Az oldalon lévő történet a 'Teen Wolf' egyik szereplőjének, Derek Hale-nek, röviddel a családját elpusztító tűz utáni évét meséli el (néhol kitalált szereplőkkel).
"Derek ereiben, csak úgy, mint a nővéréjében, igazi vérfarkas vér csordogál. A család...
Molly szótlanul, kitágult pupillákkal meredt rám. Sosem voltam valami jó emberismerő, de szerencsére az ő arcára majdhogynem minden rá volt írva. Az erdőben lévő bolyongásom közepette nem gondoltam volna, hogy még ma este megkezdhetem Laura érzéketlen tervének a megvalósítását. De ha már így összefutottunk, nem hagyhatom magára ezzel a szintén nyálgéppel, aki többek között Tylerre emlékeztetett. Egy rideg pillantást vetettem a fa tövében mocorgó fiúra, majd ismét Molly felé fordultam, akin láttam, hogy késztetést érez arra, hogy valamit megosszon velem.
- Tudnom kell... - kezdte halkan, nem leplezve félénkségét irántam. - Tudnom kell a... - Majd hirtelen elhallgatott. Magába fojtotta azt, ami eddig már-már megszólalásra késztette.
- Hé, csak nyugi. Rendben? - szorítottam meg lágyan mindkét vállát. - Már nem fog bántani.
- Igen, azt látom - tekintett ő is a fa tövében szenvedő felé. - De ugye nem esett nagy baja?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ezt most komolyan kérdezed? - fordítottam el a fejem szemforgatva, majd tekintetem hirtelen megakadt Molly feltépett felsőjén. Farkasösztöneim a szövetanyag repedése láttán egyből szimatot fogtak, jobban mondva ez is csak egy téves riasztás volt. Miért van az, hogy mostanában mindenkit vérfarkasnak nézek? Az érzékeim újra összekavarodtak. Szó szerint. Már egy szimpla szakadást is karmolás által ejtett tépésnek nézek. Nevetséges!
- Nem tett semmi rosszat, csak...
- Molly, a srác majdnem megerőszakolt! Ráadásul még részeg is. Tudsz erre jobb magyarázatot?
- Te... te Mollynak szólítottál? - Nem sok mindent tudtam kivenni a hangjából, de talán... csodálatot. Nem, ez képtelenség. Már megint rosszak a... Vagy mégis? Csodálat lenne? Lehet. Talán. Egy hatalmas nagy kérdőjellel a szó után. Ha eddig azt mondtam volna, hogy nevetséges, ami eddig történt velem, akkor ez már egyenlő volt az őrültséggel. Mióta csodál engem egy lány, aki ráadásul nem is jár iskolába, hanem inkább ahelyett dolgozik?!
- Miért? Talán nem így hívnak? - kérdeztem közömbösen, de a lányt ez egy percre sem tántorította el a csodálatától egészen addig, amíg valami más meg nem csillant a szemében.
- Ma már másodszor találkozunk - kezdte bátortalanul, majd stílusomat átvéve ő is közömbössé vált. - Igazán elárulhatnád a neved, de ha nem, akkor azt hiszem, nincs mit beszélnünk.
Épp indult volna vissza a hangoskodó társasághoz, amikor - nem tudom, miért, de - reflexszerűen megragadtam a felkarját, ő pedig kérdőn rám nézett. Eszembe jutott Laura kijelentése: „Férkőzz a közelébe. Engedd, hogy megbízzon benned." Ha elárulom a nevem, egy lépéssel közelebb kerülök ahhoz, hogy a bizalmába férkőzzek? - tettem fel magamban a kérdést, melyre a válasz elvileg: igen. Gyakorlatilag? Ezt majd az idő hozza magával. A lényeg, hogy mielőbb rájöjjek a titkára, ha ezzel biztonságban tudhatom a családunkat.
