írói szemszög

307 6 1
                                    


Ash ,Martin és a két szülő-

Az asztal mely körül e négy ember helyet foglalt hirtelen két mérettel kisebbre húzódott. Mind négyük feje hangosan zsibogott és zengett belülről ugyanis ez a beszélgetés fájdalmasabbnak ígérkezik mint bármelyikőjük is gondolta volna. Nevetséges hiszen a család élete most fordulhatna jobbra ,talán végre kimondhatnák hogy igenis család vagyunk. Ám az élet kiszámíthatatlan és fájdalmas,nehéz és küzdelemmel teli de semmiképpen nem borzalmas még akkor sem ha ebben a pillanatban a két fiatalabbik lelke retteg az ismeretlen légkörrel érkező erős hullámoktól.

___ASHLEY___

Hangos a fejem a sok gondolattól. Erősen merev a nyakam melyen a fejem most ólom súllyal bámulja a fából készült bútort. Senki sem szól.

___MARTIN___

Reszket a lelkem mert van sejtésem mi következik,reszket mert egyből a legrosszabbra gondolok. De halk a szoba és mindenki a saját gondolataiban van elveszve.

____ÍRÓ____

A férfi hangja töri meg az idegességben úszó térben kialakult gondolatoktól ázott káoszt.

- nos khm - köszörülte kiszáradt torkát,hiszen akármennyire is fel volt háborodva a szituáció kialakulása miatt ,nehéz szembe szállnia a tudattal, hogy igenis ennek meg kell történnie - a körülményekre lévő tekintettel elhatároztam valamit ,szeretném leszögezni ,hogy a döntést nem egyedül hoztam,nem egy ember miatt hoztam és legfőképpen nem ellenetek hoztam. Ashley , szeretném ha tudnád hálás vagyok a fiamba vetett bizalmad és szereteted miatt, Kate szívem választottja ,neked is hálás vagyok az értünk tett fáradozásaidért. De szeretném ha a búcsú hamarosan megtörténne ugyanis ennek a körnek itt kell vége lennie.

A szavak a férfi szájából pengeként hatottak a fiatalok szívébe. Egy penge mely sebe talán sosem forr be és talán a legnagyobb heget ejti a szíveken ,de reményt gyújt és virágokat ültet a csonkított szervre. Mert akármennyire fájdalmas is,igaza van .

___ASH___

Tudtam. Éreztem, hogy bekövetkezik. Akkor mégis miért fáj ennyire? Le sem tudom írni szavakkal a fájdalmat mely e pár szó hallatán a lelkemet felemésztette ,kiürült az előbb tele lévő elmém és az egyetlen dolog ami most maradt benne az a fiú aki mellettem ül és meredtem emészti a szavakat .Magamhoz akarom ölelni,csókolni akarom hátha bele fulladunk és az elválás sem lesz hiába hiszen  lelkünk összeforrva távoztunk.Ám nem megy,nem vagyok képes észszerű szavakat akár tetteket kicsikarni magamból. Lepörögnek előttem az együtt töltött idő emlékei ,újra és újra a sok szó forog az agyamba amit már rég ki kellett volna mondanom ,ehelyett egy apró reszketeg hang törik fel belőlem.

- sajnalom...

___MARTIN___

Zúg a fülem és hirtelen túl szűk lett a szoba. A tüdőmben rekedt a levegő és mozdulni sem tudok. A sok szó a sok tett amit nem mondtam és nem tettem meg ,maró lelkiismeret furdallás képen hasít a tudatomba és éget szét belülről. Ash... egy kis hang a fejemben azt súgja így lesz a legjobb ,ám az erősebb éppen üvöltve próbál meggyőzni hogy ez sehogy sincs rendjén. A lány akiért most a halálba is mennék csak tarthatnám magamnál csak érinthetném csak csókolhatnám. Ám eme mozdulatok most nehezebbnek tűnnek mint bármi.

- sajnálom... - reszket fel a lány hangja

- hidjétek el sokkal jobb lesz így - a lány reszketeg hangja mellett apámé baltaként hasít a tudatomba és nyomatékosítja ,ez még véletlen sem egy rossz álom.

Ezek után már csak röpke emlékek vannak meg ,pakolás ,csend,fájdalom. Mintha valaki meghalt volna és kötelező gyász vette volna kezdetét. Mire újra képbe kerülök már az ajtóban búcsúzkodunk.

___ÍRÓ___

A két szempár egymásba fúródik ahogy gazdáik éppen szaval nélkül próbálják minél tovább maradásra bírni a másikat. Könnyek indulnak el a látószervekből mikor a két lélek realizálja ,már nincs sok idő. Gyászos csókba forr össze ajkuk ,miközben a test testnek feszülve marja a másikat és készteti a maradásra .A lelkek egymásba fonódva lejtik utolsó táncuk utolsó pár lépését ,még a két ifjú szerelmesnek esze ágában sincs elengednie egymást. Csak utoljára had érezzék a másikat csak utoljára had lélegezzék egymás illatát csak utoljára érintkezzenek a meggyvörös ajkak. Utoljára...

Drága Mostohabátyus <befejezett>Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang