Viharos érzelmek

7.Fejezet

Te ne haragudj, én sem figyeltem-tűrtem fülem mögé zavartan az egyik hajtincsemet.

-Egyébkènt Zack vagyok!-nyújtotta kezét mosolyogva

-Olivia-fogadtam vele kezet.

-Nem tudod hogy hol van a 221-es terem?-rakta sebre kezeit,miközben kíváncsian fürkészett engem.

-Nem is tudtam hogy új osztálytársunk lesz... -gondolkodtam el.-na gyere, megmutatom az osztálytermünket!

-Oké!-bólintott majd mellém sétálva  együtt haladtunk a termünk felé.

-Itt is volnánk!-mondtam miközben beléptem a terembe nyomomba Zackkel. Éreztem,hogy valaki tekintete lyukat éget belém, ezért megfordultam és láttam ahogy Adam semleges arckifejezéssel néz engem, majd szemei átvándorolnak a mellettem álló fiúra és kissé idegesen összevonja szemöldökét.

Amíg Zack bemutatkozott a többieknek addig én leültem drága barátnőm mellé.

-Megismerkedtél az új fiúval?-nézett ràm kaján mosollyal az arcán, mire én vállon csaptam.

-Csak megmutattam neki a termet-forgattam íriszeimet.

-Ahaa!-mondta meg mindig vigyorogva-Azt hiszem valaki nem örül hogy ennyire segítőkész vagy...-bökött a fejével hátra, mire hátra fordultam és láttam ahogy Cross flegma arccal figyeli a többi fiúval beszélgető Zackket. Megèrezhette hogy figyelem mert rideg kék szemei most engem vizslattak. Flegmán felvonva szemöldökét, én pedig egy szemforgatás kíséretében előre fordultam

-Cross egy seggfej!-sóhajtottam-fél,hogy Zack átveszi a "suli menője" címet-forgattam meg íriszeimet ismét.

-Szerintem nem ettől fèl...-nézett rám jelentőség teljesen,amit nem tudtam hova tenni,de megkérdezni nem volt időm mert az irodalom tanàr, Mr.Scott bejött.

A többi óra unalmasan telt egészen az utolsó óráig, ami matek volt. Mrs.hárpia bevonult az osztályterembe,de úgy mintha ő lenne a nagy piton a Harry Potterből és elkezdte kiosztani a múlt órán megírt dolgozatokat.

-Olivia Smith, 5-ös...-mondta unalmasan fel sem nézve a naplóból.

-Emily Cooper,szintén...-mondta amire Emmel összemosolyogtunk. Kicsit azért izgultam,hogy nehogy valamit összekeverjek és emiatt elrontsam a dolgozatot, de hála jól sikerült. Gondolkozásomból a tanárnő hangja zökkentett ki.

-Adam Cross, 4-es...-hátrafordulva Adamra néztem fülig érő mosollyal, amit halványan,de ő is viszonzott-úgy látom Olivia jó hatással van rád.-nézett fel ránk, majd tovább haladt.

Megváltásként ért mindekit a csengő. Összepakolva a cuccainkat kisétàltunk a teremből.

-Ma is mész a tanítványodhoz?-fordult felém mosolyogva barátnőm,miközben kiléptünk az iskola ajtaján.

-Aha!-bólogattam halványan mosolyogva mert örültem,hogy Crossnak jól sikerült a dolgozata

-Smith!-kiabált utánunk valaki. Persze tudtam ki az,mert csak egy ember szólít Smithnek

-Igen?-fordultam hátra

-Ma edzésem van, utánna érted megyek és matekozhatunk,csak írd le a címed!-állt meg előttünk es túrt bele sötét barna,már már fekete hajába.

-Oké! -egyeztem bele majd a táskámból elővettem egy kis cetlit és egy tollat, amire gyorsan lefirkantottam a címemet,majd a fiú kezébe nyomtam.

-4-re ott vagyok érted!-nézett a szemembe

-Okés!-bólintottam,majd elköszöntem tőlük és Adam vissza futott a suliba.A mellettem álló lányra néztem aki mint egy pszichopata úgy vigyorgott.

-Mivan?-vontam fel a szemöldökömet kérdően.

