-Jin! Taníts meg főzni!
Reggel óta visszhangzott a ház ilyen, és ehhez hasonló mondatoktól.
-Na jó - állt meg az említett, és karba tett kézzel, a pultnak támaszkodott. - Szeld fel azokat a zöldségeket. De ne túl apróra!
-Máris! - szalutált a fiatalabb játékosan, és nekiállt a feladatnak. Seokjin csak mosolyogva figyelte, majd visszafordult a leveshez. Kezdte megérteni mit szeretnek sokan a fiúban, elvégre kedves volt, vicces, mégis odafigyelt mindenkire aki körbevette. Sosem vetette el a sulykot, mindig tudta hol a határ. Ráadásul nagyon aranyos tudott lenni, főleg ha koncentrált valamire. Mint mondjuk a zöldség szeletelésére. Óvatosan vagdosta kockákra a sárgarépát, közben kidugta kicsit a nyelvét. Igazán elragadó látvány volt, és nem csak Seokjin gondolta így. Valaki a nappaliból, a tv mellett elnézve figyelte őket.
-Hyung! Te komolyan ezt nézed, vagy csak elbambultál?
Az idősebb ijedten ugrott egyet, a hirtelen hangra. Most tűnt csak fel neki, hogy a maknae bizony ott áll mögötte. Mostanában szokása lett szellemként közlekedni a házban.
-Hoseok....ez a film a szurikáták párzási szokásairól szól....
-Mi?
-De ahogy gondolod Hyung. Én elmegyek Jiminnel a városba.
-Menj csak.
Hoseok még nem tette túl magát a szurikátákon. Túlságosan belemerült az új csatornák keresésébe, el is felejtette, hogy ő a konyhában sürgő-forgó csapattársait figyelte.
-Kész? Jó. Akkor most öntsd bele abba az edénybe - adta ki Jin az utasítást.
Jobban érezte magát mióta Taehyung vele volt a konyhába. Eddig mindig egyedül volt, igaz, hogy általában szólt a rádió, és amúgy is szeretett főzni, de az nem ugyanaz.
-Kész vagyunk. Már csak főni kell hagyni, úgyhogy nyugodtan mehetsz.
V bólintott, és célba vette a kanapét, ahol Hoseok még mindig a csatornák között válogatott, így elég váratlanul érte mikor a fiatalabb bevetette magát mellé.
-Hát te? Azt hittem Jinnel főzőcskézel - nézett rá meglepve.
-Ja, igen. Már kész, nemsokára ehetünk.
-Az jó.
Szinte oda se figyelve válaszolt, miközben újra a tévé felé fordította figyelmét.
-Amúgy...mit kerestél ott? Mindig csak a hűtőt kifosztani mész.
-Igen, ez igaz. De most érdekelt miért élvezi Jin ennyire, a főzést.
-És rájöttél? - emelte föl a fejét J-Hope, hogy barátjára nézhessen.
-Igen! Nagyon élveztem! Ezentúl be fogok menni segíteni neki, amikor csak tudok!
-De...
-Oh oda! Menj vissza az előző csatornára! Nézzük azt.
Hoseok inkább csendben maradt, és vissza kapcsolt a filmre amit Taehyung akart nézni. Bár őt nem kötötte le, élvezettel nézte, ahogy a mellette ülő megbabonázva figyeli a képernyőt.
Közben Jin is összepakolt a konyhában, levette az edényt a tűzről, és elkezdett megteríteni.
-Kész az ebéd? - lépett be a helységbe Suga, egy nagy mosollyal.
-Te is csak akkor jössz, ha már minden kész! Bezzeg V.....
-Ugyan már, V is csak a hűtőt kifosztani jön be.
YOU ARE READING
Project: V-Hope
FanfictionTaehyungot érdekelni kezdi mit is élvez Jin annyira a főzésben, és mikor segíteni akar, Jin nem tiltakozik. Örül a társaságnak, azt azonban nem tudja, hogy valaki nem nézi jó szemmel, hogy ilyen könnyen, és ekkora örömmel fogadta V-t a konyhában.