Coming Home - Larry Stylinson

8.

- Komolyan meglőttek, apa? - kérdezi Tim teljesen lenyűgözve, miközben Lou lábai közt ül törökülésben a kórhazi ágyon.

Ma bejöttek a gyerekek is velem, mert Louis három napja van itt, a kórházban, és már igazán látni akarták az apjukat, meg persze Louis is őket.

- Bizony, itt. - húzza fel a kórházi ingjét Lou, hogy megmutassa az összevarrt, de még friss sebet, amit a golyó okozott.

- Azta! - ámul el azonnal Timmy. - Ez olyan menő!

- Azért ne próbáld ki. - mosolyodok el megsimitva a fejét. - Parancsolj! - adom oda a kávés poharat a férjemnek egy szájra puszival.

- Köszönöm. - mosolyog rám édesen, miközben megsimítja az arcom.
Leülök az ágya melletti műanyag székre, és az ölembe veszem Darcyt.

Lou arca szépen gógyul, a sebe is, és jövő héten saját felelősségre haza engedik. Végre haza jöhet, otthon lehet a családjával, és végre nem kell azon aggódnom, hogy ugyan mikor kapom a hírt, hogy meghalt, megsebesült, és hasonlók.

- Apu, apu! - szólal meg hirtelen Darcy az ölemben ficánkolva, mire automatikusan szorosabban fonom köré a karjaim, nehogy leessen. - Szerintem Cliff vár a legjobban. Mert mindig az ajtót nézte, amikor nem voltál otthon. - mondja aranyosan, mi pedig Louval automatikusan egymásra nézünk és elmosolyodunk. Egyetértünk benne, hogy én vártam őt a legjobban, és abban is, hogy imádjuk a gyerekeinket.

____________________

Már csak egy rész, és vége a rövidke kis sztorinknak! 😘