-Semmi!-legyintett,de a szája sarkában még mindig ott volt az a mosoly-Gyere hazadoblak!

-Kedvessèged határtalan!:D-néztem rá mosolyogva

-Tudom!-dobta hátra haját,majd mind kettőnkből kitört a nevetés.

A hazafelé vezető utat végig beszéltük és termèszetesen a szokásos éneklés se maradhatott el.

-Majd hívj hogy mi volt!-kacsintott rám a volán mögött ülő barátnőm

-Mindeképp!-forgattam unottan a szemem,majd táskámat felkapva kiszálltam.

A házba belépve lerúgtam a cipőmet,majd a konyhába sétálva megnéztem hogy anya itthon van-e,de a konyha üres volt.
A szobámba felérve gyorsan átöltöztem egy melegítő naciba és egy trikóba,majd lehuppantam az ágyra.

A csengő hangjára keltem.Király...elaludtam.....Egy lajhárt megszégyenítő módon ültem fel,miközben valaki még mindig azt a kicseszett csengőt nyomta.

-MEGYEK MÁR!!-ordítottam

Leérve szinte feltéptem az ajtót,ahol a most is a tökèletes külsejű Adam fogadott. Hogy tud edzès után is úgy kinézni,mint aki most jött egy fotózásról??

-Csak nem aludtál Smith?-vigyorgott rám szemtelenül

-Nem, a nemlétező pónimat sétálgattam...-morogtam, amit ő csak egy nevetéssel díjazott.

-Gyere be míg elkészülődöm!...-sóhajtottam,majd az ajtót kitárva hátrébb léptem,hogy be tudjon jönni.
A válaszát meg sem várva felszaladtam és elkezdtem készülődni. Az öltözèssel nem sokat szenvedtem, felvettem egy fekete cicanadrágot és a trikóra egy szintén fekete pulcsit. A hajamat csak egy sima kontyba kötöttem és ennyi. Sminket nem raktam mert felesleges,csak megmostam az arcomat hogy kicsit felébredjek.

-Mehetünk!-sétáltam le a lépcsőn,majd a cipőmet gyorsan felhúzva kiléptünk a már kissé hideg szeptemberi időbe.

__________________________________________

A házba belépve kellemes melegség fogadott.levéve a cipőnket a lépcső felé vettük az irányt,de én félúton megálltam mert szétesett a kontyom és újra kellett kössem.Miután ezzel megvoltam Adam után mentem aki nem volt képes megvárni.

Jössz már??-hallottam flegma hangját.
-Igen!...-morogtam majd beléptem a szobába ahol láttàm,hogy Adam a kanapén ülve játszik a kezèbe lévő tollal.
-Na végre!-forgatta a szemét. A táskámat ledobva elindultam a kanapé felé és úgy válaszoltam.
-nyugodj meg itt vagyok és kezd.....-de befejezni nem tudtam mert a szőnyegbe megbotlottam és ráestem Adamra.Meglepődve kapta rám a tekintetét,ugyanis az ölében kötöttem ki. Hátrébb akartam csúszni,de le estem volna ha ő nem kap a derekam után és húz magához még közelebb....
-Jól vagy?-kérdezte rekedtesen miután megkaparta torkát.
-I..Igen-dadogtam,magam sem értem miért,de ahogy itt volt az arca tőlem pár centire eléggé zavarba jöttem és nehezemre esett kimondani egy szót is.
-Oké-nézett a szemembe.Én is rá néztem. De pár perc múlva sem nézett el ezért én kaptam el zavartan róla a tekintetemet. Végigsimítva a combomon elérte,hogy ijedten kapjam rá a tekintetemet. A számat nézte...majd kezeit a derekamra helyezte és még közelebb vont magához....mostmár tényleg VÉSZESEN közel voltunk,de neki ez sem volt elég...Közelebb hajolt úgy,hogy már az ajkamnál éreztem a leheletét. Nem tudtam semmit se mondani...orromba kúszott parfümjének illata,ami mégjobban megszédített...az agyamat ellepte a köd és nem tudtam tisztán gondolkodni,csak érezni akartam ajkamon az ő dús ajkát...

Sziasztook! Meghoztam az új részt,remèlem tetszik.❤️❤️