𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

31.rész +18

FIGYELMEZTETÉS! Nem tudom ki mennyire áll a 18+os jelenetekhez, de mivel wattpadon vagyunk, így szerintem nem olyan dúrva ez a rész sem, viszont aki nem akarja, az ne olvassa, mert nem vállalok felelőséget, hogy egy fiatalabb olvasóm emiatt világosulna fel, ha értitek hogy értem😅

Jimin még csak 8 órája tartózkodik az elhagyatott épület pincéjében, mégis az elmúlt 10 percben az eddigi legnagyobb fájdalmát Chin okozza éppen.

Az idősebb fiú alulról egyre fentebb nyalja és csókolgatja testét, többször is bele-bele harapva bőrébe, esetenként pedig meg is szívja foltokban, míg a szöszit elönti az undor. Akármennyire kalandozott el gondolataival, nem sokat segített, hisz végig érezte az őt tapizó kezeket és nyálas ajkakat.

Chinben pedig égett a vágy. Vágyott arra, hogy a másik nyögjön és sikítva kérje alatta, hogy fejezze be. Vágyott Jimin fájdalmas üvöltésére és sírásától feldagadt, piros szemeinek tekintetére. Évek óta vágyott már erre, hogy ő tehesse magáévá Jimint. Hogy jól elfenekelje és megbassza. Éppen ezért nem bírt tovább várni. Levetette testét fedő ruháit, majd ismét végigmérte a bekötött szemű fiút. A láncok felkötözött kezéről, egymásnak csapódva csörömpöltek, Jimin
pedig résnyire nyitott szájjal szorította magában a lélegzetét, próbálva nem figyelve a sok idegen érintéstől. Lábujjhegyen ágaskodik, hasa megfeszül, és jól látni, hogy rég nem volt teletöltve gyomra. Arca kipirosodott az egyszerre forró -Chin érintése által- és hideg -a láncoknak köszönhetően- érintésektől.

Ezt nagyon fogom élvezni. -kanyarítja mosolyra szája szélét Chin, majd két nagy tenyerét Jimin derekára vezeti. Bár egy kicsit, ezzel együtt, pedig belemar a szöszi oldalába.
Mindezt le reagálva Jimin egy kicsit megugrott és egy visszafojtott nyögésszerű hagyta el ajkait, hisz Chin nem óvatoskodott, körmét belemélyesztette oldalába.

Ez a reakció persze tetszett Chinnek, és ismét megtette, azonban nem ugyan úgy. Egy váratlan pillanatban, mikor Jimin pont megugrott, Chin erősebben fogott testére és megemelte. Persze nem azzal a szándékkal, hogy megreptesse a szöszit, esetleg ölbe vegye. Chin farka ugyanis már javában ágaskodott és a megemeléssel terve is volt, nem csak viccből tette. Kicsit közelebb lépett, így teste hozzásimult Jiminhez. Ágaskodó férfiasságát megfelelően elhelyezte majd nagy erővel csapta magához Jimint, akibe így teljes hosszával beletolódott.

-Mmmmh. -szorítja össze fogait és szemeit egyszerre Jimin, ezzel próbálva visszafogni a fájdalmas nyögését és megszokni a hasító fájdalmat hátsó felében. Feneke zsibbadt és sajgott, míg belülről is kényelmetlen volt a benne éktelenkedő bazi nagy húsrúd.

Chin aztán kicsit hátrébb húzódik, majd meg sem várva, hogy Jimin bármennyire is megszokja a helyzetet, ismét belevágódik. Ezt a mozdulatot ismételgette újra és újra, Jimin pedig ezalatt a pár perc alatt átélte a pokol fájdalmát. Yoongit akarta. Azt, hogy az ő karjaiban lehessen. Hogy megmentse és ez az egész csak egy rossz álom legyen. Hogy minden olyan legyen mint régen. De még annak is örült volna, ha szüleinél lehetne. Igaz, verték, azt mégis jobban akarja, minthogy azt a bánásmódot amit Chin nyújt neki.

