A terv egyszerű volt. Luna és Ginny a folyosó két végére áll és mindenkit elkergetnek azzal, hogy valaki elszabadított egy adag garatgombócgázt Umbridge irodájánál. Ron megkeresi Umbridge-dzset és szólt neki, hogy Hóborc megint csinált valami hülyeséget. Addig én és Hermione a láthatatlanná tévő köpeny alatt bekísérjük Harryt az irodába és ő megkeresi Siriust a hophálózat segítségével. Ha bármi történne, akkor jelként Ginny és Luna elkezdik jó hangosan a Weasley-indulót énekelni.
Sikeresen bejutottunk az irodába, azonban nem tartott tovább öt percnél a nyugalom. Umbridge majdnem berúgta az ajtót olyan sebesen érkezett meg, és szinte gondolkozni sem volt időnk. A Főinspektori Különítmény a nyomában volt, és mihelyst megláttak minket azonnal lefegyvereztek. Az első bűbáj nem talált el, mert a földre vetettem magam, de egyből utána elkapott egy jókora kövér Mardekáros lány és átkarolta a torkomat, hogy mozdulni se tudjak, míg a másik kezével elvette tőlem a pálcámat. Az ajtón nem sokra rá megjelent Ginny, Luna, Ron, Neville – aki védeni akarta csak Ginnyt –, és a Különítmény többi tagja.
- Hazudsz! * – már harmadszor hallottuk ezt Umbridge szájából, aki még mindig Harry haját szorongatta, akit szó szerint a tűzből húzott ki.
- Nos, Potter... * – szólalt meg Umbridge gúnyos hangján. – Őröket állítottál a folyosón, és elküldted hozzám ezt a pojácát. * – bökött Ron felé, mire Malfoy hangosan felnevetett. – Nyilván mindenképp beszélni akartál valakivel. A kérdés az, hogy kivel. Albus Dumbledore-ral? Vagy Hagriddal, a félvérrel? Kétlem, hogy Minerva McGalagonnyal, mivel ő tudtommal még mindig nem tért magához. * – felmordultam a házvezetőnőnk neve hallatán, és legszívesebben sípcsonton rúgtam volna az aljas némbert.
- Semmi köze hozzá, kivel beszéltem * – sziszegte Harry.
- Értem * – felelte vészjósólan mézesmázos hangon. – Így is jó, Potter. Lehetőséget adtam rá, hogy önszántadból vallomást tegyél. Nem éltél vele, így hát kénytelen vagyok kényszert alkalmazni. Draco, hívd ide Piton professzort! *
Én idióta legszívesebben jól arcon pofoztam volna magam. Egyből idejöttünk Umbridge szobájába, ahelyett, hogy neki szóltunk volna, pedig ő is a Rend tagja. Tehetett volna valamit, én pedig hagytam, hogy az öcsémék elvegyék a józan eszem, és egyből a bajt keressem.
A következő pár perc csöndben telt el, semmit sem lehetett hallani csak itt-ott az egyikünk szuszogását egy Mardekáros szorításában. Egyszer már én is kénytelen voltam felnyögni a Mardekáros lány fojtásában, mert úgy sikerült egy nagyobb levegővételhez jutnom.
Léptek zaja törte meg a csendet, majd feltárult az ajtó. Malfoy előtt Perselus lépett be a szobába, aki kifejezéstelen arccal nézett végig rajtunk, elrejtve érzelmeit.
- Hívatott, igazgatónő? * – kérdezte egykedvűen.
- Á, Piton professzor... Nos, igen, azért kérettem, mert sürgősen szükségem lenne egy újabb adag Veritaserumra. *
- Az utolsó üveget adtam oda, mikor ki akarta hallgatni Pottert * – felelte nyugodtan. – Csak nem használta fel az egészet? Mondtam, hogy három csepp bőven elég belőle. *
Umbridge Perselus kijelentését követően elpirult, én pedig csúnyán néztem Perselusra, amiért hajlandó volt a némbernek veritaserumot adni. Amikor összetalálkozott a tekintetünk, bizonyára pár másodpercig abbahagyta az okklumentálását, mert a szemébe nézve egyből rájöttem, hogy csak hamis bájitalt adott Umbridge-nek. Nem tudtam rájönni, hogy hogyan is csináltam, azonban nem volt időm arra, hogy ezen gondolkodhassak.
- Biztosan tud még készíteni nekem * – mondta ingerült kislányos hangján.
- Természetesen. A szérum egy teljes holdciklus alatt érik meg, úgyhogy körülbeül egy hónap múlva tudom a rendelkezésére bocsátani. *
VOUS LISEZ
Anabell Potter története
FanfictionAzon az éjszakán nem csak Harry volt az, aki elveszítette a szüleit... A történet Anabell Lily Potter, Harry két évvel idősebb nővérének életét meséli el, hogy hogyan éli meg a Roxfortos éveit, hogyan próbál Harryn segíteni a bajban és, hogy ő maga...
