Március 31. (kedd)
- Szerinted beleírhatom az önéletrajzomba, hogy kétszer indultam a gimim sulis énekversenyén és mindkétszer megnyertem? - kérdeztem Cassotól egyik szünetben, amikor a folyosón kiszúrtam az idei énekversenyről szóló tájékoztatót kitűzve - Tényleg, ezt hogy hoztam össze egyáltalán? - gondoltam bele nevetve.
- Úgy, hogy rohadt jó vagy - válaszolta egyszerűen.
- Az elsőért azóta is hálás vagyok a nővérednek, sokat segített. Tudod, mikor tudtam volna egyedül megtanulni rendesen egy spanyol dalt - nevettem - Heni anyukám egyik legjobb tanítványa volt, amíg tanította.
- Ja, Heni jó ezekben.
- Hogy van mostanában egyébként? - érdeklődtem, miközben visszatűztem a papírt a helyére.
Idén az érettségi miatt már nem jelentkezem erre a versenyre, de Lotti tudom, hogy fog, ő is utoljára, mint én tavaly, szóval neki majd szurkolok ezerrel. :)
- Jól. Elbölcsészkedik az ELTE-n, tanul ezerrel, közben már megint mazochistáskodik, vettek valami pianino-t otthonra Ferdivel, hogy a nővérem tudjon zongorázgatni, ő az egyetlen ötünk közül aki tud és szeret, meg olaszt tanul magántanárnál. Ja, meg részmunkaidőben elkezdett melózni valami kávézóban. Tiszta bolond a csaj - mesélte Casso szórakozottan, mire nevetve ránéztem.
- Nem, csak szorgalmas, építi a jövőjét, minél több dolgot szeretne megtanulni... - győzködtem Cassot mosolyogva.
- Ja. Nem amúgy, mi négyen behódolunk előtte, ő a mintagyerek a családban, konkrétan szerintem soha nem volt vele semmi baj, anyám lelki békéje - mondta röhögve - De kajak, általánosban Heni azért elsírta magát párszor otthon, ha négyest, vagy hármast kapott, mindig tanult, foglalkozott a jövőjével, szorgalmasan járt ide-oda különórákra, tizedikesként már volt két nyelvvizsgája, már vagy tizenöt éve zongorázik, nőies, érett, normálisan bulizik, komoly kapcsolata van, csak az volt mindig, ő a normális, most egy anyának mi problémája lenne vele? Pláne mellettünk - röhögött.
Jó, ez mondjuk igaz. :)
- Hol dolgozik egyébként? - kérdeztem - Lehet, hogy beülök hozzá valamikor.
- Pfú, nem tudom, mi a hely neve, az első kerületben van a Várnegyedben, asszem. Tele van turistával, de elég hamar felvették úgy, hogy magyaron kívül három nyelven beszél és most tanulja a negyediket.
- Szeret ott dolgozni?
- Ja. Jó helyen van, jók a kollégái, nagyon romcsi a kávézó is és bírja ezeket, mint te, de csak suli mellett dolgozik ott néha, szóval majd kérdezd meg inkább, hogy mikor van ott.
- Mindenképp - mosolyogtam.
Tesin páros feladat volt, úgyhogy Sacival álltam párba.
- Itthon lesztek a szünetben? - kérdezte Saci (a tavaszi szünetre értve).
- Igen, most igen, nem olyan hosszú, hogy Brazíliába menjünk - válaszoltam, miközben a legjobb barátnőm a lábamat fogta, én pedig felüléseztem - Ti?
- Mi is, azért kérdezem, hogy talizhatnánk, vagy ilyesmi.
- Persze - mentem bele azonnal.
Ezenkívül Sacival azt is megbeszéltük, hogy ma délután is átmegyek hozzá.
Tesi után átöltöztünk, majd beültünk fizikára megírni egy jó kis tézét.
- Miért vagytok ennyire kevesen? - furcsállta Szekeres, amikor osztotta a dogákat - Hol vannak a fiúk?
Valóban, Casso, Ricsi, Andris és Laci sehol nem voltak.
- Tesink volt, lehet, hogy késnek - mondta Marcsi.
Nos, a négy srác három órával később érkezett meg, matek utáni szünetben, elég jókedvűen, főleg, hogy az egész osztály letámadta őket, hogy merre jártak.
- Hol voltatok? - kérdeztem Casso elnevetve magam.
- Kajáltunk. Nuggets - rakott le nekem egy doboz nuggets-et, amit nekem hozott.
- Köszi, de csak úgy, leléptetek enni? - nevettem.
- Éhesek voltunk, tudod, ki fog fizikázni így.
