Billy Hargrove Hálójában

Az Igazgató Irodájában

Billy vitt iskolába, Max a hátsó ülésen ült, ezért mind a kettőnknek tartóztatnia kellett magát.
Max volt az első aki kiszállt az autóból, Billy és én együtt tettük ezt meg. A tegnapi dolgokról nem beszéltünk, de a tűz még mindig ugyanúgy égett köztünk.
Az nap külön óráink voltak ezért utunk két különböző irányba vitt minket.
A harmadik órám tartott épp mikor..
- Rebecca Brooks. Figyelsz te egyáltalán? - kiabált rám idegesen a tanárnő látva, hogy elkalandoztam a gondolataimban.
- Igen tanárnő, persze, figyelek! - Hazudtam miközben tudtam, hogy jelenleg azt sem tudtam volna megmondani milyen óra van ha a táblán nem láttam volna a számokat, ebből kifejtve, hogy matek van.
- Igen? Akkor magyarázd el kérlek, hogy miért lett az eredmény 5 és nem 4. - Mutatott a táblán lévő eredményre.
Na most bajban vagyok.
- Nem tudom tanárnő. - vágtam rá tudva, hogy úgy sem fogok tudni válaszolni.
Az osztályom nagy része erre kuncogni kezdett.
- Nem tudom mi történt veled Rebecca, de az biztos, hogy ez nem jó irányba változtatott. Kénytelen vagyok az igazgatóhoz küldeni téged!
- Tessék? De hát nem csináltam semmit! - fakadt ki belőlem hangosan.
Az osztályban sokan sugdolózni kezdtek ami szintén felidegesített.
- Nem, nem csináltál. Pont ez a baj. Na nyomás az igazgatóhoz! - Mutatott ujjával az ajtó felé a tanárnő.
Dühösen felpattantam, felkaptam a cuccaim majd elindultam az iskola igazgatójához.
A váróban ültem várva soromra, előttem egy fiú volt bent, ahogy hallottam vele is elég sok baj volt.
Hallottam az ajtó nyitódását ezért elkezdtem felállni mikor Eddie lépett ki az ajtón szemeit forgatva.
- Ohh Rebecca, igaz? - Ahogy észrevett elmosolyodott - Már ilyen rossz vagy, hogy az igazgatónál kötsz ki? - nevetett.
- Csak nem figyeltem órán.
- Rossz lány! - Kacsintott majd kisétált mellettem.
Utánanéztem még egyszer a fura fiúnak majd mikor meghallottam a nevemet az igazgató irodájából észbe kaptam miért is vagyok ott majd besétáltam.
- Rebecca Brooks igaz? - kérdezte fel sem nézve papírjaiból.
- Igen, uram. - Válaszoltam illedelmesen mivel semmi kedvem nem volt még nagyobb bajba keveredni.
- A tanáraid mostanság nagyon sokat panaszkodnak. Késel, nem figyelsz az órán, mi a mentséged?
Gondolkodtam egy darabig.
- Nem tudom mit mondjak igazgató úr, nem csináltam semmit nem hiszem, hogy ez olyan nagy dolog lenne.
- Első alkalommal nem is Rebecca, viszont ez már nem az első, kénytelen vagyok beszélni édesanyáddal a viselkedésedről!
Alig kaptam levegőt, ha anyám ezt megtudja többet a házból sem léphetek ki, és akkor nem találkozhatok Billy-vel.
- Ne! Kérem!
- Muszáj. Sajnálom. Most menj vissza órára. - újra papírmunkájával kezdett foglalkozni.
A szívem a torkomban dobogott, nagyon féltem, nem akartam ezt. Úgy sétáltam végig az iskola folyosóján, hogy semmit nem láttam a rosszul léttől csak az előttem lévő utat.
Ebből az egészből csak Steve hangja és érintése zökkentett ki.
- Hahhóó? Rebecca? Hallasz?? - üvöltött rám Steve.
- Anyám ki fog nyírni. - Borultam a kezébe.
- Hee, mi történt? - Kérdezte aggódva miközben átkarolt.
Elmeséltem neki mi történt, közben egész végig karjaiban tartott.
