The last one

41 1 0
                                    

Vannak történetek amik, olyanok mintha sosem érnének véget. Olyan, mint egy ördögi körforgás. Az lenne a legjobb, ha jó dolgok követnék a jó dolgokat, de sajnos az élet nem így működik. Amikor meg azt hinnénk minden összeomlott, valójában csak minden újjá épül. A csend és a kérdőjelek egyszer betűkké és válaszokká alakulnak...

Időről-időre nem csak a történetben, de az íróban is történnek változások.

Így most a vége egy új kezdet is egyben.

Kedves olvasóm!

Köszönöm, hogy vártál. Most újra itt vagyok és készen állok egy olyan story írására, ami jóval felülmúlja az elsőt.
DE mielőtt ezt megtenném, itt van a már talán 2 éve várt utolsó rész. Kellemes olvasást kívánok neked és remélem továbbra is velem tartasz a fejlődésem során! xxx

D.

———————————————————————

Miután fény derült a titkokra nem is tudtuk mit tegyünk. Mintha a csend is zavaróvá vált volna ennyi megmérettetés után. De az élet valahogy lelassult az idő pedig felgyorsult mellettünk. A két törpe kezdi kinőni a törpe szerepet. Mi meg a fiatal szerepet. Szóval úgy érzem kezdenek a dolgok jóra fordulni.

Ennyi év után Leo és Freya végre rájöttek mennyi hasonlóság van közöttük. Így ez idő alatt egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. Már-már néha olyan közel, hogy rájuk kellett szólni...

Amy azóta is éli a "független nő" szerepét sőt talán egyre jobban. Bár nála a független valahogy azt jelenti, hogy mindig mással nem azt, hogy egyedül.

Viszont akármilyen is az életünk még csak valójában most kezdődik. Leo és Freya minden áron egy helyre akarnak kerülni az egyetemen és úgy, hogy ne legyenek tőlünk se távol. Amyt már fel is vették, de ő a Chicagoi egyetemre megy. Ami elég messze van tőlünk...Megígérte, hogy minden hétvégén itt lesz.

(Már sosem lesz ugyan olyan.)

Mi pedig próbálunk egyszerre szülők lenni, fiatalok, diákok és felelősségteljes felnőttek. Jelentkeztünk továbbtanulni levelező tagozaton és úgy néz ki sikeresen fel is fognak venni minket. Remélem lediplomázunk ennyi nehézség mellett. Mindent megakarok adni nekik, amit mi sosem kaphattunk meg. Vigyázni akarok rájuk, hogy soha ne kelljen átélniük azt, amit mi átéltünk.

———————————————————————

Köszönöm, hogy velem tartottál ebben a hosszúra nyúló történetben és, hogy aggódtál a karaktereimért. Remélem megérte időt szánnod rá és kellemes csalódást okoztam. Ígérhetem, hogy a továbbiakban sokkal aktívabb leszek. Azóta velem is sok minden történt, már én is egyetemista vagyok. A karrierem részévé akarom tenni az írást, és remélem minőségibb tartalmakat tudok nektek gyártani az új tapasztalataim alapján.

Legyen csodás napot!

Egy embernyi távolságOù les histoires vivent. Découvrez maintenant