𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

32.rész

Az ajtó némán nyílik, majd jelezve, hogy bejött valaki a helyiségbe, hangosan csapódik be az éppen bejövő mögött.

Chin egy szó nélkül sétál a sarokba, ahol Jimin a hideg kövön meghúzta magát, majd dobja le a tálcát, amit hozott. A fém tálca nagy csörrenéssel érkezik a kőre. Az eddig rajta lévő tál, később érkezik a földre, és ahogyan becsapódik, a benne lévő kásás étel aprót kiloccsan.

-Ezt edd meg mire jövök. -böki ki első mondatát Chin elköszönésül, majd ajtócsapódás és már bent sem volt. Hangjában egykedvűség és harag volt, de Jimint nem különösebben izgatta ez a tény. Sem az, hogy hogyan beszélt, hogy mit mondott, vagy hogy egyáltalán milyen ruhát viselt mikor belépett hozzá. Pont leszarta mi baja van a másiknak, vagy miért olyan, amilyen. Csak két dolog érdekelte, ami Chinnel kapcsolatos, és azok azok, hogy egy ujjal se nyúljon hozzá -, és sose lássa többet.

Pedig még ha Jimint nem is érdekelte Chin hangulata, vagy nem is tűnt fel neki a változás, elrablója kedve eléggé a mínuszokat súrolta. De hogy mi lombozta le ennyire? Kit érdekel, hisz senki sem szereti! Se az apja, se  az anyja. Nincs legjobb barátja és még kapja is a fejéhez a szitkozódásokat. Miért is ne kapná? Bánt egy ártatlant és még el is rabolta, majd megerőszakolta. Még szép, hogy mindenki utálja. Erről a tényről bizony Chin is tud, csakhogy nem érdekli. Magasról leszarja ki hogyan, vagy minek hordja el, hogy hányan gondolnak rá barátként, vagy ellenségként. Csak egy. Egyetlen egy embernek a véleménye az, ami ki tudja hozni a sodrából, és az az apjáé, akinek sose lesz elég jó. Kiskorában is folyton nyüstölte, azt akarta, hogy a fia olyan legyen, mint ő volt kiskorában, és nem érdekelte, Chin mit szól ehhez. Mindig is tett fia érzéseire. Megverte, megszidta, vagy leordította, ha úgy gondolta megérdemli, és ez azóta sem változott. Chin édesapja mindenbe beleszól ami az életével kapcsolatos, még ha el is múlt már 18.

Tegnap este is ezzel záródott Chin napja. Telefonja csörgésére ébredt olyan 11 tájékán. Felkelt és anélkül, hogy megnézte volna, ki az, felvette, majd beleszólt. Az apja természetesen köszönés nélkül kezdett vele ordibálni arról, mire is verte el a tőle kapott; egyetemre szánt; pénz összeget. Ez még érthető is, hisz senki nem akarja, hogy elverjék a pénzét, de ő nem állt le ennyinél, hanem kutatott is. Beszámolt fiának arról, hogy tudja, mit tett, tudja miért tette és azt is tudja, hogy milyen mocskos, undorító egy fia van. Miután pedig mindezt elsorolta neki, kijelentette, hogy tőle több pénzre ne számítson, intézze el maga ügyes bajos mániáit és haza ne tegye a lábát, vagy kerüljön szeme elé, míg ki nem növi gyerekes pszichopata modorát.

Ez persze nem tetszett Chinnek, és ez volt az a telefonhívás, ami elrontotta teljes másnapját, így már foglyához sem volt kedve, mégsem telt el két óra, reggeli látogatásához nézve, és ismét a cellaajtó előtt állt, lenyomva annak kilincsét.

-Mi a faszért nem kajáltál? -sétál ismét Jimin mellé, de az nem válaszol.

-Hm...Lehet még egy szabályt iktatok be. A kérdésemre válaszolj hallható szóval! -a végét már ordítva teszi meg és Jimint egy pillanat alatt felrántja, majd lekever neki egy nagy pofont. Amint elengedi Jimin ismét a földön kötött ki, de igazából már nem is érdekelte. -Végül is mit izgat engem. Ha éhen döglesz, akkor éhen döglesz, én halottan is meg tudlak baszni. -jelenti ki halál nyugalommal. Végül is igaza van, csak az a gond, hogy ő tényleg meg is tenné és fejében már az jár, hogy mégis hogy fogja kivitelezni a dolgot, pedig foglya még igen is él. Előtte gubódzik a földön, mozdulatlanul, de él.

