Butterfly effect

2.rész

Reggel ébresztőm fülsiketítő hangjára ébredtem. Új iskola, új élet. Ezzel a gondolattal kászálódtam ki az ágyból. Elmentem a földszinten, hogy el tudjam készíteni a reggelimet. Csak egy tojásrántottát készítettem, mivel mást nem tudtam. Amikor kész lett, leültem az asztalhoz és komótosan megreggeliztem azzal a tudattal, hogy még van időm elkezdeni készülődni.
Éves után következő megállóm a fürdőszoba volt, egy gyors tusolás erejéig. Fogatmostam, felkötöttem a hajamat egy laza copfba, majd ezután felvettem az egyenruhámat és a cipőmet. Egy kisebb táskába összeraktam az edzés cuccomat, majd el is indultam telefonommal a kezemben.

Nem említettem még. Instagramon 450 ezres követő táborom van. Amikor még a régi iskolámba jártam, nagyon népszerű voltam, de Hinatán kívül nagyjából senkivel nem beszéltem, mert kisebb depresszióval küszködtem apám elvesztése után. Ezt azóta részben leküzdöttem. Elment. Ha erre a mondatra visszagondolok, csak elszorul a gyomrom és leginkább sírnék. De már nincs köztünk, el kell fogadnom.

Ezzekkel a gondolatokkal a fejemben haladtam, amíg el nem értem a buszmegállóig. Leültem egy padra és elővettem a telefonomat. Eközben két fiú ült le mellettem a padra. Ők is Nekomasok.
- Te is a Nekomaba jársz? - mutatott az egyenruhámra leginkább egy tépett fekete kakasra hasonlító fiú.
- Mhm - bólogattam.
- És hanyadikos vagy? - érdeklődött tovább.
- Most leszek másodikos. Nekünk első után volt felvételi.
- Akkor valószínűleg velünk leszel egy osztályban. Hacsak nem B-s vagy.
- Nem, A-s vagyok. - néztem fel a telefonomról és megpillantottam a mögötte ülő fiút, aki a Nintendojával játszott. Nekem is volt egy otthon. Gondolom, akkor a suliban megengedik a mindenféle kütyü használatát. Gondolom észre vette hogy bámulom, ezért egy pillanatra felemelte tekintetét a játékból és íriszeimbe nézett. Igéző sárga szemei, csak úgy szikráztak a lágy napsugarak mellet. Elfogott egy érzés. Ez vajon szerelem első látásra? Vagy csak szépek a szemei? Olyan ismerős nekem, de nem tudom, hogy honnan. Ebből a rózsaszín folt az orrom felett zökkentett ki, majd fejemet lehajtottam, hogy senki ne lássa, mennyire elpirultam.
- Amúgy, hogy hívnak? - kérdezte a kakas.
- Namiko Okazaki.
- Akkor Okazaki-chan. Én Kuroo vagyok, ő pedig Kenma. - aha. Tehát Kuroo és Kenma.
- Itt a busz. - mondta halkan Kenma-kun.
Mi felszálltunk és a busz 3 megállóval arrébb, pont az iskola előtt tett le minket.
- Ti tudjátok melyik terembe kell menni?
- Igen. 204-es terem. - mondta Kuroo-kun.
- És a mosdót hol találom? - érdeklődtem.
- 1.emelet, balra a második ajtó az ablaknál.
- Köszi. - azzal elindultam a női mosdó felé.

Eközben a fiúknál:

- Na, milyen az új osztálytársunk? - kérdezte Kuroo Kenmától. - Csinos, ugye? Háló. - ütötte vállba barátját.
- Az, hogy nem válaszolok, nem azt jelenti, hogy nem hallottam. Szerintem csak olyan, mint a többi lány.
- Tudom, hogy szerinted is szép. Rájöttem! Tudtam, hogy ismerem valahonnan. - vette elő a zsebéből a telefonját a kakas. És rányomott az instagram applikációra. A keresőbe beírva egy nevet. - Ő az, _.zakiii._ (okaZaki) A röpis csaj, akit egyszer láttunk egy meccsen. Elképesztően jó libero, nem mellesleg, jól is néz ki. - nézett Kenma felé egy kaján mosollyal a szája szélén. - Lehet, hogy ő is ismer téged. Neked is közel annyi követőd van, mint neki.
- Kizárt dolog. Na menjünk. - mondta Kenma kicsit egy paradicsomhoz hasonlító arccal.

