díszeleg a falon felnőtekről. Gondolom a családja vagy a tanárikar. Két nagy könyves polc és egy nagy ablak van két oldalt a falnál. A tekintetem megállapodik egy köröbelül 40 éveiben járó csinos hölgyen. Kék felsőt és fehér szoknyát visel. Haja kócos és barna.
-Jó reggelt, hölgyem!-lépek beljebb a szobában ezzel együtt becsukom az ajtót mögöttem. Rám tekint majd szólásra nyitja a száját.
- Szervusz, tudok valamiben segíteni?- arca nem tükröz valami nagy boldogságot hogy csak így betopantam a reggel közepén.
- Sajnálom, nem szeretnék zavarni csak kellene egy kis eligazítást.- értetlen tekintetét elkönyvelem annak hogy nem tudja ki vagyok.- Ma reggel érkeztem a városba, felvettek az iskolába úgy hogy azt hiszem csak pár papírt kellene kitölteni arról hogy végre itt vagyok és, hogy megkapjam a könyveim.- mint aki megvilágosodott úgy kapta fel a fejét.
- Oh te lennél Ádám.-kinosan vakargatni kezdi a tarkojár.- Neharagudj , teljesen ki ment az új diák érkezése a fejemből. Pár papírt tényleg ki kellene tölteni, de teljesen elég ha otthon megcsinálod.- ezzel átnyújtott egy mappát amire nagybetűkkel a nevem volt ráírva- Kérlek holnapra hozd vissza és ad le a titkárságon- kettőt humogtem válsz képen.- az osztályod a 11.A. Kovács Katalin az osztályfönöktök, ő tartja a történelem órákat is. A többi tanárt majd az idő múlásával megismered. A könyveket meg az órarendet pedig a könyvtárban tudod átvenni,- könyvtár, úgy érzem ott sokat leszek. Majd oda menekülök.- azt hiszem ennyi lenne.- mosolygott rám az igazgató.
- Köszönöm a segítséget és további szép napot! Viszlát!- ezzel meg is fordultam és kifelé indultam el.
- Szervusz.- és már kint is áltam a nyüzsgő folyosón.

Utamat a könyvtár felé vettem, csakhogy pontosan nem tudtam merre találom. Elindultam a sárgára festett falak között hallgatva a többi diákot. Voltak akik nevettek és beszélgettek. Valaki csak sietett a dolgára. Néhányan ettek és pakoltak a szekrényekbe. Igazából szép iskola volt ez. Jobb mint a régi. Tele volt ablakokkal és a szekrenyekről mindenféle növények lógtak le vagy csak diszelegtek rajtuk. Nem tűnt réginek az épület de újnak sem. Otthonos volt az biztos. A meleg fények azzá tették és a rengeteg képek a falon. Kisebb volt mint a többi iskola talán ez is bele játszott. A folyosórol ki lehetett látni az ablakon az udvarra. Tele volt fákkal amik már minden féle színben pompáztak az ősz miadt. El kell hogy mondjam, szép volt. Talán a képet csak az a nagy focipálya rontotta az udvar közepén. Viszont attól eltekintve szép volt. Padok és asztalok is voltak kint. Mint egy park, csak ez zárt és nem szívesen jár ide az ember hisz egy iskola.

Ahogyan az ablaknál tovább haladtam amin kibámészkodtam fel mentem az előttem álló lépcsőn. Kissé ki volt halva az emelet viszont raleltem a könyvtárral. Egy nagyon nagy fehér ajtó tornyosult elém és nagy fekete betűkkel ki volt rá írva, hogy "KÖNYVTÁR". Benyitottam és a szokásos látvány fogadott engem. Rengeteg könyvespolc sorokban és képek a polcok végén. Egy hosszan elnyúló szoba melynek a közepén padok foglaltak helyet. A végében pár számítógép is megtalálható volt. Könyvtár. Semmi ördöngös. Középen ült egy idős hölgy körölütte rengeteg tankönyvvel.
-Jó napot!- köszöntem az idős hölgynek majd felpilantott a könyvek mögül.
-Jó napot! Segíthetek valamiben?
-Igen kérem. Szabó Ádám vagyok és a konyveimért jöttem. A 11.A-ban tanulok és új vagyok.- ahogy elmondtam, valamit kutakodni kezdett a sok papír között.
- áh itt is vagy! Ott van rengeteg kupac könyv-mutatott jobbra- szépen egymásra pakolva, abból egyet vigyél el és az lesz a tiéd.- oda sétáltam a könyvekhez és elkezdtem pakolni bele a könyveket és közben el morogtam egy köszönöm szerűséget.
- Nem vagy egy beszédes kölyök.- nevette el magát.
-Hát nem ,de majd mások beszélnek helyettem ebben biztos vagyok- kacsintottam a hölgyre, aki ebbe bele pirult. Jézusom néni egy évszázad van köztünk azért ez már sok.
Elpakoltam mindent majd az ajtó irányába vettem az utamat.
- Köszönöm a segítséget, viszlát!- és be is vágtam magam mögött az ajtót.

A folyosó ki volt halva. Gondolom becsengettek ez idő alatt.
Megérkeztem a termmemhez ami szint úgy az emeleten helyezkedett el. Egy nagy barna ajtó vezettet a következő 2 évnyi hétköznapjaim poklába. Hát ez van majd nekik fáj.

Kopoktam kettőt és benyitottam.
- jó reggelt!