Mennyire idegesítő vagy!

3. fejezet

- Olyan szép szemed van mondták már?- vigyorgott az arcomba egy ismerős fazon.
- Azért tartsuk a távolságot- löktem el magamtól egy gyengéd mozdulattal. Így már teljesen felismertem az alakot, a kis bunkó szöszit a suliból. Nem volt lehetőségem túl sokáig megfigyelni őt, mert a "gyengéd" lökésemtől odébb repült vagy 20 métert. Nehezen de valahogy feltápászkodott és arcáról könnycseppek gördültek le.
Remegő hangon szólalt meg:
- Csalódtam benned....lányom- most már rendesen hisztizni kezdett a kék szemű kölyök bőrébe bújt apám. Aztán szeme színe átváltott pirosra és dühöngve felém vettem az irányt. Azt hiszem eljött a pillanat, hogy megfogadjam soha többé nem iszom ismeretlen eredetű narancslevet lefekvés előtt.

Elkezdtem futni vagyis csak próbáltam, mert a lábaim kénytelenek voltak megmozdulni. Apa vagyis hát a tinédzser fiú a suliból rám vetette magát és még mindig sipitozta a nevem meg valami olyasmit, hogy vegyem ki a tiszta ruhákat a mosógépből.

Traumatizáltan ébredtem fel ebből a romantikus-drámából és nem csak az álmomban átélt szörnyűségek miatt kaptam szívinfarktust hanem, mert valaki széttört egy üveget a konyhánkban. Visszacsöppenve a valóságba lekászálódtam (inkább leestem) az ágyamról és addig kutattam a földön kúszva míg kezem ügyébe nem került a gitárom. Ez tűnt legalkalmasabbnak. Védekező eszközként felhasználva kiosontam a konyha előtti pulthoz és onnan szemléltem az eseményeket. Egy középmagas 20-as éveiben járó dudorászó egyén éppen a mogyoróvaj készletünket fogyasztotta. De mintha láttam volna már valahol. Jut eszembe nem láttam a macskát mióta felkeltem pedig eddig mindig a nyomomban volt.

Már lassan 10 perce hallgattam az ismeretlen kornyikálásáta, a dobhártyám feladni készülte a szolgálatát ezért úgy döntöttem cselekednem kell. Megmarkoltam a gitárom nyelét és ekkor vettem észre mennyire is remegek. Mi van ha ez egy pedo? Vagy valami alkoholista aki betévedt ide? Vagy még rosszabb... Lehet, hogy apa az!? Nem az kizárt de ezek gondolatok nem újak. A macska tényleg átváltozott emberré és minden megtörtént. Tehát...nem álmodtam. Remek:) Vaaagy megőrültem. Ez a hihetőbb változat.

Úgy szorítottam a hangszerem szinte csoda, hogy nem tört ketté. Mély levegőt vettem és vártam a megfelelő alkalmat a merényletre. Talán túlságosan is be voltam pánikolva, mert annyira markoltam a gitárt, hogy az egyik húr kipattant egyenesen a homlokomnak csapódva. Szisszentem eggyet tudván evvel lelepleztem magam. Hallottam, hogy a férfi leteszi az asztalra a mogyorókrémes üvegünket, csámcsogott meg néhányat aztán egy nagy nyelés után kiabált eggyet.
- Felébredtél? Lányom...- kuncogott és léptei elárulták, hogy felém tart. Nem titok többé. Tuti pedo.

Folyt rólam a víz már levegőt sem mertem venni és akkor hirtelen feltűnt mellettem a fehér hajú pasas. Újult erővel meglendítettem a hangszerem és fejbe vágtam vele a betolakodót. Becsuktam a szemem és magamhoz öleltem a gitárom a visszatámadást várva. De nem érkezett válasz. Feltámaszkodtam a pult alól még mindig magamhoz ölelve a gitárt.

- Lehet kicsit túlzásba vittem- néztem végig a földön elterülő vérző orrú illetőn.
Most mit fogok tenni, mit mondok anyának ha haza ért, mi van ha tényleg az évek óta eltűnt apámat ütöttem ki az előbb. Mondjuk megérdemelné de akkor is ha meghalt? Nem ennyitől még nem. Ismételten mély levegőt vettem és szép lassan megközelítettem az áldozatot. Megfogtam a gitár nyelét és az elterült férfi fejét megpöcköltem. Továbbra sem mozdult ezért ki kellett találnom egy tervet.
A számhoz kaptam.
- Ugye nem öltem meg? Ha igen akkor el kell égetnem? Mi van ha nincs benzin itthon? Hol van egyáltalán a kibaszott gyufa?- itt már kiejttem kezeim közül a hangszerem ami egy igen kényes pontján landolt a fehér hajú embernek. Nem kellett sok a térdeim is a földön fekvő ember mellé zuhantak és a biológia órán tanult módszer segítségével megállapítottam, hogy nem nyírtam ki. Felsóhajtottam de újra elfogott a szorongás.
- És most mi lesz? Betegyem a szekrénybe vagy hívjam a rendőrséget. nem ők nem hinnének nekem.- filoztam miközben a körmeimet tövig rágtam. A pillantásom a mellettem lévő székre esett. Meg van.