Visszatérve:

A mosdózás után, egyből mentem a 204-es terem felé, ahol szembetaláltam magam a fiúkkal.
- Sziasztok. Újra. - nevettem fel kicsit kínosan.
- Oi, jut eszembe, ez nem te vagy? - fordította felém Kuroo-kun a mobilját egy instagram profilt mutatva.
- De. - szögeztem le egyszerűen. - Hogy találtad meg a fiókom? - kezdett kicsit kínosabbá válni a szituáció.
- Egyszer láttam azt a postod, ahol Hawaiion vagy valami röpi pályán és mivel láttam, hogy ugyanabban a városban lakunk, ezért bekövettelek. - rántotta meg a vállait.
- Várjál, akkor visszakövetlek. - kezdtem el pötyögni a telefonomon, majd egy pillanatra megálltam. - Mi a neved? - erre a kérdésemre mindkét fiú felkacagott. Várjunk. Kenma is?
- A nevem: kur0obadb0y... - jajj.
- Hogy mondjam. Elég Fantáziadús neved van. - nevettem fel. Kínosan.
- Kösz. - vigyorgott ironikusan. - Várjál. Átküldöm Kenmának a profilod, hogy be tudjátok egymást is követni. Bár Kenma már tudja a nevedet. - bökte oldalba a macskaszeműt egy kaján mosoly kíséretében.
- Telefonokat letenni! Nem hallottátok a csengőt? - szólalt meg a tanárnő. - Ejnye. Udvariatlan bagázs. Még köszönni sem tudnak. - erre mindenki eldörmögött egy Ohayot. - Aki tudja, aki nem, érkezett egy új diák is az osztályba. Okazaki, kérlek fáradj ki a tábla elé és mutatkozz be a többieknek. Kisétáltam oda, ahová a tanárnő odaparancsolt és elkezdtem a bemutatkozásomat a többiek felé.
- A nevem, Namiko Okazaki. 17 éves vagyok. Előző iskolám, Yukigaoka Junior High röplabda csapatában libero posztot töltöttem be, majd  lettünk 2019-ben országos bajnokok lettünk. És instagram ön 450 ezres követő táborom van. Köszönöm. - A többiek csak ámuldoztak utolsó mondatom hallatán. Elindultam előre felé, majd leültem egy leghátsó padsorban ülő lány mellé.
- Szia, Mitsuki vagyok.
- Okazaki. - ráztunk kezet egymással.
- Tudom, hogy dedósan hangzik, de leszünk barátok. Nem baj, ha nemet mondassz. - nézett az ablak irányába a lány. (🤨😂)
- Nem, dehogyis. - kalimpáltam két kezemmel a zavartól. - Szívesen lennék a barátnőd.
- De örülök. - ölelt meg a hosszú sötétbarna hajú lányka. - Várjál, bekövetlek instán. Mi is a neved? - nézett fel telefonjából.
- _.zakiii._
- Meg is van. És bekövetve.
- Várj, visszakövetlek. - vettem elő én is a mobilom. Amin megint jött a rengeteg értesítés.
- Tényleg? - kérdezte nagyjából újongva.
- Tenlyeg. Ez nem olyan nagy szám egyébként. - kezdtem el kacagni.
- Kösziii. - nevetett a maga módján. :D
- Csendet! - kurjantott egy nagyot a tanárnő, amire mi csak halkan elkezdtem kuncogni.
- Egy pillanat. - mondtam újdonsült barátnőmnek. Majd megnyitottam újra a nemrég említett alkalmazás és rákerestem egy bizonyos személyre. <kozume> Megvan. Azta, hát... Neki sincs kevés követője. 327 ezer. És. Követés. Egyből visszakövetett. Jött is egy üzenet

<kozume> Szia. Unatkozom.

_.zakiii._ Szia. Én is
Nincs kedved valamit játszani?

<kozume> De. Mit játsszunk?

_.zakiii._ A telefonomon most csak
a Minecraft van letöltve, de holnap
elhozhatom a Nintendomat

<kozume> Ok

Az óra végéig elvoltunk a játékkal, majd miután meghallottuk a csengő idegesítő, éles hangját, csordaként özönlöttünk ki a többiekkel a folyosóra. Négyen álltunk egymással szemben. Kuroo, Kenma, Mitsuki és én, majd végleg a kakas törte meg a kínos csendet.
- Nincs kedvetek suli utánjönni hozzám valami filmet nézni együtt? Így jobban megismerhetnénk egymást is. - húzta félmosolyra a száját Ismét. Nem újdonság.
- Úú, de jó! Én tuti megyek. Okazaki-chan, te jössz? - nézett rám bociszemekkel.
- Nyugodtan hívj csak Zakinak, vagy Namikonak. És igen, én is megyek.
- Kenma, már csak te kellessz. Jössz?
- Kösz, szerintem inkább kihagyom. - reagálta le egy semmilyen arccal.
- Nane! Ezt te se gondolod komolyan.
- Naaaa. Légysziiiiiii! - könyörögtünk kórusban.
- Tch... Lehetetlennek vagytok.
- Rendben. Utolsó óra után találkozunk a nagy kapu előtt. - mondta Kuroo.
- Várjál, nekem edzésem lesz 2-től fél 4-ig. Basszameg. Nemár!
- Megvárhatunk.
- Tényleg megvárnátok?
- Igen, ezt teszik a barátok. - karolt át a vállam felett Mitsuki.

Itt egy meme:

<3