Jimint egy meleg folyadék szakítja ki gyerekkora óta elhagyott -most mégis előtörő- honvágyából. A vére szánkázott végig bőrén apró patakban, majd csöppent le az első vér csepp a padlóra. De nem ez az egyetlen nedvesség, mi felötlött a hasító fájdalom óta, ugyanis Jiminnek nem csak a vére, hanem könnyei is megindultak, minek három oka is volt. Az egyik a nagy fájdalom hátsó felében, a másik az undor, mi azóta nem hagyja hogy Chin hozzáért, a harmadik pedig a honvágy. A szülei, barátai, de legfőképp Yoongi hiánya.
Bár ki ne hiányolná szeretteit és régi életét egy ilyen helyzetben? Kinek ne futna át a fején a "mi lett volna, ha" kérdés? Hisz, mi lett volna ha Jimin nem marad egyedül az elrablása estéjén, vagy mi lett volna ha nem veszik össze Yoongival és nem ment volna el. Mi van ha már hamarabb lefekszik Yoongival és túl tud lépni a múlton. Mi van, ha még sem ismerkedik Chinnel? Ha nem derül ki, hogy meleg, vagy ha Hoseok nem hal meg...

Ahogy Jimin ezeket végig gondolta és eljutott utolsó "mi lett volna, ha" kérdésig, lefagyott. A csattogó hangok, mit Chin okozott, elhalkultak, ahogyan a fájdalom, mi eddig égette is eltompul. Csak egy űr tátong a mellkasa helyén. A levegőt nehezen veszi, torkában lévő gombóctól, így száját résnyire nyitja. Feltörnek az emlékek benne volt legjobb barátjáról. Hoseok nagyon sokat jelentett neki akkoriban. Sok időt töltöttek együtt és Jiminnek élete legszebb és legfájdalmasabb pillanatait is szerezte akkoriban. Eszébe jutnak a jó dolgok, de az az egyetlen rossz mindent elront, mégpedig, hogy meghalt. Miatta halt meg.

Chin persze eközben semmit nem vesz észre, mi is zajlódik a másikban, csak akkor, mikor vadul ajkaira hajol. Bárhogyan harapdálja és nyúzza Jimin párnácskáit, az semmit nem reagál rá. Nem húzódik el, nem tiltakozik, de vissza sem csókol, ráadásul így Chin érezhette, Jimin mennyire szaggatottan lélegez, és felmerül benne a kérdés. Túl durva voltam? Pedig még bele se jöttem. Vagy csak tettetné? Egyáltalán mi baja lenne?

Chin megállt a mozgásban és figyeli egy ideig a másikat, ki még mindig nem mozdul, így leveszi róla a szemfedőt. Jimin egy irányba bámul, mintha lenne arra valami és még csak nem is pislog.

-Jimin. -szól rá Chin, kezét pedig Jimin feje előtt lengeti, viszont a szöszi nem reagál.

-Mi a fasz? -káromkodja el magát az idősebb, és egy nagy pofont kever le Jiminnek, mire kirázza őt a borzalmas gondolataiból. Jiminnek eddig HoSeok utolsó szavai és tettei jártak fejében. Az érintése és mosolya villant fel benne, majd az élettelen teste, mi már sosem ölelheti meg. Nem vidíthatja fel, nem nevethet, vagy mosolyoghat és az álmát sem fogja már sosem beteljesíteni.

Jimin üveges tekintettel mered Chinre, hisz előbb felpofozta, azonban ez olyannyira ijesztőre sikeredett Jiminnek, hogy Chin kihúzódott belőle és két lépést hátrált.

Egy ideig így nézték egymást, míg végül Chin erőt vett magán, megrázta fejét és lekötötte a plafonról, így Jimin erőtlen teste a földre rogyott.

-Mi a fasz bajod van? Mi volt ez az előbb? -sétál Chin dühöngve Jimin felé.

-Ne gyere közelebb. -kúszik egyre hátrébb a hideg kövön Jimin. Nem akarja, hogy ismét hozzáérjen. Testét eltakarja kezével, úgy próbál távolodni a felé közeledőtől.

-Leszarom milyen hülye igényeid vannak és mit tudjam én milyen rohamaid, elvárom a szabályok betartását!!! -a végére már ordítja Chin, és vészesen közelít Jiminhez, ami megijeszti.

Chin megragadja a szöszi karját, majd csuklójánál fogva rángatja el a szoba egyik felébe, hol egy koszos matrac található. Nagy lendülettel löki Jimint a vékony anyagra, s azzal a lendülettel indul meg ki a helyiségből.

-Holnap nem úszod meg ennyivel! Nem fogok leállni! -kiáltja még elköszönésül, majd Jimin már csak az ajtó csapódását hallja, hisz magzatpózba összehúzva magát engedi el könnyeit.