- Nyugi, biztos nem fog kiborulni annyira, max szobafogságot kapsz egy hétre, na és?
- De én nekem látnom kell őt... - mondtam könnyekkel a szememben.
- Kit? - gondolkodott - Billy-t? - a szemei nagyra nyíltak.
Távolabb tolt magától Steve majd a szemeimbe nézett.
- Rebecca.. én nem tudom jó e ez így..
Szipogva kérdeztem:
- M...m.. mi?
- Hát.. - habozott - te meg Billy..
- Tessék? - Megtöröltem az orrom majd arrébb löktem magamtól Steve-t.
- Tudod nagyon jól, hogy nem illetek össze, teljesen ellentétek vagytok. És azt is tudod nagyon jól, hogy nem bánt veled jól az elején. Szerintem ez most sem változott.
- Nem tudsz te semmit! - fakadtam ki rá - Tudod te milyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú??
- Rebecca, attól még hogy ilyet érzel nem biztos, hogy helyes. Ezen gondolkozz el.
Meghökkentem, majd a vitából kiszállva inkább otthagytam.
- Csak jót akarok neked! - Kiabált még utánam a távolból.
Steve a legjobb barátom, és ő sem áll mellettem, a sírás volt már rajtam. Csak ki akartam adni magamból. Már kezdődött volna az órám, ami épp Billy órája is volt, de nem mentem be rá. Helyette kimentem az iskola mögött lévő focipályára.
Leültem a lelátóra majd sírni kezdtem, a távolban Max-et láttam ahogy a barátaival csinálnak valamit elég hevesen, ám egy kis idő múlva már ők sem voltak ott.
- Nem hittem volna, hogy egy lázadó az iskola mögötti focipálya lelátón fog sírni. - nevetett fel az ismerős hang aki aztán leült mellém.
- Hagyjál békén Eddie.. - nyögtem ki a nagy sírás közbe.
Egy darabig nem szólt semmit majd megint elkezdte.
- Ugyan már.. figyelj... ha valamivel tudnék segíteni csak szólj... - mondta keserű hangon.
- Ha csak nem tudsz varázsütésre mindent jobbá tenni akkor nincs mivel segítened. - Megtöröltem orrom és már álltam is volna fel, hogy elmenjek a lány wc-be összeszedni magam.
- Ami azt illeti.. - szólalt meg ezzel megállítva engem - van valami ami ilyen hatást kelt... segíteni nem segít semmi bajodon.. csak boldogabbá tesz..
Rögtön visszafordultam hozzá.
- Te most drogot akarsz eladni nekem?
Eddie szemei nagyra nyíltak, hogy talán ezt nem kellett volna.
- Kössz nem kell - újból hátat fordítottam neki -, de nyugi nem mondom el senkinek.
Eddie lélegzetén hallottam megkönnyebbülését, majd otthagytam.
Az iskola wc-ben összeszedtem magam amennyire tudtam majd a még tartó órámról inkább hazamentem.
...
Anyám még most sem volt otthon mikor hazaértem, de tudtam hogy előbb utóbb úgy is hazajön.
Addig elvégeztem minden házi munkát amit lehetett hátha attól kicsit megenyhül.
Épp mosogattam mikor megszólalt a bejárati ajtónk csengője.
Kinyitottam és Billy-t láttam az ajtónk előtt állni aki azonnal kivágta az ajtót, ezzel beengedve magát.
- Hol voltál? Aggódtam érted. Azt hittem valami bajod esett. - fakadt ki rám hangosan.
A karjaiba estem majd sírni kezdtem és elmeséltem neki mindent, a mindenbe a Steve-vel való beszélgetésem is beleértődött.
- Ugyan már, anyukád biztos nem fog ebből akkora ügyet csinálni. - mondta semmibe véve a Steve-vel való beszélgetésemet.
- Te nem ismered, ki fog nyírni. El fog tiltani mindentől.. - Hajoltam közelebb Billy-hez.
- Ugyan már Becky.. nyugodj meg. - simította végig az arcomat.
Már közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, ezzel megnyugtatva engem mikor a bejárati ajtóban feltűnt anyám haraggal a szemében.