Vörös

3

Halk beszélgetésre lettem figyelmes. Levettem a cipőmet és beljebb mentem.
Egy nagy folyosón áthaladtam majd a nappaliba érkeztem ahol anyukámmal és egy idegen férfival talátam magamat szembe. Elegánsan volt öltözve és egy táska volt nála. Rengeteg papír volt az asztalon. Egyikre nagybetűkkel az volt rá írva ,hogy "SOPRON 2014. 08. 07." amint ezt elolvastam felkaptam a fejem.
-Anya ki ez az alak?- amit rám nézett tudta hogy tudom miről van szó tudta hogy rám tört minden est tudta hogy ezt nem itt és nem most kellet volna.
-Ádam meny fel kérlek a szobádba.- nem tudtam megszólalni csak bolintottam.

A lépcsők felé vettem az utam majd meg akadt rajta a figyelmem. Ez is kék és fehér. Váltakoznak. Fokonként más színben pompáznak. Egyik kék a másik fehér. Utána újra elsötétül a kék árnyalatban és kivilagosodik. Így felfelé haladva. Egy lépés, két lépés és három lépés. Haladok felfelé, néha a sötétebb lepcsőfokokon néha pedig a világosabbakon. Kise mint egy hullám völgy. Folyton haladok egyre csak tovább és tovább, egyre nehezebb és fárasztóbbak a lépések és egyszer jó egyszer rosz. De ahogyan felérek ugyan úgy jóvá válik hiszen vége van ennek a hullám völgynek.

Sopron 2014. 08. 07. tudom mitörtént. Ott voltam láttam. Akkor velem kiabált. Vizhangzik a fejembe. Az az egy mondat. Minden reggel vissza tér és nem tűnik el. Három éve volt lassan.

Tudom hogy akkor ezt ketten rontotuk el. Jól tudom, hogy sosem az én hibám volt. Azt még inkább hogy nem a tiéd. A végén te már nem akartad meg tenni. Újra egy akartál lenni közülünk. Tényleg sajnálom apa baleset volt.

Feküdtem vagy több órát az ágyon de még mindig hallottam a beszélgetést lentről. Arra jutottam, hogy nem érdekel kiszelőztetem a fejem. Fogtam a szobám kulcsát majd bezártam az ajtót. Előkeresetem egy ezeréves MP3 lejátszót és leraktam a telefonom. Utálom azt az eszközt. Megfertőzi az agyam és képtelen vagyok leállni vele. Olyan mintha drogoznék, csak ez máshogyan káros. Megfogtam a kulcsokat majd a pénztárcám és kimáztam az ablakon. Azzonnal tudtam hova megyek. Első dolgom volt keresni egy dohány boltot.

Őszintén nem ismerem a várost így csak jártam minden felé. Fülembe szólt a zene. Az utca fényei bevilágították az egész várost. Este volt már még is mintha most kelt volna a nap. Ébredezik a város miközben még és elalszik. Az emberek mennek szórakozni vagy éppen indulnak nyugovóra térni. A késő esti ricsaj a házakból is kezd megszűnni. Csak a világ maradt. És annak a két oldala. Én mégsem esem egyikre sem.

Ahogy haladok az utcán megpilantok egy dohányboltot. Azzonnal be is megyek és veszek egy doboz cigarettát. Nem szoktam dohányozni de most erre szükségem van. Ahogy szükségem volt rá mikor már semmi más nem maradt csak az éjszaka, a hold fénye, a parázs és a füst. Akkor már a gondolatok is üresek voltak.
Olyankor már mindent tudtam, már mindent értettem. Csak emésztettem a múltat. A legfájdalmasabb részét sosem fogom tudni megemészteni, még is már túl tettem rajta magam. De így működnek az emberek nem. Meny nőlj fel és tanulj, majd cselekedj tarstd el magad aztán ad át tudasodat. Közben tele leszel problémákkal azokat lépd át és csak hagyd had nyugodjon a koszban. Borztaztó ,amennyire úgy érzed vége van és meg oldottad, túl léptél, annál fájdalmasabban kacsint vissza rád a múlt és csak ráncigál magába. Pont mint ez a hülye cigaretta. Ragyújtasz lerakod de újra szükséged lesz rá.

Talán már elmulhatott éjfél mikor úgy döntöttem le ülök valahova. Találtam egy kis parkot és megfelelönek gondoltam a célra. Volt a közepén egy kis szökőkút körülötte meg padok. Magányos volt a legtöbb de egyiken egy hajléktalan aludtál az igazak álmát. Odamentem levettem a pulóverem és ráteritettem. Neki sokkal nagyobb szüksége van rá. Tovább sétáltam majd az egyik kis út szélénél lévő padon letelepedtem.

Késő volt már és hidegen fújt a szél. Egyenesen a csontomig hatolt. Mégsem hatott meg. Emlékszem az nap este is fújt a szél. Alig láttam akkor a hajamtól mert a szemembe fújta. Ez tényleg az én hibám volt hogy nem figyeltem. De apa én tényleg nem akartam. Az a kocsis megijedt és elrántotta a kormányt. Megijedt miadtam majd beléd ment.
És az nap este onnan többé nem keltél fel.