Chin ezután csöndben maradt, és nem zargatta a fiút, helyette a szoba másik felében matatott, így Jiminnek volt ideje elgondolkozni.

Hogy is voltak azok a szabályok? Már a felét nem tudom... De az biztos, hogyha engedelmeskedek neki, akkor nem fog fájni és jutalmat is kapok, ami lehet egy kisebb vagy egy nagyobb dolog is. Eleinte tuti valami apróság, mondjuk hogy békén hagy egy napig, vagy finomabb ételt hoz, de egy idő után talán ha nagyon engedelmes leszek, nagyobb kéréseket is elfogad és teljesít, mondjuk, hogy hadd menjek a városba, vagy lehessen szép ruhám és stb. A végén pedig hátha sikerülne elszöknöm. Nem lenne rossz, nem? Akkor nem bánt. Csak figyelnem kell a szabályokra és ébernek kell lennem. -gyülekeznek Jimin fejében a gondolatok és tervek, amiket helyesnek is talál. Végül is Chin csak betartja ígéretét, hisz ő maga alkotta a szabályokat.

Jimin töprengéséből hirtelen felkapta a fejét és végignézett Chinen. Ruházata elég sötét. Egy fekete szakadt farmer, és egy ugyan olyan színű, kigombolt inggel fedte testét, semmi mással. Emellett Chin szemei beesettek voltak, tartása nem éppen az a büszkén kihúzott volt, inkább görnyedt, haja pedig csapzottan állt minden fele. Arcán apró ráncok húzódtak, ahogyan száját elhúzva görbítette lefelé, míg szemét nem éppen tágra nyitva tartotta, inkább csak félig lesett ki pillái mögül. Teljes mértékben kijelenthető, hogy csupán árnyéka volt tegnapi énjének.

-Mi történt apa? Baj van? -tette fel előzékenyen a kérdést Jimin. Tudjátok, mindig van minden osztályban egy diák, aki rohadtul nyalik a tanároknak. Lesi minden szavukat, dicsérik minden viseletüket és szavukat, egyetértenek mindennel és még a rosszalkodókat is beköpi, ha éppen nem a tábla letörlésével, vagy a szivacs megmosásával, esetleg új kréták szerzésével foglalkozik. Na ugye, hogy megvan? Most Jimin is pont ezt teszi. Chin a tanár, és Jimin a diák, aki próbálkozik a nyalizással.

-Dehogy baszd meg, szerinted mégis mi a lófasz idegesített volna fel ennyire, ha nem történt volna valami?! -méri végig Jimint mondata közben, majd amint befejezte ordító szavait, vett egy 180fokos fordulatot, és a mögötte lévő szekrényben kezdett matatni, természetesen úgy, hogy azoknak fiókjait, amennyire csak bírta, úgy csapta be, miután nem találta benne amit keres.

-Mit keresel apa? Segítsek? -tápászkodik fel lassan a földről Jimin, és pár lépést közeledik a dühöngő felé.

-Mi ez a sok kérdés ma? Még te is az agyamra akarsz menni? -dörmögi Chin hátra se fordulva.

-M-mmm. -rázza meg fejét Jimin hümmögve, de aztán eszébe jut, hogy mindig egyenes választ kell adnia, "igen" vagy "nem" szavakkal és egy apával megtoldva, így gyorsan helyesbített. -Nem apa.

-Hm. -ad hangot elismerésének Chin. -Tanultál a tegnapból mi? Legalább te hallgatsz rám, nem igaz? -fordul Jimin felé, immár apró mosolyra húzva száját, majd elgondolkodik. -Tudod mit? Játszani akarok egy kicsit. -lóbál meg kezében egy bőr szerkezetet, amiről Jiminnek fogalma sincs hogy mi, de érezte, hogy hamarosan megtudja.