ÉLET

Július 13., kedd

Cortez szemszöge

A harmadik reggel, hogy Reni nélkül ébredek. Szégyenlem magam, amiért annyit ittam, hogy képes voltam rá kezet emelni vasárnap. Csalódást okoztam neki, amiért olyanná váltam, mint az apám. A helyében én is elhagytam volna magamat ezek után. Csakhogy ő eredetileg nem ezért szakított, hanem Viki kis hazugsága miatt. Basszus bottal nem érnék a csajhoz, és ezt mindkét lány nagyon jól tudta. De fel nem foghatom, hogy Reni miért hitt neki, első szóra, anélkül, hogy meghallgatott volna engem is.

Ricsi tanácsára tegnap békén hagytam Renit, nem hívtam és nem írtam neki. Istenem, de nehéz volt ezt megállnom. És még mennyire fájt, hogy ő sem emelte rám a telefont. Egyedül valószínű nem is tudtam volna elviselni. Ezért Ricsi átjött hozzánk és egésznap gitároztunk. Már jó rég nem volt ilyen. Talán az utolsó, hogy együtt zenéltünk még a végzős évünkben, Zsoltiék garázsában volt.

De ma új nap virrad. Új nap, új lehetőségek. És ma már kötelességeim is vannak. Délután a reptére megyek. Szerencsémre az AirFrance Feri-hegyi irodája átvesz, így dolgozhatok tovább, mint légiutaskísérő. Délelőtt pedig elviszem a Nagyit bevásárolni.

Ma este már Rómában találom magam, az első munkanapom első úticélja. A munka annyira lefoglal, hogy időm sincs a problémáimon agyalni. Lehet valami abban, hogy a munka jó terápia. Ezen a gondolaton felbuzdulva, eszembe jut, hogy vállalhatnék több műszakot, hiszen nyár van, a legtöbben ilyenkor szabadságra mennek.

Amíg a gép visszaindulását várjuk, teszek egy kört a reptéren, hogy elüssem az időt. A duty-free üzletet látva megrohamoznak az emlékek. Eszembe jutott mikor felvásároltam Reninek az összes ott kapható édességet. Jobban örült neki, mint annak, hogy viszontláthat.

Nesze neked figyelem elterelés! Nem megyek vele semmire. Járjak én bármerre a világban, mindig találok valamit, amiről ő fog eszembe jutni.

Reni szemszöge

A napom ugyanúgy indul, ahogyan az előző, a nap nagyrészét a fordításokkal töltöm. Ha meg akarom tartani ezt a munkahelyet, mindent bele kell adnom.

De este olyasmi történik, amiről egész eddigi életem során azt hittem, hogy ez velem nem történhet meg.

Este olyan fél tíz fele csöngetnek.

- Majd én nyitom! - mondom hangosan, hogy Ádám is hallja a konyhából.

Olyasvalaki áll a küszöb másik oldalán, akinek nem gondoltam volna, hogy lesz mersze elém állni a történtek után. De tévedtem.

- Viki - „köszöntöm". Az arcomon biztos látja, hogy ő itt bizony nem szívesen látott vendég. - Mit akarsz?

- Nyugi, nem akarlak sokáig feltartani az önsajnálatban, csak ezt akartam odaadni - és egy fehér borítékot nyújt át.

- Ez meg micsoda?

- Egy kis meglepetés. Nyisd csak ki - úgy teszek, ahogy mondja, kinyitom a borítékot. Néhány másodpercbe beletelik, hogy felfogjam, mit is tartok a kezemben. Egy ultrahang felvétel, Viki adataival, és a magzat értékeivel.

- Ez meg mit jelentsen? - kérdezem unottan.

- Cortezzel gyerekünk lesz. Szóval jobban tennéd, ha békén hagynád őt, hogy a gyerekemnek - simít végig a hasán - ne keljen apa nélkül felnőnie.

Nem tudok mit mondani erre. Lehet, hogy igaz, mivel lefeküdtek egymással. És ha tényleg az ő gyereke, vállalnia kell a felelőséget.

- Megtarthatod, nézegesd és jusson eszedbe, hogy én nyertem. Cortez felelőséget fog vállani, el fog venni és megad nekem mindent, amit te szerettél volna megkapni - ezzel elviharzik. Percekig állok még az ajtóban mozdulatlanul.

- Hé! Mi történt? - kérdezi Ádám, mikor visszajön a konyhából. Megfordulok, becsukom az ajtót és odaadom neki a borítékot. Néhány pillanatig tanulmányozza, majd megszólal. - Tuti, hogy Cortez az apa? Én megölöm!

- Viki szerint igen.

- És mikor hittél el neki bármit is?

- Most már tök mindegy. Szakítottunk, azt csinál, amit akar.

- És te ebbe ilyen könnyen beletörődsz? - kérdezi, miközben felemeli a kezében tartott képet.

- Nem érdekel. Most inkább lefekszem - förmedek rá, majd a szobámba megyek.

Ha igaz, amit Viki állít, az azt jelenti, hogy ha akarnánk, se tudnánk összejönni Cortezzel újra. Talán jobb is így. Talán új életet kellene kezdenem. Mondjuk, kezdjük azzal, hogy áthozom az összes cuccomat Ádámhoz.