Bloodlust - Vérszomj (Magyar Derek Hale fanfiction I.)

1. fejezet - Vérfarkas randevú

*Derek szemszöge*

Már a volán mögül kiszúrtam Tyler koromfekete BMW-jét. Bármennyire is idióta volt, azt azért el kellett ismernem, volt ízlése kocsik terén. Egy éles kanyarral parkoltam be a bisztró bejáratától pár méterre. Laura még meg se várta, amíg lefékezek: hatalmas mosollyal az arcán kipattant az autóból, és őrültekhez hasonló lelkesedéssel Tyler nyakába ugrott. Nem tetszően megráztam a fejem, majd' hogy ne tűnjek túl bunkónak, egy apró fejbiccentéssel odaköszöntem a srácnak.

- Hé, Derek! Klassz verda - fordult vissza, miután Laurát udvariasan előretessékelte.

- Kösz - böktem ki végül hosszas gondolkodás után; olyannyira lefoglalt egy ismeretlen illat. Szinte már idegesítően hatott rám, mivel sehogy sem tudtam megállapítani, hogy mi lehet az. Laura a félig nyitott üvegajtó küszöbénél kérdőn a szemembe nézett, de én csak megráztam a fejem, és Tylert követve beléptem a bisztróba. Abban reménykedtem, hogy a frissen főtt kávés italok, valamint az ételek illata elűzi majd az orromból ezt az ismeretlen szagot, de ellenkezőleg: a bisztróban csak még erősebben érződött.

- Okés, tesó. Bármi is lesz, ne figyelj túl feltűnően - fordult felém Laura suttogva, miután Tylerre bízta az asztalfoglalást.

- Értem nem kell aggódnod. Egy igazi kis angyal leszek - mondtam egy félmosoly kíséretében.

- Aha, vasvillával és hatalmas szarvakkal. - Majd enyhén az oldalamba könyökölt. - Komolyra fordítva a szót... Ígérem, nem csinálok semmi olyat, ami ártana az itteni embereknek, de te sem, rendben?

- Rendben - szűrtem meg a szót a fogaim között -, de rajtatok tartom a szemem.

- Ebben egy percig sem kételkedtem - rázta meg mosolyogva a fejét. - Rendelek neked egy kávét, okés?

- De én nem is iszom ká...

- Egyszer mindent ki lehet próbálni - vágott a szavamba. - Hidd el, ízleni fog. - A pulthoz sietett, én pedig megadóan a bejárat melletti üres asztalnál foglaltam helyet egy-két hellyel Tylerék mögött.

- Öt perc és itt a kávéd - mutatott felém Laura, majd lassú léptekkel leült Tyler mellé. Ezzel párhuzamosan el is fordítottam a fejem. Jelenleg valahogy nem voltam abban a helyzetben, hogy azt figyeljem, hogyan mászik bele a nővérem szájába az a nyálgép. Most leginkább az a furcsa illat izgatta a túlontúl érzékeny szaglásomat. Percek alatt millió dolog pörgött le az agyamban. Elméleteket gyártottam, kombinálgattam, hátha kilyukadok majd valahová, de amíg nem voltam biztos benne, hogy egy új vérfarkassal vagy egy vadásszal van-e dolgunk, addig nem akartam lépni. Egyrészt, mert megígértem a nővéremnek, másrészt viszont, én sem akartam feltűnést kelteni.

- Egy kávé, két cukorral és egy kis tejszínnel - szólalt meg egy kellemes hang mellettem, de mielőtt felnéztem volna a hang tulajdonosára, kezeim önkéntelenül remegni kezdtek, és teljes erőmből megragadtam a lány csuklóját.

Jól tudtam, hogy ez minek a kezdete, de a remegésnek nem kellene megtörténnie. A családunk már születésüknél fogva vérfarkasok voltak. Az átváltozást elviekben bármikor kezelni tudtuk: még teliholdkor is. De akkor mi ez? És a válasz szinte fájdalomként hasított belém.

Újra az az illat csapta meg az orromat, ami csak még jobban kiélesítette az érzékszerveimet. Nem volt más választásom. Minden szó nélkül eltoltam magam az asztaltól, és a férfi mosdóba rohantam. Hallottam Laura hangját, amint aggódóan Tylert kérdezi, majd székének nyikorgása ütötte meg a fülem, végül nővérem siető léptei. Fittyet hányva a vendégek valószínűleg értetlen arckifejezésére, egészen a férfi mosdóig követett, ahol én már az egyik fülkét bezárva magam mögött megpróbáltam visszafojtani az épp felszínre törő farkas énemet.