IOV-A 13. verseny

2. fejezet

Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom:a szünet eleje, mind a négyünknek pakolással telt.
-Lehet, hogy erdőbe mentek.-gondolkodott hangosan anya-Itt azt olvasom, hogy kell hozni, szúnyog,és kullancs riasztót, meg túrabakancsot.-mutatott a listára.
-Az bárhová kellhet.-ellenkeztem.
Az utolsó napon, amikor még otthon voltam, a legidősebb testvérem,Dani kitalált egy zseniális programot. Mindenki választ, ezen a napon egy helyet, ahova el szeretne menni, és mindegyikre ellátogatunk. Dani a Szépművészeti Múzeumot választotta. Szóval először odamentünk. Éppen akkor volt ott egy, kortárs festők képeit bemutató kiállítás. Én nagyon élveztem, de Marci, az öcsém, csak grimaszolt, és nem értette mi érdekes van ezekben a "krikszkrakszokban", hogy az ő szavaival éljek. Aztán nagy örömére átmentünk egy másik részére a múzeumnak ahol már "rendes" festmények voltak. Mivel ezen a napon rengeteg programra mentünk, nem tudtunk mident tüzetesen végignézni,de azért így is sok érdekes dolgot láttunk. Aztán Ádám(Dani ikertesója) választott programot. Egy könyvtárba mentünk. Én kikölcsönöztem a Gyűrűk ura 1-et és a Harry Potter 7-et. Jó sokáig tartott, ezt a 2 könyvet kiválasztani. Miután mindenki kivette azt az olvasmányt amire vágyott, egy cd-t is kivettünk, (Legendás állatok és megfigyelésük) és mentünk a moziba, mert Janka, a nővérem ezt választotta. A moziban éppen egy természetfilm ment, aminek nagyon örültem. Kaptam egy doboz pattogatott kukoricát, és érdeklődve bámultam a képernyőt.
Ezután Flóra választott, ő a tropicariumba akart menni. Nekem ez tetszett az eddigi programok közül a legjobban. Mindegyik állat nagyon érdekes volt.
-Nézd!-mutattam az akváriumra,és a cápamániás öcsém, kerek szemmel bámult a nagy halakra. A rája simogatóba is elmentünk. De csak egyszer sikerült megérintenem egy rájának a hátát.Azt is kipróbáltam, hogy milyen erősségű álltalában egy ekkora rája áramütése, mivel a ráják sokszor így védekeznek. Nem fájt annyira, de egy rája, akár halálos erősségű áramütésre is képes.
A tropikárium után az én választásom következett. Végül egy falmászóterem mellett döntöttem. Gondolkoztam, hogy bulderezni(azaz biztosítás nélkül alacsony falakra mászni) vagy biztosítva mászni lenne e a jobb, végül a biztosítás mellett döntöttem. Janka biztosított, én meg élveztem a mászást. Hát igen! Ez az én sportom.
-Ügyes vagy!-kiabált fel nekem Janka.
Köszi!-integettem neki a legmagasabb fal tetejéről. Még egy kicsit másztunk, aztán Marci szólt, hogy mennünk kéne, mert kitalálta, hogy hova szeretne menni, és az egy tök jó hely.
-Pillanat, csak még erre felmászom!-kiabáltam.
Miután leeresztettek már indultunk is a játékboltba, ahova Marci szeretett volna menni.
-Tudjátok ott van az a kisautó, ami olyan, mint amilyen Áronnak is van!-magyarázta. A játékboltban rögtön a játékautó részleg felé vette az irányt.
Melyiket szeretnéd?-érdeklődtem.
-Azt ami ott van fenn! Látod?
-Azt a kéket?
-Fúj, nem ezt már ezer éve gyártották!-grimaszolt.
-Akkor?-kérdeztem
-Azt,aminek egy skorpió van az oldalára festve!- mutogatott a felső polc felé.
-Aha,látom már, de nekem nincs ennyi pénzem.
-Miért? Ez mennyibe kerül?
-2500 forintba,és nálam, csak 2000 van.
Hátramentem, és megkérdeztem Jankától, hogy van e 500-asa.
Adott nekem pénzt,én pedig visszasiettem a játékautó részlegre.
-Megvan az 500 ft !-mutattam.
Összevissza puszilgatott és azt mondta, hogy én vagyok a világ legjobb tesója. Levettem neki a polcról a játékautót, majd odamentem a pénztárhoz,és fizettem.
Útközben,azon gondolkodtunk,hogy hova vigyük,a kishúgunkat, Szellőt. Végül a játszóház mellett döntöttünk.
-Én bemegyek vele!-ajánlotta Flóra.
-Jövök én is!-határoztam el. Szellő nagyon jól érezte magát a játszóházban,mert most lett elég nagy ahhoz,hogy lecsússzon az "óriás" csúszdán. Mi közben egy padról figyeltük őt. Aztán kimentünk a játszóházból. Gyorsan sétáltunk hazafelé,mert még szerettem volna találkozni a barátommal,Bálinttal.
Hazafelé menet (természetesen) a versenyről beszéltünk.
-Talán a Bükkben lesz a verseny-gondolkozott Dani.
-Nem, ott már megrendezték egyszer!-tiltakoztam.
-Ez a verseny nem veszélyes. Ugye?-kérdezte aggodalmasan Flóra.
-Elvileg nem,gyakorlatilag nem tudom-válaszoltam,mire felnevettünk.
Mikor hazaértünk Marcit és Szellőt lefektettük aludni,ők pedig azonnal mély álomba merültek.
Aztán magamra kaptam a kabátomat,és elindultam a közeli cukrászdába. Bálint már ott várt rám. Mit gondolsz erről a versenyről?- kérdezte azonnal.
-Nem is tudom,várom is meg félek is tőle-vallottam be.
-Nyugi,ez természetes!- karolt át.
-Jó,de félek,hogy az első nap kiesünk. Tegnap erről is álmodtam!-meséltem,kissé pesszimistán látva a dolgokat.
-Ne így állj hozzá,mert ez nem segít,az igazgatónő valószínűleg okkal választott be a csapatába!-biztatott.
-De ha mégis kiesünk?-kérdeztem.
-Akkor kiestek!-Tárta szét a karját-a világ nem fog ezért megállni!
-Igazad van.-mosolyodtam el.
-Kaphatok egy kicsit majd a sütidből?-kérdezte. Hát igen! Ez Bálint. Olyan jó motivációs beszédeket mond,hogy bármelyik edző megirígyelhetné,a másik pillanatban,pedig már édességet kunyerál tőled. Sütievés után elköszöntünk egymástól,és mentünk haza. Otthon hamar aludni mentem,mert holnap hajnalban indulunk az IOV-ra....Másnap iszonyatos csipogásra ébredtem. Nyár van,miért állítottam be  fél háromra az órát? Már vissza akartam feküdni,amikor minden eszembe jutott. A verseny. Az IOV. A csapatom. A feladatok. Rohantam átöltözni. A sötétkék tornazsákomban a ruhákon kívül még volt egy sötétkék kulacs,egy ugyanilyen színű kendő,és még sok sötétkék holmi. Átöltöztem a melegítőmbe,villámgyorsan megreggeliztem,és már szóltam is a szüleimnek,hogy vihetnek az iskola elé,ők is elkészültek,és már indultunk is. A kocsiban felmentem a suli honlapjára. Az igazgatónő már két versennyel kapcsolatos bejegyzést is közzé tett.