A csodagyerek

John és Sara Brown már alig várták fiúk, Miles születését.
Miles egy aranyos, kedves kisfiú, bár a megszokottól jóval eltér a többi gyerektől.
Hihetetlenül gyorsan fejlődik. (Egyik szeme barna, a másik kék). Három hónaposan már mondott pár szót, fél évesen már járni tudott. Dr. Elaine Strasser szakember megállapította, hogy Miles agya rendkívüli módon fejlett, azonban néhány részen lemaradást tapasztalt. Ezért a fiút a szülei speciális óvodába, majd később speciális iskolába íratják.

Pár évvel később, amikor Miles 8 éves volt a viselkedése elkezdett 180 fokos fordulatot venni.
Egyik este, amikor a bébiszitterével Zoe-val bújócsát játszottak, Miles szándékosan üvegdarabokat szórt szét a lépcsőn, hogy Zoe őt keresve bele lépjen. Zoe bele is lépett, és csúnyán elvágta a talpát... Később, mikor a szülök haza értek kérdőre vonták a fiúkat, aki mindenre csak azt állította " Nem emlékszem semmire".

Sara-nak feltűnt, hogy Miles gyakran dúdolgat egy dallamot. Miles azt állította, hogy ezt a dalt Sara énekelte neki, amikor kicsi volt. Sara sosem énekelt neki ilyen dalt.

Az iskolában technika órán Miles egy csavarkulcsal fejbe veri az osztálytársát, amiért ő nem akart vele dolgozni.
Ez már nagyon sok volt Saranak, ezért Miles-ot ismét elviszi Elaine doktornőhöz, hogy kideríthesse mi lehet a fiúval és viselkedésével. Sara odaadja azt a felvételt a doktornőnek, amit akkor vett fel, amikor Miles aludt, miközben azt a furcsa dalt dúdolta.

Másnap, amikor Miles valami lövöldözős videojátékkal játszik, az apának, John-nak feltűnik, hogy eltűnt a család kutyája, Talula.
John és Miles kocsival indulnak megkeresni Talulát, amikor Miles egy nagyon kiakasztó dolgot mond apjának:
*Ha egy kutya tudja, hogy ki fog mullni, nem megy haza, behúzódik egy ház alá, vagy egy lyukba, és megvárja a halálát....Apu, egyszer mind meghalunk, te is megfogsz halni.*
John ezt hallva benyomja a féket, és a hátsó ülésen ülő fia felé fordul:
- Az apád vagyok Miles, velem nem beszélhetsz így!
- Vagy mi lesz? Talán megfogsz ütni?
Úgy, ahogy régen az apád ütlegelt?
- Honnan tudod te ezeket, fiam?!
- Akkora egy rohadék volt.
John és Miles nem találták meg Talulat.
John otthon azonnal a feleségét kezdi el faggatni, hogy mégis hogy mesélhette el mindezt Miles-nak.
Miközben John faggassa Sara-t hirtelen megpillantja a polcon lévő családi bekeretezett fényképüket, egy kicsi kamerával az oldalára szerelve.
John levette a fényképet, majd mondta dühösen:
- A baby őrét használta, megfigyel minket.
John-nak mostmár nyilvánvaló volt, hogy nem Sara mondta el a dolgokat Miles-nak, hanem Miles a kamerán keresztül lehalgatta őket.
Ez már túl sok volt John-nak, ezért úgy döntött, hogy pár napra a testvéréhez, Tom-hoz költözik.

Aznap este Sara felébred egy rémálomból és fiát látja az ajtóban állni. "Rosszat álmodtál anya? " kérdezte Miles, mire Sara levegőért kapkodva bólogatott. Miles befekszik anyja mellé az agyba.
- Anya....mindig szeretni fogsz engem?
- Igen, Miles....mindig.
- Még, ha rosszat teszek is?
- Igen Miles.....a fiam vagy.
Pár percel később a nyitott hálószoba ajtón egyre több légy, és egyre nagyobb bűz kezd bejönni.
Sara felkel, hogy megnézze mi okozza ezt a nagy bűzt, és hogy honnan jönnek a legyek. Miles követi.
Sara-t a bűz és a legyek a pincébe vezetik egy bedeszkázott szekrényhez, ami rései között vér szivárgott ki.
Sara megpróbálja kézzel eltávolítani a deszkákat, amikor Miles jelenik meg mögötte egy harapófogóval a kezében. "Anya, használd ezt" mondta Miles szorongva, miközben anyja felé nyújtotta a harapófogót. Sara elvette az eszközt, amivel pillanatok alatt eltávolította a deszkákat. Amint az utolsó deszkát is eltávolította, a szekrényből Talula szétvágott, véres holtteste került elő egy sövényvágóval együtt. Sara öklendezni és sírni kezdett.
- Miles....mit tettél?
- Sajnálom....nem akartam......anya, mi baj van velem?
Miles zokogni és remegni kezdett, Sara legugolt mellé.
- Elaine doktornő meggyógyít, Miles....te beteg vagy....
- Anya.....néha elhagyom a testem, amikor alszom......és rossz dolgokat csinálok.....