Trapped in Memories [Friendzone 2.]

6.

Luke

 A kormányon dobolok vezetés közben és még csak nem is a rádióból szóló dalt, hanem egy egészen más ritmust. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mit, mert egyetlen dallam sincs a fejemben. Tekintve, hogy tizenhárom éves korom óta dobolok és elég sokáig egy bandában is játszottam, elég szégyen, hogy feszültség levezetésképp összevissza ütögetem az ujjaimmal a kormányt, ahelyett, hogy egy normális ritmust dobolnék.

- Minden rendben? – szólal meg mellettem Olivia váratlanul.

A hangjától egy kicsit még össze is rezzenek, mert annyira el voltam merülve a gondolataimban, hogy teljesen elfelejtettem, hogy ott ül mellettem. Újabb szégyen.

- Aha, persze.

- Nem úgy nézel ki. Teljesen máshol jársz – jegyzi meg.

- Csak egy kicsit szórakozott vagyok. Nem aludtam valami jól.

Nem hazudok, de azt inkább nem említem meg, hogy ugyanazért forgolódtam egész éjjel, ami miatt most is kattogok. Vagyis inkább, aki miatt. Laura ugyanis letáborozott a gondolataimban és úgy tűnik egy jó darabig kibérelte a helyet és nem fog onnan eltűnni. A gond csak az, hogy most már nem csak az emlékeinkkel gyötröm magamat megállás nélkül, hanem szöget ütött a fejembe az a tény is, hogy Jax Burnsszel randizik. A kibaszott agyam pedig időnként olyan képeket mutat kettejükről, amit egyáltalán nem akarok még elképzelni sem, annak ellenére, hogy tudom, megtörténik. De még a gondolattól is rosszul vagyok, hogy lefekszenek egymással. Ameddig nem tudtam, hogy ki a srác sokkal könnyebb volt, de most, hogy tudok hozzá arcot kötni, már el tudom képzelni őket együtt. Ez pedig több mint gyomorforgató számomra.

- Biztosan ne menjek veled? – rángat ki Liv ismét a kínzó gondolataim közül.

Mostanra már istentelenül rosszul érzem magamat amiatt, hogy ő ennyire aggódik értem, miközben én egy másik lányon gondolkodok.

- Nem, dehogy – tiltakozom azonnal. – Örülök, hogy végre van lehetőséged többször találkozni Allisonnal és jól ki tudjátok beszélni magatok személyesen is – fordulok felé egy pillanatra mosolyogva, amit igyekszik viszonozni, de egy kissé esetlenre sikerül neki, mert még mindig jól látható az arcán, hogy nyugtalan miattam. – Egyébként is csak gyorsan átnézem azokat a régi cuccokat és már vissza is megyek a hotelbe.

- Azt hittem maradni fogsz egy kicsit Nixonéknál – néz rám Liv meglepetten.

- Nem – csóválom meg a fejemet. – Nichola azt mondta, hogy senki sem lesz otthon késő délutánig, úgyhogy felesleges lenne – vonom meg a vállamat.

- Akkor felvehetsz, ha végeztél. Nem akarom, hogy egyedül unatkozz a hotelszobában – néz rám kedvesen.

- Ne aggódj miattam Liv – mosolygok rá ismét.

- Miért nem nézed át azokat a cuccokat este, amikor megyünk vacsorázni? Én lemondhatom a találkozót Allie-vel és csinálhatunk együtt valamit – ajánlja fel.

Újra a fejemet rázom.

- Éppen ezt szeretném elkerülni. Használd ki, hogy a barátnőddel lehetsz! Én találok magamnak elfoglaltságot. Ezért is megyek most. Egyébként sem tudom, hogy miket hagytam a régi szobámban, úgyhogy kitudja mennyi időbe fog telni átnézni a dolgokat. Ha több a doboz, mint gondolom, akkor lehet, hogy hosszabb lesz egy óránál és ezt az időt nem akarom elvenni az esti vacsorából. Nichola teljesen odavan, hogy ilyen sok idő után az egész család együtt fog otthon vacsorázni – magyarázom meg neki.

Alig bírom visszafogni, hogy elhúzzam a számat, mert tudom, hogy akaratlanul is egy olyan témát érintek ezzel a mondattal, amit nagyon nem szeretnék. Azonban Liv kapva kap az alkalmon, amikor faggatózhat Lauráról. Amennyire visszafogta magát az utóbbi hónapokban és említést sem tett róla, most, hogy tudja, kiről van szó egyre csak kíváncsibb, ami az én dolgomat még jobban megnehezíti. Pedig már így sem könnyű.