Kőrisgyűrűk [Alee ff]

Rügyek

Szilvia volt a Bajlarfy kisnemes család főszereplője. Ahogy a férfiak beszéltek róla,
mintha a napsugár leányáról áradoznának. Haja világos mint az északi hó csillagása, bőre arisztokrata létét ábrázolta.
Nem szerette az előkelő életet.
Mindenképpen ki akart törni a családi körből-mesélte többször is kishugának-majd vonatok üres vagonjaiban bujkálva egy senkiként akart élni.
A különcök között is egyedi volt. Volt mikor nadrágba bújva járta a falvakat, máskor a család nevét megszégyenítve szólalt fel ideológiáit terjesztve.

Mindenki szeme Szilviát szemlélte, most kivételesen nem a szépsége vagy makacssága miatt. Lassan betölti a tizennyolcat. Az édesapja már el is jegyezte egy osztrák család sarjához.

Nem kell túl nagy képzelőerő, hogy Szilvia reakcióját megfejtsük. Az élete számára pokoli fordulatot vett.

Száz szónak is egy a vége, de a családnak nem csak egy lánya volt. Szilvia kishuga se volt kevésbé szebb vagy okosabb nővérénél. Erőteljes vonásai ellentétben volt a személyiségével. Míg Szilvia a szabadság lovát kergette, a kishúga rendkövető úrihölgy volt.

Nem voltak erős moráljai. Számára a figyelem elkerülése és árnyékban maradás volt a cél.

Az eljegyzési ünnepségen se volt másképp.

A Bajlarfy ház udvarában vártak az osztrák család jöttére. A házvezetőnő izzadva rohangált ki-be a tűző napról be a hűvösebb konyhába, a konyhásasszonyok meg kisebb káromkodással megfűszerezve varázsoltak a konyhában.

A nővérek a kapuhoz közel voltak letelepedve. A nárciszokkal körbevett elrejtett hintán beszélgettek.

"Ha meglátom azt a monstrumot, ki a férjem lesz, Isten legyen a tanum, kitöröm a kis gyengécske nyakát" suttogta maga elé bánkódóan Szilvia. Szép arcán a szemöldöke össze volt ráncolva, szája meg remegve görbült lefelé.

"Adj neki egy esélyt" válaszolt a húga ahogy a szeme előtt elrepülő dongót bámulta "Akárki is lesz a férjed, melletted muszáj lesz alkalmazkodjon"

Szilvia összeszorította öklét, miben az életfántcsont színű ruhája gyűrődött.
"Nekem semmilyen férj nem kell, legyen az nemes vagy paraszt" a húgára nézett ki ugyan olyan érzelemteljesen nézett rá "Téged ez nem zavarna?" förmedt rá mégjobban összeráncolva homlokát "Vagy most is követnéd édesapánkat?"

Próbált nem reagálni testvére mérgére. Nem akart veszekedést, csak azt akarta hogy az egész ünnepségnek minél hamarabb vége legyen és egyedül maradhasson, bőven annyi idővel a kezén hogy a könyvtár minden kötetét kétszer is át tudja nézni.

"Erre még várnunk kell hogy válaszolni tudjak" motyogta ki végül.

Fél óra nem telt el mikor egy bajuszos kocsis állt meg a kapuban. Az egyik cseléd egyből rohant a vendégek segítségére, így hát hivatalos volt: az eljegyzés megkezdődött.

Az asztalnál a Bajlarfy szülők oldalán a testvérek foglaltak helyet, Szilvia mellett a kérője, s a kört az ifjú apja és nagyapja zárta be.

A kisebbik Bajlarfy jó szemügyre vette a fiút. Rövid fekete haja volt, ám egy részét szőke tincsek borították, öltözete visszafogott, ám előkelő volt. Egy laza ing fekete mellénnyel társult, mit fűzők fontak össze. Az arca fiatalos volt, ő se lehetett több tízennyolcnál. Az asztalnál nem mosolygott egyáltalán, így a szája mindig enyhén lefele görbült-legalább ez illett Szilviához.

A két fiatal, hiába voltak alíg 20 centire egymástól szinte soha nem néztek egymásra. Szilvia csak maga elé nézett, próbálván elrejteni haragját, míg a fiú körbe-körbe mérte fel a területet.

Nem egy alkalom volt hogy szemkontaktusba lépett az ifjabb Bajlarfyval, ám ez gyorsan meg is tört.

A szülők bő 2 óra után jelentették ki a hivatalos eljegyzést mire az édesapák nagyokat kortyoltak a borosüvegből.

A nárciszok mellett lévő hintára ment vissza a kisasszony, elmenekülve a társaságtól. Becsukta a szemét; a bogarak zümmögése, virágok illatta és a nap melegsége lassan álomba ringatta volna ha ezt meg nem akadályozta volna egy váratlan látogató.

Kinyitotta a szemét és az osztrák fiú volt az. Összeráncolta szemöldökét ahogy meglátta és gyors körülnézés után az ifjú megtörte a csöndet.

"Zavarhatom?" szólalt meg enyhén rekettes hangján.

"Persze" válaszolt szinte suttogva.
"Alex," mutatkozott be "eddig nem volt esélyem bemutatkozni"

A kisasszony melletti helyre nézett kisebb csönd keretében.

"Szabad ez a hely maga mellett?"

"Szabad" bólintott gyengéden.

Egymás mellett ültek. Valahogy mintha hirtelen felmelegedett volna a levegő. A kisasszony jobban elkezdett izzadni, nem tudta hogy a nap miatt vagy izgul az idegenektől való félelme miatt.

Maga elé nézve tette fel a kérdést: "Miért nincs a nővéremmel?" megpróbált Alexre nézni de nem bírta "Nem szeretné megismerni?"

"Volt alkalmam rá" mosolygott maga elé "Viszont én másra vagyok kíváncsi"

Értetlenül nézett maga elé "Mégis mire?"

"Tudja maga" válaszolt nevetve.