Viharos érzelmek

6.Fejezet

Gyerek itt a süti!...-nyitott be Adaline mi pedig szétrebbentünk.

-Köszi anya! -mondta Adam zavartan tőlem három lépésnyire állva, miközben a hajába túrt.

-Nem is zavarlak titeket...-mondta fülig érő mosollyal az arcán majd kiment.

-Akkor kezdhetjük?-nem tudtam ránézni mert még mindig zavarba voltam,ezért elkezdtem kihalászni a táskámból a cuccaimat.

-Aha...-válaszolt szűkszavúan majd leült az ágy másik részére.

Elővéve a könyveket, füzeteket, tollakat elkezdtem magyarázni az anyagot de most valamiért nehezen ment...folyamatosan az előbb történt események játszódtak le a fejembe, de ahogy Adamra ránéztem láttam hogy ő is nagyon próbál figyelni de nem megy neki.
Az összes sütit megettük hátha így jobban fogunk figyelni, de ez sem hatott.

Egy óra múlva letettem a tollamat és felsóhajtottam. Végig mentünk az összes feladaton amik kelleni fognak a holnapi dogába,mert igen ha nem említettem volna holnap megint írni fogunk matekból..."Jejj:D"

-Érthető így?-néztem fel a mellettem ülő fiúra,de ő a zokniját nézte.
-Adam!!-szólítottam meg
-Mi?-kapta fel a fejét
-Azt kérdeztem,hogy érted-e?-vontam fel a jobb szemöldökömet
-Ja,igen!-mondta és felpillantott a szemeimbe
-Akkor majd holnap találkozunk!-pakoltam össze,majd az ajtó felè vettem az irányt,de még utoljára visszafordultam.

-Aztán holnap írd meg jóra azt a szar dogát!-mosolyodtam el halványan.

-Meglesz,nyugi-nevetett fel.Utoljàra intett egyet én pedig kiléptem az ajtón.

A lépcsőről lelépve Adalinebe botlottam. Az a mosoly most is ott bujkált az arcán,mint amikor ránk nyitott fent.

-Végeztetek is drágám?-fürkészte kíváncsian az arcomat.

-Igen,mindent átvettünk ami kelleni fog a holnapi dolgozathoz! -mosolyogtam rá halványan.

-Na,ez szuper!-csapta össze kezeit-és hogy ízlett a süti?

-Nagyon finom volt!-simítottam végig a hasamon a kezemet és a nyál is összefutott a számban,ahogy visszaemlékeztem a mennyei csokis keksz ízére.

-Örülök Kedvesem!Holnap is jössz?-kérdezte miközben az előtérben húztam fel a cipőmet

-Igen!-válaszoltam kedvesen

-Akkor holnap találkozunk drágám!-mondta mikor az ajtóhoz sétáltam.

-Igen,holnap találkozunk!-mosolyogtam vissza rá-További szép estét Adalin!

-Neked is kedvesem!-intett fülig érő vigyorral az arcán,majd megvárta még kilépek az ajtón.

Hazaérve most is finom illatok szállingóztak a levegőbe.

-Szia anya!-léptem be a konyhába,ahol anya tevékenykedett-mi készül?-osontam mögé,majd megöleltem és puszit nyomtam az arcára.

-Szia kincsem!-viszonozta tettem-Bolognai-mosolygott rám.

-Ohh,istenii! -futott össze a nyál a számban-Segítsek valamit?-néztem rá kérdően

-Nem kell,menj csak!-simította végig kezét a hátamon halvány mosolyt követve.

Felérve a szobámba lehuppantam az ágyra,majd a telefonomat elővéve tárcsáztam Emet

-Sziaa csajszii!-ordított bele a telefonba

-Nem akarok megsüketülni!-nevettem fel

-Upsz...bocsi!-röhögte el ő is magát-és mizu? Milyen volt a tanítvànyod?-szinte tudtam hogy vigyorog

-Nem volt semmi érdekes...-gondolkoztam,majd eszembe jutott az az eset-vagyis...-haraptam a számba.

-Úristeen, mi volt??-visított a telefonba,ami következtében el kellett vennem a fülemtől a készüléket mert félő volt,hogy tényleg megsüketülök

Nagy levegőt véve neki kezdtem és mindent elmeséltem ami az alatt az idő alatt törtènt még ott voltam.

-Neee!-visította ismét én pedig csak fogtam a fejem

-Emily! Ha így folytatod holnapra nem fogok hallani...-emlékeztettem,hogy vegyen vissza a hangjából

-Jólvan már!-csitított el-én akkor is shippellek titeket-imitàlt csók hangokat

-Ha ezt nem fejezed be,akkor leteszlek!!-fújtattam dühösen

-Nyugi már hercegnő!-szólt unottan és biztos voltam benne hogy szemeit forgatta.

Ezek után már csak szimpla dolgokról beszéltünk egészen addig,amíg anya nem szólt hogy kész a kaja. Vacsora közben anyával a napunkról beszélgettünk,hogy kivel mi törtènt.
Fürdés után még tanultam egy kicsit és a biztonság kedvéért mégegyszer átnéztem holnapra a matekot,aztán bepakoltam és a szokásos sorozat nézésem után aludtam is.

Reggel újra zombiként keltem,majd a fürdőbe sétálva próbáltam embert kreálni magamból.
Harminc perc elteltével teljes harci felszerelésben léptem ki a fürdőből. A hajamat most leengedtem, az arcomra a szokásos smink került, a ruhám pedig egy fekete térdénél szaggatott farmer mellé egy hosszú ujjú fehér haspólót vettem fel. "Nagyon" színes.....Tudom....

A konyhába belépve anyát pillantottam meg ahogy rakja el a már tiszta tányérokat.
Köszönés után elkezdtünk reggelizni együtt.

-Írsz ma valamiből?-pillantott fel rám kérdőn

-Matekból...-forgattam meg zöld szemeimet

-Sikerülni fog!-mosolygott rám biztatóan,amit viszonoztam is.

Tíz perccel később kiléptem a kissé hideg szeptemberi levegőre.

-Jó reggelt!-szálltam be legjobb barátnőm mellé

-Szép jó reggelt!-vigyorgott rám majd kitolatva elindultunk a suliba.

A folyasón sétálva Em lemaradt,mert nem egy helyen van a szekrényünk így tovább folytattam az utamat. Gondolkozásomból egy nekem csapódó váll zökkentett ki.

-Ohh,bocsi! Nem figyeltem, ne haragudj!-kért bocsánatot egy magas, barna hajú, barna szemű srác.

Sziasztok! Kicsit késve, de itt lenne a következő rész. Remélem tetszik.❤️❤️