- De hogy mentetek el? Nem kapott el titeket a portás? Mindig titeket figyel, négy éve gyanúsak vagytok neki - értetlenkedtem - Amióta tudod, egyszer bezártátok a fülkéjébe.
- Ja, kimentünk a hátsó kapun.
- Ami zárva van, pont az olyanok miatt, mint ti.
- Átmásztunk? - kérdezett vissza, mint ha ez olyan természetes lenne, mint hogy kedd van.
- Oké - tettem fel a kezem nevetve - És nem kaptok semmit?
- Tizenegy tanítási napunk van itt, nem full mindegy?
Egyébként mint kiderült, nem csak kajáltak, össze-vissza baromkodtak még a városban, mindegy, jól érezték magukat. :)
Rajzórán Launak nem volt ötlete, hogy mit rajzoljunk (?), úgyhogy szabadrajz volt.
Részemről oké, benne vagyok. :)
Tanítás után elköszöntem Enikőtől és Lilitől, akiknek ma fokozottan sietniük kellett valahova, majd a fiúkkal együtt elindultunk ki a suliból.
- Csemesy, Katona és a két Varga megáll! - szólt utánunk Mátrai, amikor elhagytuk volna az épületet.
- Kurva élet - röhögött fel Ricsi, majd a négy srác megfordult.
El lettek kapva. :)
Sacival már nem vártuk meg, amíg az igazgatónő leszúrja őket, de nem hinném, hogy nagyon meghatotta volna a fiúkat.
Kolos mondta meg még a legnagyobb igazságot, pl. Cassoval kapcsolatban egy-két hete, akit egyszer már "majdnem lesitteltek", meg többször is ki akarták rúgni, mégis mivel ijesztik meg ezek után? :)
Sacival, mielőtt átmentünk volna hozzájuk, elmentünk pizzázni.
A pizzázóban egy ablak melletti asztalnál ültünk, és épp nagy sztorizásokat tartottunk, amikor Sacinak az ablakon kipillantva felcsillantak a szemei.
- Úristeeeen, nézz oda!
Nos, az utca szemben lévő oldalán működő kávézóban, szintén ablak mellett a kedvenc tanár-shipünket, Váradyt és Hajnalt láttuk.
- Tuti randiznak - vigyorogtam.
- Lefotózzuk Enikőéknek?
- Jó, de hogyan? Átláthatnak.
Kitaláltuk a tutit, Saci elindított egy videót a telefonján és ügyelve, hogy jó irányba tartsa a kamerát, úgy csinált, mint ha telefonálna.
Régi trükk. :)
- Szia Ricsiii - köszönt Saci a "telefonba" vigyorogva, mint ha tényleg telefonálna, ha esetleg Váradyék észrevennének minket.
- Mondd meg neki, hogy üdvözlöm - vigyorogtam Sacira.
- Leni üdvözöl. Úúú, Leni, Casso is téged - adta át Saci nevetve.
- Megúszták Mátrait? - kérdezgettem.
- Megúsztátok Mátrait? - továbbította Saci - Megúszták - nézett rám jókedvűen.
- Huhh - töröltem le a homlokomról a nemlétező izzadságot nevetve, színpadiasan.
A lényeg megvolt, már, úgyhogy ezt a videót elküldtük a lányos csoportba.
- Az a baj, ha észrevesznek minket, lehet, nem fognak olyan romcsi dolgokat csinálni - mondta Saci sunyiban kipillantva az ablakon újra.
- Nehogy már mi szúrjuk el a randijukat.
- Bújjunk el.
- Hova? - nevettem fel.
- Nem tudom, de ez így nem jó - nevetett Saci, majd gondolt egyet, és felvette a kapucniját, mire én is, hátha úgy kevésbé leszünk feltűnőek.
Még poénból a napszemüvegünket is felvettük, és magunk elé tapogatva eljátszottuk, hogy "vakok vagyunk, nem látunk", vicces volt.
Hát, egészen addig nevettünk, amíg napszemüveg levevés közben észre nem vettük, hogy Várady és Hajnal nemhogy megláttak minket, szórakozottan minket néznek, mire esetlenül integettünk nekik, majd Sacival egymásra néztünk, levettük a kapucnikat, és a tenyereinkbe temetett arccal kitört belőlünk a nevetés.
Mai nap - 5/5: Enikő és Lili kiégtek rajtunk, amikor ezt este, már Saci szobájában elmeséltük nekik videóhívásban. :)
KAMU SEDANG MEMBACA
Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad
Fiksi RemajaSokszor azt hisszük, hogy akkor veszi az életünk a legnagyobb fordulatot, amikor elkezdődik egy korszak, de a legnagyobb változás talán mégis az, amikor véget ér egy, átsodorva minket teljesen ismeretlen vizekre. Utolsó év, utolsó közös emlékek - al...